A hétvégén

végre sok sok hónap után újra találkoztam a Legkedvencebbemmel, ÉP-t elküldte addig csavarogni, kv-zni, h nyugodtan beszélgethessünk. Isteni sweetseket kaptam mákos kifl, kakaós kalács by VD és a bogár által főzött caffé latte először koffeines, majd decaff üzemmódban... a kv nálunk amolyan rituálé évek óta... afelett elbeszélgetni annyira jó... mostanság nagyon ritkán találkozunk, és mégsincs kapkodás, nincs semmi, ami arra utalna, h ne lenne napi és up to date a kapcsolat. Közölte, h "All u need is love" és mindig hangsúlyozván, h NEM AJÁNDÉKOZUNK, mégis karácsonyra ennek jegyében csupa szíves dologgal lepett meg...
Kaptam 1 Billás bevásárlótáskát 1 pár cserkóval (hisz párosan szép az élet kéz a kézben), kisfül, nagyfül rajta, as u wish, hát az 1 cuki... szívecskés kleenex, szíves doboz (ez lesz a teremtős vágydobozom, amire ráírom, h minden ami ebben a dobozban van, az VAN :D Abraham-Hick-és után szabadon, mert Kérd és megadatik van!!!), teák szívcseresznye és french kiss (és itt lehet játszani a tounge-gal :D) ízekben, szíves szalvétákkal (az egyik tűzpiros, ahogy illik, a másik viszont tökéletes színharmóniában van a pinky étkészletemmel), szíves illatgyertyával, szíves desszerttel és hát a klasszikus nagy kedvencemmel mini Oreo cookie-val :DDDDDDDDD ja és 1 kreatív újsággal, ami bár német nyelvű... Anya majd kreatívkodhat belőle, én max a kötésmintákat fogom kilesni, vannak benne klassz dolgok.

Jajj nagyon örültem nekik, imádom a kis apróságokat, amikor gondolnak rád, és úgy egyben az egész annyira klassz. 

Átbeszéltük a 7vége "sokkját", és a türelmem próbáját... bár másnap a mentori záróakkordon azt hallottam vissza, h tanárként sikerült és szeretetben megnyilvánulnom, amikor már kicsapódott nálam a biztosíték... én inkább úgy érzékeltem, h nagyon visszafogtam magam, h elmondjam, h én hogy látom azt a bizonyos kialakult történetet, és az utolsó kommentjeimet már inkább lenyeltem, mert azért van 1 tűrőképességi határ, amit már akkor 3 napja átléptek... de klassz volt, megtapasztalni, h ezt más hogy kezeli... és le a kalappal. És állítólag mi vagyunk a legjobb csoport, mert mindenkiben megtörtént az elengedés és változás... na és ez totál megnyugtató, mert belül másképp éltem meg, és asszem mások is... de elég már a szakmai cuccokból, mert most a szerelemről szeretnék írni...

A nagy klasszikus úgy szól az ATYAÚRISTENNEK, h léccilécci, minimum olyat, vagy ennél jobbat kérek... és rágondolok a "küszöb őrére" :) Én azon szerencsés nők közé tartozom, akik körül jó néhány JÓL működő szerelmi házasság van (egy kezemen meg tudom ugyan számolni, de majdnem elfogynak már az ujjaim és lassan a másik kezem is kelleni fog), ergo tovább erősítik bennem a reményt és a tudatot, h "DO NOT SETTLE FOR LESS", nem adjuk alább, nem kell megalkuvás, mert él és létezik az az EGY, úgyh szépen élem a mindennapokat, járok, kelek, tisztítok, imádkozom, teremtgetek, és behívom azt a szerelem energiát, amit képes voltam átélni már, és persze itt is közlöm, h minimum így és feltételek nélkül, vagy ennél jobban szeretnék szeretni/szeretve lenni, amit csak sejtem, h tudnak fokozni, bár néha azt hittem, h nem lehet... de biztosan... mert ilyenkor azért elbeszélgetek a Jóistennel, h nézd, annyi mindent megtettem már, és annyiszor bebizonyítottad Te is, h figyelsz és látsz és gondoskodsz rólam... csak nem akarod 3 hónappal kiszúrni a szememet? (Mert jó barátságban vagyunk, és "tegeződünk" :)!) Úgyh lsz küldd azt, aki úgy egész életemben és igazán és szeret és én is őt és a változásainkkal együtt... Köszi... És, h ne végezzek fél munkát, mert tanulmányaim alapján hiszem azt, h a gyerek választja a szülőket, elengedtem azt a görcsöt, h lasszóval fogjam a "büdöskölyköt", hátha 1 válásban akarja az életfeladatait gyakorolni (tudom... néha túlaggódom és túlagyalom a dolgokat, pedig még egyre stabilabb hitem is van), és 7végén szóltam neki is, h bárki is vagy, most már jöhetsz... nincs olyan dolog, amiben gátolnál... az elmúlt 10+ évet önmagamra fordítottam, szinte megtanultam mindent, amire vágytam, és persze lehet ezt is fokozni, de ez már vele/mellette is megy, és ha ki kell emiatt hagyni éveket, mert én igyekszem majd nagyon anya lenni az a tigris fajta, bár lazában :D, sem bánom, és nincs hiányérzet, úgyh bring Daddy home... 

Ha racionálisan szemlélem magam, akkor bolond vagyok... tiszta sor, sok macerám volt elfogadni a külsőmet és a belsőmet, a lelkivilágomat 1 kombóba... külön külön szeretem mindkettőt, de összehozni harmóniába... ez néha kihívásos volt. Talán mert nem látszik rajtam ez a "bolondéria", és nem titkolózásból, v. álszentségből... 1xűen vagyok, aki vagyok... és ilyen, teljesen normális külső, very spiri nőt takar, akit a hideg ráz a nála elborultabb szeánszolóktól pl. 

Szóval ha megnézitek a "Csodás álmok jönnek" c. filmet simán érteni fogjátok miről beszélek... az vmi döbbenetes... nem lövöm le a poént, de a film utolsó kockája passzol ide. A megfejtőket letekerjük :) ajiba. 

Ilyenkor totál kiütöm a tudatos elmémet, és belesimulok a gondolatba/érzésbe, h Isteni Rend van... minek ugrálok, nyugtalankodok, követelek bármit... hát az a lélek már gyerekkoromban kiszúrt vszínűleg elbeszélt tapasztalatok alapján... gondolom, már Apukát is szemmel tartja, h hol mojol... akkor szépen, amikor itt az ideje megérkezik... (bár hozzáteszem az időt én sem tudom visszafordítani, és 25-ben már nem leszek 2 gyerekes anyuka..., ahogy valaha terveztem a tudatos elmémmel) mert itt nem én, és nem ő döntök... ez vmi annál mélyebb és elevenebb történet... lásd 1 nagy szerelem, ahol az észérvek megállnak, és csak az érzelem hajt, és megáll minden... 

De hogy keveredtem idáig??? Úgy, h hazajött ÉP, és ahogy Legkedvencebbemre nézett... ültem és a nem hiszem el... csillogott a szeme, ahogy nézte, ha a mesék illusztrációja valós lenne, tényleg kis szikrákkal borította volna be, a vonásai megváltoztak, és 1 szerelmes férj elveszett az asszonya látványába mosolyogva... örültem, h láttam, és gyorsan felszóltam Nekik, h EZT VEGYÉK BE A LISTÁMBA... MINIMUM ILYET... és így... és persze kért egy kávét, h érezze a törődést... 1 kicsit nyelvet váltottunk, h őt is bevonjuk, aztán bevonult olvasni, h magyarul beszélhessünk, mert ilyenkor mindig elmondja, h tudja, h mennyire vágyik rá, és hiányzik neki... 1 óra múlva kijött, megint csacsogtunk ivott még 1 kávét, majd közölte, h nyugodtan folytassuk magyarul, ő szereti hallgatni... 1 édes pasi, de tényleg. És nagy öröm látni, h mennyire szereti a számomra legfontosabb némbert :), és az is, h látom, h bármi történik velük jól van, és kiegyensúlyozott és boldog. Nem kívánhatna többet az ember a szívüknek kedves embereknek. És mivel szeretjük magunkat is... tudjátok a jelszót... 

MINIMUM ILYET, VAGY ENNÉL JOBBAT!!!

Csak azért, h valóban Heaven on Earth legyen és a mennyországot itt és most élhessük meg, és akkor azt hiszem nem kell több. 

Megtanítottak egyezkedni a Szellemmel... az, h mindennap, ha leülök dolgozni és a világnak nagy jót okozunk, mert az SVT már csak ilyen, szinte "piramisjáték" a szó legnemesebb értelmében és mindenki legfőbb javában, és állandóan bővülő témákon, embercsoportokkal dolgozol, és a Földért és úgy mindenért magadon keresztül és persze önmagadért, és ha félkómásan reggel én odateszem magam, akkor lesz szíves ajándékot adni... És mondanom sem kell, h CUKI... m mindig ad... 

a mérhetetlen örömöm tárgya

Tavaly születésnapomra kaptam 1 képet puzzleként megcsináltatva, a kedvencemet... Brazíliában pont épp az a festmény volt a falon, a Drága Ember pont lefényképezte, és pont úgy gondolta, h csodás ajándék lesz belőle... (nem tévedett) én a már kevésbé harmonikus időszakomban elkezdtem a nappali közepén összerakni, majd hazaköltöztem, és majd fél év múltán azt gondoltam, h már átdolgoztam az érzelmi nyűgömet, és kész vagyok arra, h összerakjam... mire ez megtörtént eltűnt 2 db, azt hittem a nagy cuccolásban elhagytam, és persze azonnal sírtam, írtam a megfelelő helyre, h a képeim sincsenek meg, mivel azt meg a gépemmel együtt vitték el tőlem, úgyh pls pls pls segítsenek vuknak a kisrókának, mert orvosolnom kell... és kedvességet és segítőkészséget tapasztaltam, na akkor is elsírtam magam, és elkezdtem agyalni, h hogyan is fogom kivitelezni a dolgot... mert 2 db-ot kellene csak legyártatni a pótláshoz... de hát a Szellemben úgyis minden elrendeződik, és semmi nem vész el. Újat teljesen nem akartam, mivel az, akkor már nem AZ... aztán rá is szakadt a plafon, bekerült 1 másik polcra, aztán most pár hete újra előkerült és néztem... és hiányzott az a 2 középső db nagyon... de a „zongorával” együtt visszakerült a kp-i helyre, ahol jól láthatom, erre ma jön át a barátnőm, és mondja, h milyen szép, és tényként közlöm, h igen, de hiányzik belőle, mert elveszthettem... mire közli, h de hát itt van mögötte és az annak a színnek tűnik... azonnal a tokból elő, a karton feletti lapot félre, és hiába néztem meg n+1x..., rázogattam, hátha beszorult és akkor jól kiesik… nem találtam... miközben VÉGIG OTT VOLT... gyorsan beillesztettem a helyére, és annyira boldog vagyok... meg is köszöntem az "Öregnek", h ma is kitettél magadért, annyira köszönöm és hálás vagyok... úgyh kap 1 keretet és megy a falra, ahova már régóta vágyott. Tényleg mérhetetlenül boldog és hálás vagyok, hiszen évek óta ez van a táblázataim elején is... Imádom azt a szimbólumot, ahogy Jézus magához öleli a bárányt, és viszi, h nehogy elkóboroljon v. visszataláljon... ez már kinek hogy... nekem az a fontos, h a karjában tart, közel magához. Hosszú litániás hálaimával alszom ma el, az tuti... thankuthankuthanku. 


Éjszaka még az internet is meghalt, úgyh hálaima volt, de olyan nagy öröm belül, h kb. 2-kor is még forgolódtam... de ma már up and running again...