Magna Cum Laude... és Ezotv... avagy őrület a köbön

Barbietól ezt kaptuk családilag karácsonyra... eljött a nap. 

Reggel érzelmi mauri masszázsom volt, ami úgy 10 éves nyűgömre adott választ, és kínált megoldást... belőlem igazi mély zokogást előhozni művészet... persze mindig írom, h sírtam... de nálam az kb. 2 könnycsepp, aztán magamra parancsolok, h szedjem össze magam, de azonnal, m a fiúk nem sírnak... ja, de h én nő vagyok??? Áááá igen... ismerős problémakör... 1részről áthidalhatlan, másrészről a könyökömön jön ki... 1 mondat végtelenül szimpatikus volt... a NŐ teremt, a FÉRFI alkot... ok... ezzel meg tudok barátkozni. Mert a legyél gyenge nő dologgal csak a baj van... m számomra az nem a túlélés záloga... főleg, ha az életed minden hülyeségéért ugye te egyedül vállalod a felelősséget, és te vontatod haza és dolgozod fel a kiselefántot... (m a mammutot húzza haza a férfi... aki jelen pillanatban még nem tudja, h hol a haza... legalábbis az én háztartásom környékén nem...) De szoktam gyakorolni... pl. segítséget kérek... ha kérsz, megadatik. A kedvenc törvényem... és még működik is... Én nem gyenge nőként, hanem inkább szőkeként szoktam magamra tekinteni, ha vmit nem látok át... és tisztelet a kivételnek és a természetes szőke szeretteimnek :) Rájöttem, h van 1 bája a télnek, és az is egyfajta meditáció, h a paripát kikaparod a hóból... és alatta megbújik a jég... és Apa gondoskodó és betette a jégoldót, amit Anya megvett nekem is... és használni kellett... volna... pár perc próbálkozás után sem tudtam leszedni a tetejét, így benyomni sem... levenni is képtelen voltam a jégkaparó részét, m vhogy nem jöttem rá a mechanikára... gyorsan odavágtattam az 1. ffiemberhez, h segítsen... gondoltam erőmutatvány lesz... azonnal tudta, h le kell törni... én pedig 1 életre megtanultam... a köv. mozzanat biztos azt lett volna, h nekiesek a jégkaparóval, vagy hívom Apát, h távsegítsen... m vannak dolgok, amire totál igaz, h EDEDÜL NEM MEGY... ez akkor női minőség... ok... 

Úgy jó még paripát takarítani szerintem, ha esik a hó... ahogy ráesik a hópehely és csillog... kifejezetten örül a szívem... a latyakban már persze kevésbé... ilyenkor azért vágyom 1 kis hegyi kuckóba, ahol édes kettesben a szerelmemmel kandalló előtt összebújva a meleg szobából lehetne kitekinteni a havas tájra... A sízős élményből kifolyólag egyértelmű gondolom, ha tél és nyár között választani kell 10 nyár és 1 tél... de az idei télből, még ha hideg is... fura is... árad vmi szépség... és tényleg magam sem értem mi... csak 1xűen szeretem. Biztos agyamra ment a sok bekuckózódás, ami még ugyan 4 nap, de már előre sajnálom, h vissza kell mennem a "pszichiátriára" a kezeltek közé... már róluk is elkezdtem cikket írni... coming soon... 

Gyerekkoromban nem voltam oda a télért, m Apa mániája az volt, h megmosta az arcom az 1. hóba mondván szép legyek... ja... hát szerénytelenség nélkül állíthatom, h nem hiszem, h a hóhoz van köze, de Barbie és én is babaarcú örök kislányképű nőkké cseperedtünk... aztán volt 1 malamutunk Liza, akivel húzgáltuk a gyerekeket a hóba, majd amikor ő elfáradt a kora miatt én húztam őket, ott jött 1 másik flash, h a tél ok... kezelhető... a sízés is rátett 1 lapáttal... idén pedig megláttam benne a csodát... lehet, h csak öregszem??? Azért hozzáteszem NEM vágyom lécekre... mindegy... tehát esti koncert pálinka-kolbász fesztivál, ezért királylány - alias én...

ok... jól láttam... az ablakból kint -8 és 1 ember pólóban, rövidnadrágban kószál... brrrr...

szóval vissza ahhoz a tényhez, h a családom nem jött be értem kocsival, ezért ismét metrózni kényszerültem. Jó nem panaszkodom, m idén másodszorra kellett megtennem... úgyh ez király arány, csak ilyenkor döbbenek rá, h mennyire el lehet szokni a "való világtól"/emberektől. Attól, h nem rózsaillatúak, v. h göthösek, és teleköhögik az egész kocsit, én meg nem győztem imádkozni, bevonni őt gyógyító fénnyel és kérni 1 rakás fényangyalt, h lécci lécci gyógyítsátok meg, és húzzatok már körém is 1 burkot, h ne kapjak semmilyen nyavalyát... és még meglepetés is ért, hiszen a Stadionoknál lift van az aluljáróban és tök kulturáltan fel van újítva... és mindez a hűhó 1 pálinka miatt volt... ami jó volt, meggyes... bár nyáron a málnás vhogy jobb volt... a kolbász viszont vmi isteni volt, kivéve, h ki kellett menni érte az épületből úgy, h már előtte leraktad a kabátodat... úgyh Barbie és Apa volt a hősök hőse, m én kiléptem, kockára fagytam, majd vissza a melegnek nem mondható csarnokban várakoztam Anyával tovább. 

Kisebb más családi drámája után és 1 pálinkával beljebb végre elkezdődött a koncert bruttó 3,5 szám volt ismerős... a klasszikusok... pálinka dal, vidéki sanzon, színezd újra és a sirató v. mi, amit Jucus mutatott nekem majd 1 hete... Pataki Attila volt a vendég... asszem több edda slágert ismertem, mint magnát... figyeltem, ahogy az öreg Ken ugrál a színpadon és Kozsó féle lelkében nyíló virágoskert módjára szórja a közönségre a szeretetét, és mocskosul barna, amolyan "természetesen"... Ja igen a közönség... az is 1 fura dolog... nagy dózisban emberek között lenni és vminek a közepén lenni... én azért igyekszem másokra figyelni, m én is utálom, ha lökdösnek... persze 1 langalétának sikerült akkora elánnal fotózni körülöttünk, h a csontos könyökével és a böhöm táskájával fél percenként belém mászott... ezeket én nem nagyon tudom túl jól tolerálni... de csendesen arrébb lépek, majd ha ezután is elefánt a porcelánboltban, akkor rá nézek a szúrósabbik tekintetemmel, úgyh 1x sikerült bocsánatot kérnie, nekem meg lopnom a távolságot... ahogy a baseball-ban :D 

A gitáros higany mozgása az elején n vicces volt... a dobos karzaton ült, az énekesnek lenyűgözően tiszta és szép hangja van... jók voltak a meglepetések és a két színpados fellépés, helyes volt, ahogy odasündörgött a feleségéhez, h megcsókolja... és neki énekelt 1 dalt... ezeket én értékelem. 

tibibácsi... sírtam a röhögéstől... eszembe jutott a kizslánykorom a 3 kívánság és még írtam is neki, azt nem tudom, h elküldtem-e... de bobtail kutyát kértem tőle :D Pár éve úgy alakult az életem, h volt szabadidőm, és kisebbik fia bébiszittere lettem egy kis időre. Helyes gyerek, de nem mondtam neki, h ki az apja :) mert nem is tudtam, h vajon tudja-e, hisz olyan rég volt már. Én Tibi bá'val nem találkoztam, de azért akkor zokon vettem, h nem kaptam bobtailt... annál édesebb kutya nincs. Mindegy... elmesélte, h 20 évesen 67-ben vezette az 1. három kívánságot :D igazi legenda... most is 12 labdát dobált szét... persze 1-et sem arra, ahol mi álltunk... de nagyon jót röhögtünk. 1xcsak befúrta magát körénk 1 kétajtós szekrény, aki Barbie duplája volt hátszélességben, és ugrált, tapsolt, kalimpált, teli torokból énekelt... nagyon  vicces volt... mákli, h bakancsban mentem, m a nagy ugrabugrának az lett a vége, h rámugrott... utána inkább tapsolt :D próbáltam más vmi empatikus szemmel tekinteni a párocskákra, m utoljára ott Anastacia koncerten voltam édeskettesben... és akkor én is bújtam, öleltem, ölelve voltam, úgyh a legtoleránsabb tekintetemet vettem elő... a koncert után volt még retro diszkó, és írtó jó számokkal kezdtek, de szépen mentem haza, m vittek...

Itthon még kötögettem megnéztem a Madagaszkár 2 végét, és 1xcsak hajnal 1 körül lett, amikor a tv2-n jött vmi ezotv műsor, és ugye 2 napja járt nálam 1 bnőm, aki mondta, h 1ik bnője elment 1 jósnőhöz, majd az "kitanította", és most rendezvényeken jósol... 

Ez nekünk spirituális embereknek tud "fájni"... nem azért, m csalással és nulla szakértelemmel és képzettséggel hullasokat keresnek... m legyen... hanem az, h a szkeptikusok elkerülnek 1 kóklerhez, akkor gyorsan leszűrik, h mindenki más is hülye... és semmirekellő... 

1x kaptam 1 emailt és ott 1 állás ajánlatot ilyen tv-s őrületbe, úgyh ha totál elment az eszem és Bodressza v. bármi essza v. vmi egész misztikus néven le akarom rombolni az eddigi életemet... még profilt válthatok... De mivel úgyis kötögettem, hát nem kellett felpillantanom, csak hallgattam... és most küldöm a pénz energiát... és háromig számolok, és aki hívja a 06-90- telefonszámot már kapja is... és röhögtem magamban, h TÉNYLEG VKI EZT ELHISZI??? Az energia nem telefonon keresztül megy könyörgöm... Mindannyian egyek vagyunk... és mi magunk teremtjük a saját világunkat... 

Most épp lázadok is magam ellen, h Adrika... enough is enough... úgyh full fókusz van, mert hív a sorsom, és there is no turning back. A legjobb az volt, amikor nyuszika betelefonál, h pénzenergiát kér... bár az n+1 jóst hívva is persze ott az energy... és mindenki megkaphatja és 3 napon belül min. 30e ft-ot kap az illető, de akár azonnal... azért eljátszottam a gondolattal, h ha ez elő egyenes adás, ki az, aki hajnal 1 és 2 között bír kapni bármilyen összeget??? De persze én szoktam mondani, h nagyot kell álmodni, és az univerzumnak épp akkora erőfeszítést kíván egy gombot adni, mint 1 kabátot... úgyh a nercre gyúrunk :D Mindegy... nyuszikától kérték, h koncentráljon küldöm a ráhatást, 1-2-3 csettint és már ott is van. Aztán persze volt, aki kérdést tett fel... kiveti a kis kártyáját, és mondd kontrollálatlan információkat... úgy, h a kérdés feltevése után AZONNAL kikapcsolják a vonalból, nehogy reagálni tudjon bármire... na itt is néztem egy nagyot úgy a 2. 3. telefonáló után... h itt is tesztelném azért, h annyit mondanék párkapcsolat... aztán mit mondd... m abból nem derül ki, h van, nincs, alakul, de nézze a kis kártyájából...
Nekem amúgy is averzióim vannak a jósokkal. Voltam régen párnál... mindenki vkinek a tuti embere volt, aki megmondta a frankót... vhogy nekem nem... biztos az én hibám és hitrendszerem az oka... 1részt néha annyira jó lenne 1 kis segítség mástól, és bár közvetlenül az Atyaúristenhez szok könyörögni, h válaszoljon, a szárnyatlan angyalai közül ritka, aki releváns infót hoz, vagy csak túl nagy a tudatos kontrollom... Kazanlár Emil bácsinál tanultam a kerek tarot-ot... ott kaptam tőle 1 elemzést. Nagyrabecsülöm és tisztelem, és hihetetlenül jó szakember... de kidobta a kártyákat, és én csak lázadtam, mert az épp duálnak hitt szerelmemről nem mondta azt, h vele leszek forever together... ami 1 szerelmes nőnek kicsit enyhén szólva gyomrosként hatott... eltelt 1,5 - 2 év mire visszatekintettem és megértettem, h minden szava igazzá nőtte ki magát, hiszen mások leírták nekem, amit mondtott... és volt, h visszaolvastam... a duálommal kapcsolatban... 1 vmi, psb. vki még nem ért ide... a fiam, akire mérhetetlenül büszke leszek... well... már volt névsor olvasás... úgyh előbb utóbb évek kérdése, de bekocog ő is gondolom/remélem. De azóta sem megyek jósokhoz. Voltam pár asztrológusnál is... hááát én még mindig magamban hiszek... ezáltal persze meghallgatom, de aki nem asztrozófiai elveket vall, és "retteg" a bolygóktól a "káros" hatásuk miatt... azzal megint nem tudok azonosulni. Szerintem nem az a nagy kunszt, h elmondd vkinek, h erőszakos, mint a megveszekedés, és rosszindulatú és hirtelen nem is jut más nega tulajdonság eszembe... hanem az a nagyszerű, ha el tudod mondani, h az bőrruha, amiben most közlekedik milyen kincseket/értékeket rejt... szeretem sokkal magasabbra rakni a lécet, h kihúzza magát, és tudja, h nagyszerű, és akkor talán mivel belül tisztában van a gyarlóságával, azt nem kell külön kiemelni, de talán akar hasonlítani ahhoz az önmagához, aki a lehetőségei szerint még akár lehetne is. Ez 1 választás... ahogy az is, h én inkább szeretem emelni a másikat, mintsem ledöngölni, ha már kér... Mert ha KÉRSZ... MEGADATIK. e punto, e ÁMEN :)