Nagy biztosítóváltási lázban égtem novemberben, rájöttem, h 5 éve hullamagas cascot fizetek, ok... évek alatt sem fizettem annyit be, mint amennyi kárt csináltam, mert az is megesett... de 2 éve libátlan vagyok... viszont a fordulóm nyáron van, és még volt vele csomó macera... de 1x minden véget ér alapon úgy döntöttem, h a jó dealt nem hagyom ki, és együtt újrakötöm a kötelezővel... ez magában a cascoban 60%-os csökkenést jelent, de éves szinten 50% az egész... tehát örülünk :) mivel én roppant racionális is tudok lenni elég nagy erőfeszítést kíván tőlem "kockáztatni"... pl. most a paripát 1 hónapig biztosítatlanul hagyni... ezért hát álmomban simán megéltem nagyon realisztikusan, h szépen nem húztam be a kéziféket és hátragurult az autóm és legyalult 1 másikat, és már totál elkeseredtem mire rájöttem, h ok... választhatom azt, h kinyitom a szemem és felébredek és a paripinnyóm good as it is, mert new-nak már nem mondhatnám, mert a városi parkolás azért betesz neki. Full figyelmetlenek az emberek, simán megkarcolják, v. nekivágják az ajtót a tiédnek... biztos ez is ok... én nem hiszem... ezt még nem nagyon tudom nyugodtan kezelni... de a megoldás az lesz, h 1x garázsos házban élünk, és még inkább vigyázunk rá...
Másik rémálmom a lakással kapcsolatos. Épp 1 éve, h arra mentem haza, h a fahéjarcúak a laptopommal a hóna alatt közlekedett ki a lakásomból... ott és akkor "üldözőbe" vettem nagy ordítás közepette, miközben fejemben 1 jóbarátok "you are such an idiot" poén járt a fejemben, mert még pofára is estem, bravó... hívtam segítséget, az sem volt 1 fergetegparti... a rendőrséget elérni szinte lehetetlen és átverekedni magad a sok kapcsolási hangon... sírsz, zokogsz, baromi mérges vagy, sajnálod magadat, sajog a térded és csomó minden jár a fejedben... kiér a rendőr, megkérdezi, h voltak-e értékek, mindig úgy voltam vele, h az 1etlen érték a gépem... tk. ja... vitték is, apróságokat elszórtak szerencsére, de eszembe jutottak a kedvenc gyűrűim, és egyéb számomra értékes tárgyaim, akkor méginkább kiborulsz, mert hiába voltak mínuszok, amíg a CSI ki nem érkezik, addig te be nem... ergo csak találgathatsz, h mi vár rád bent... de ajtó befoltoz, tömeg el, és ott vagy egyedül magaddal, a félelmeddel, és másnap sem mész be, mivel van még mit tenni venni...
Az anyagi veszteség ilyenkor azt hiszem a legkevesebb, mert mindig van megoldás... a tény, h bent jártak, és visszajöhetnek, az már ijesztőbb... és lepörög a kocka n+1x, ha rögtön találsz parkoló helyet, ha épp akkor érsz haza, amíg még bent van, ha nem esel el, ha gyorsabb vagy... volna, volna, volna... nem tudom, h hogy járnak betörni... de mondták a rendőrök is, h jobb, h nem így volt... mert az tragédiába is fordulhat akár...
Feldolgoztuk azokat is... és 1-2 nap múltán éjszaka újra jöttek, ott álltak előttem és én sikítottam volna, ehelyett pusztán elájultam a félelemtől... és ennyiben maradtunk... ott sem sikerült 1 sikertörténetet kicsiholnom magamból, inkább gyorsan felébredtem...
Eltelt 1 év, de mindennap bennem van 1 "félsz" - ez rossz szó, inkább 1 "tartás", h mire megyek haza... kevésbé alszom mélyen, és a neszekre felébredek, inkább félkómásan felkelek, kibotorkálok, h minden ok-e... az a nagy nyugalom ilyen formán elszállt. Másfelől az asztrológus társak mondták, h ott és akkor muszáj voltak bejönni a belső világomba, m olyannyira magam alatt voltam, h nem volt más lehetősége a külvilágnak felébreszteni... a racionális énem ezt elég nehezen fogadta el, de mint minden, hát ez is okkal történt. És még szeretni is tudom a lakásomat, és kényelmesen lenni benne, az azonnali költözés nyűgével együtt.
Tegnap megint kopogtatott a tudatalattim, h it is about time... a kizselefánt nehezen tanul, de könnyen felejt, én fordítva vagyok bekötve... és azt álmodtam, h a szomszéd lakásból van egy ajtó hozzám, és nem volt olyan kis retesze, amivel ezt a lehetőséget kizárom... nem is értettem, h hogyan és miért, de a tényen nem változtatott. 1xcsak arra ébredtem, h ott voltak bent 3-an és a laptopom már megint nem a helyén volt, de ott már elegem lett, kitessékeltem őket a lakásból, rájuk kiabáltam, h le lehet tenni a dolgaimat, és sürgősen húzás van... igazából nem is értettem, h mi történik velem... nem vagyok rosszba a szomszédaimmal, de jóban sem... pontosabban az az igazság, h 9 éve élek ott, és tavaly ismerkedtem meg velük, és idén is talán ha 1x láttam... néha eszembe jut a "Ha igaz volna" c. film úúú minnyá eszembe jut az angol címe is... (Just Like Heaven), ahol meghalt a lány, és pont senki nem ismerte... én is ez a fajta szellem vagyok a belvárosban. Vagyok, járok, kelek, de a szomszédok nevét itt nem tudom... Wekerlén ott más, de ott sincs hetyegés. Úgyh hosszú távon én tényleg boldog lennék azt hiszem 1 családi házban, ahol elvan az ember a családjával lelke békességében, van kutya, macska, gyerek, (ezekből lehet 1-nél több), na meg az ember (belőle csak ONE szükséges), akinek a koprodukciója nélkül ezekre nem vágyom. A kérést küldtem, a választ próbálom beengedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése