Túlélni a karácsonyt...

Idén is eltelt... amolyan félkómásan, ahogy évek óta. Időzavarban szenvedek... néha elhagyok az emlékeimből 1-1 évet... ma reggel a kádban döbbentem rá, h nem is 10, hanem 11 éve kérték meg a kezemet, de ebből kifolyólag 10 éve "nem szeretem" a karácsonyt... pár éve egyszer vhogy, vmiféle csoda folytán nagyon harmonikusan sikerült megélnem, tavaly épp, h túléltem, idén szo-szo... Barbie többnyire dolgozik 24-én, tehát én beugrom érte 2 körül és úgy megyünk a családi ebédre, ahol többnyire a mamák is jelen vannak, idén csak az egyikük, aztán jönnek a gyerekek, kibontjuk az ajándékokat, megünnepeljük Apa szülinapját... most döbbentem rá, h még mindig baromi fiatal... még mindig 3 éve van a 60-hoz :D aztán én hazaviszem a mamákat, majd magamat, miközben sírdogálok, h senki/semmi nem változott, pedig tavaly megígértem magamnak... eddig írtam mindig listát is... 24-én reggel visszaolvastam, és mivel az A/4-es oldalból 2 dolog teljesült, széttéptem, és úgy döntöttem ELÉG... lista sincs többé. 

Idén csak egy mama jött, annyira kis édes. Közölte, h nőttem... mondtam neki, h több mint 10 éve nem, de akkor ő ment össze :) és igen. 82 éves, és tényleg kisebb, kis totyogós, nagyon kedves. Hazavittem, felvittem a csomagjait, megmutatta a virágaimat, amit ő gondoz a téli időszakban, m az én lakásomban ha túléli egy virág én már örömünnepet ülök... és szerencsére van 1 calatheám, ami óriási, és túléli a szeretetemet már több mint fél éve... és karácsonyra a névnapi orchideám is kinyitotta az egyetlen megmaradt bimbóját. Öröm és boldogság... lila... a kedvencem. Idén nem állítottam karácsonyfát. Őszintén szólva fogalmam sincs melyik rejtett dobozomban van, a díszekről nem is beszélve. A költözésem előtt mindent gondosan elrejtettem... és vannak dolgok, amit még nem kell bolygatni. Adventi koszorúm viszont van... minden évben. 

Most a gyerekek nagyon elfoglaltak voltak, úgyh másnap délután mi mentünk hozzájuk, úgyh szépen megnéztük a legó repülőt, a világítós jedi kardot (amivel persze Barni rögtön lekaszabolta térdből a lábaimat, és h biztosra menjen a kezeimet is... ilyenkor össze kell esni és rendesen tenni a dolgomat, különben lázadás van és rám húz még 1x... a mázlim, h kard nélkül is hosszabb a kezem, úgyh meg tudom csipkedni a pocakját...), a pisztolyt, amiben már az elem lemerült, ezáltal hiába volt az az én fegyverem... a jedi kard ellen semmit nem tehettem..., a dominókat, ill fekete pétereztünk... toy story 3... még a húgomnak sem sikerült megugrani a lécet, h a párok gyűjtése nem csak a figurák, de a számok egyezését is kívánja :) jókat röhögtünk. Édesek voltak, aztán nagy wii-partyba fulladt a dolog... majd Apa rácuppant az íjazásra, úgyh onnantól kezdve nem volt több játék... nekünk. Anya évek óta ilyenkor marcsát csinál... lehet, h Ti hatlaposként ismeritek... nekem az a gyerekkoromat idézi. Apai nagymamám Nagyrozvágyon élt, és mindig, amikor mentünk... bármikor... de tényleg... marcsát csinált... ez 1 szalakális tészta vmi hihetetlenül finom csokikrémmel... 4 lapos amúgy... egyenként kell megsütni a lapokat, úgyh kellő macera, de imádom, azt már kevésbé, h állni kell hagyni sütés után, és várni kell legalább 1 napot az evéssel. (Mázli, h most épp jókor érkeztem!) És, amikor olyan, mint a mamáé... végtelen hálás tudok lenni érte.... és hihetetlenül irigy is :) bár ok... a gyerekekhez vittünk, és én ott nem ettem belőle :) de már küldtem nekik emailt, h a holnapi koncertre hozzanak utánpótlást, mert a doboznyit már megettem 1 nap alatt... ui. vasárnap ki sem mozdultam, csak néztem a tv-t egyik csodás történetet a másik után, közben kötöttem, ettem, tanultam, fordítottam... úgyh végülis nem unatkoztam. 

Ma reggel úgy éreztem ideje felöltöztetnem az új hűtőmet és ki is dobtam a brazil/portugál beszállókártyáimat, amiket őrizgettem a régi hűtőmön több mint 1 éve... Miután elolvastam a csillagtitkok írását próbáltam végiggondolni, h honnan hova jutottam ebben az évben... vannak részek, ahol tk. felülmúltam a várakozásaimat, és vannak területek, ahol úgy érzem elég... lay down and die. Aztán úgy éreztem, h egy öreg vénlány leszek, aki a macskájával fog megöregedni... és még 1 nyamvadt macskuszom sincs... és én leszek az, akinek hiába életfeladata a család/anyaság, és 1 óriási hold-jupiter van a rák mc-jén... többé nem leszek szerelmes, m pont nem történik semmi... aztán végiggondoltam Máltát, ui. a Legkedvencebbemék ott karácsonyoztak (és már n várom őket, h hazaérjenek és írjon, h hogy telt... bár ÉPvel minden nap ajándék... és bár giccsesen hangzik... igaz... ő is várt rá eleget), és eszembe jutott, h mennyire "rosszul" éreztem én ott magam az utolsó céges kiküldetésemen egyedül, miközben 1 halódó, vergődő kapcsolatban voltam, és a falba verem a fejem, h mégis mit vártam... mit reméltem, h újra... 3 hónap volt, ami tény, h megváltoztatta az életemet... de összesen 3 röpke hónap volt lassan 15 hónapja, és persze történtek lehetetlennek vélt dolgok, amik sírásra/önmagam legyőzésére késztettek, de új év, új élet, a múltat totál magam mögött hagyva lehet átkelni... az utolsó próbát... hááááttt izé... asszem súroltam, de ugrottam... remélem... Azt ígérik jövőre már nem lesznek ekkorák. Hogy nehéz év volt-e? Asszem mozgalmas, hol bele akartam halni, hol szárnyra kaptam, mentem, láttam, győztem, volt sok-sok nevetés, és ja... sírás is. Asszem nem volt a legkönnyebb és legjobb évem... de the best is yet to come...   

Olvastam a csillagtitkot... próbálom helyrerakni a dolgaimat. Újra kinyitom a placidust és nézegetem a képletemet, közben elővettem a majd 10 éve a polcon lévő Új életet kezdhetsz könyvet... pár éve jöttem rá, h azt is Estherék írták. Annyira más még a fordítás, mint a későbbi könyveikben... de így is klassz. Éjszakákon át olvasgatom... elővettem 1 köteg A/4-es papírt is, h fókuszáljak. Amikor elvesztem a hitemet mindig van vmi, ami továbblök. Erre jó a fordítás. Pl. most svt-s honlapot, olvasom a miérteket a hogyanokat... erőt adnak, és én is látom, h ez működik, és sőt mi több a saját életemben is vannak területek... a klienseim életében is, csak vmikor, mintha agymosáson lennék, és feketében látom a dolgokat. Pedig most a távozó királylány a cégtől, akit nagyon szerettem írta búcsúzóul, h épp olyan színes egyéniség vagyok, mint amennyire színesen öltözködöm... n+1x tette szóvá az egy év alatt, h 3 színnél 1x-re többet nem veszünk fel... én néha ezzel nem értek egyet. :) papagáj vagyok, ezért is lóg rajtam 1 színes hippsy nap, mint nap... h +1 színem és 1 szigetelésem legyen. 

Asszem ma még NEM lépek ki a lakásomból... holnap reggel 10-re már masszírozódom, úgyh azt már nem úszom meg... emberek közé is megyek nagybevásárlás formájában, bár ma már vendéget is fogadok... sőt 1 telefont is felvettem... megyek szólít a kötelesség, és randim van a Felső Énemmel, m van miről diskurálnunk... További jó pihenést az év hátralévő részében. :)