Én "The SAS"

Szeretném elmesélni miért hívnak mostanság "The SAS"-nak, vagy Sas kisasszonynak :)

Történt valaha, hogy középiskola 1. féléve környékén fizika órán a leghátsó sorban ülve kiszúrtam, h nem látom a táblát, és a tanár(nő)t (?) sem élesen. Úgyh szépen elcsattogtam a kedvenc unokanővéremmel (aki azóta már évtizedek óta Kaliforniában él), és választottunk 1 jó nagy db-ot, m volt kb. feles mindkét szemem. A mai fejemmel biztos nem rohantam volna a szemüvegért, hanem inkább tornáztatom kicsit... de egy biztos... sosem szerettem vaktyúk lenni. Teltek múltak az évek, és 18 éves korom óta foglalkoztatott, h le kéne tenni a szemüveget. Évekig hordtam eszement módon lencsét (ma már korszerűek vannak, de akkoriban még elég szigorú volt a hordási idő pl., vagy az O2 áteresztő képességük, stb.), ennek következtétben a szemeimem csodás vastag vérerek keletkeztek, úgyh a lencséről back to basics alapon újra szemüvegre váltottam. Persze félévente növekvő dioptriával... később, amikor összeszedtem magam már képes voltam megállítani, sőt még faragni is belőle... De ha még eddig nem derült ki, akkor oroszlány-királylányból vagyok (Grófnő szerint mindenképp), a kényelem bajnoka... heverek a szavannán, és történjenek úgy a dolgok, ahogy nekem tessék :). Az élet persze nem mindig ilyen. Írtó makacs tudok lenni, ha vki azt mondja, h nem vagyok képes vmire... mert igenis az vagyok. Majd én megmutatom. Így volt ez egy szemorvos esetében is, aki kvázi kiröhögött, amikor közöltem, h tornáztatom és programozom a szemeimet az élesebb látásra.
Voltam Leo Angart tréningjén is, aki a -4,5-es szemüvegét dobta el szinte 1 hónap alatt, voltam 1 doktornőnél, aki akupunktúrás pontokkal machinálva képes dioptriát faragni... háááttt a csinálás nem mindig az én asztalom... SVT-vel, SpÚ-val dolgoztam rajta. Elutaztam Braziliáig, h Joao megműtse (én nem a konyhakéses éberen falhoz állítva lekaparom a szemedről a szaruhártyát típusú műtétet választottam... ehhez sem merszem, sem hitem nem volt elég... attól függetlenül, h velünk volt olyan néni, aki hajlott háttal és bottal jött... és eldobta azt nem egészen 2 hét alatt (és szó szerint)... ). Valahogy semmi nem hozott igazi áttörést. Nézegettem a hiperszuper műtéteket, érdeklődtem, mindenhonnan anyagot kértem... már a mai világban még  kupon is kapható, úgyh az ára sem az eget verdeső kategória, ill. óriási kedvezményeket nyújtanak maguk a cégek is... de telt múlt az idő, és ugye a szem "öregszik", és 40 után minden megfordul... és persze a babszem szerint erre a kis időre minek ez a hűhó alapon, vmi más megoldás kell... Én mindig igyekszem jól felkészült lenni. Az összes aggályomat megkérdeztem, minden ami természtesen nem aktuális, de bármelyik pillanatban azzá válhat...
Aztán drága barátnőm 1x csak küldött 1 emailt, h éleslátás műtét nélkül azonnal... hát semmi nem derült ki természetesen a honlapról, így telefonáltam és bejelentkeztem. Épp a szülinapomra kaptam időpontot. Végtelenül csalódott voltam, amikor kiderült, h az én pici méretemre és pici diopritára nincs épp lencse, ezért meg kell rendelni amerikából, úgyh újabb 1 hónapot kellett várni, h a csoda megtörténhessen.
Próbáltak elriasztani, h hát ez nagyon drága, és h ez nem hoz tartós eredményt, és amilyen pici a dioptriám lehet, h hetek kellenek mire beáll a szemem. Én mosolyogtam, megköszöntem az intelmeket, és mivel nem rövid ideje imádkoztunk érte, tudtam, h tökéletes és azonnali megoldás lesz.
Eljött a nagy nap, amikor is végre megérkezett a lencse a jueszéjből, és feltették. Rögtön láttam vele tisztán eleve. Ez egy éjszakai kemény lencse, ami gázáteresztős elven működik. Fogalmam sincs hogy... de nappalra nem jó, mert szúr és kényelmetlen, olyan, mintha ki akarna esni a szemedből... és folyik a könny, mint a patak... 24 óráig bent kellett tartani, úgyh ez azt jelentette, h úgy kellett egész nap dolgoznom. Tiszta kába voltam, szúrt, fájt, vörösek voltak a szemeim, mint a bagzó macskának... és alig vártam, h leteljen a 24 óra, felkeljek és ismét a doktornő székében üljek... Menthetetlenül eljött a pillanat és láss csodát... tökéletesen láttam... Ez 1 "látó" (I mean éleslátó) embernek nem kunszt... de nekem... hát maga volt a csoda... sírva vezettem az autóba (persze ezek szigorúan örömkönnyek voltak), és közben fülig ért a szám... ha vki látott biztos azt gondolta, h ez a liba meghibbant... ja, mert a lényeget kifelejtettem. A lencse trükkje, h lefekvés előtt beteszed, szem becsuk, alszik, felkel, kivesz és lát, mint a sas :D Azóta 1x sem vettem vissza a szemüvegemet (ami addig is szigorúan keret nélküli volt az utóbbi években, h ne látszódjon... egyetlen előnyét sírom vissza... eltakarta a karikás szememet - azóta gyakran kérdezik, h mi a baj, fáradt vagyok :D, de 1xűen ilyen alkat... ezen még mojolok... h jobb leszen az ábrázatom). Természetesen hetekig féltem még, h hipp hopp 1xcsak azon kapom magam, h nem látok, és cipeltem magammal a szemüvegemet. Most már úgy elástam a lakás vmelyik zugába, h azt sem tudom, h pontosan hova tettem...) Az élmény leírhatatlan. Sokáig sírdogáltam 1-1 helyzetben örülve magamnak... pl. 20 év után újra látom, h mit művel velem a fodrász :D tűélesen... hd-re váltottam én is :D, a strandélmény azóta elmaradt, de uszodában már jártam...
Persze sok olyan "attrocitás" is ért azóta, amit nem volt 1xű kezelni... pl. HÓESÉS... amikor vízszintenesen esik, és nem tudod már lejjebb hajtani a fejed, v. a kapucni sem elég nagy... Vagy pl. nagyriktán megfordulok a konyhámba, és vmi belecsöppen a szemembe... :D Vagy amikor ingáznak körülöttem... volt, h szóltam, nehogy már kiüsse a szemem :D jót röhögtünk, azon, h másképp érzékelem a szemem közelében a dolgokat, és tényleg fura, hisz nincs előttem a "védőfal", amit eddig...
Szoktam kísérletezni is, ui. a lencse hatása akár 48 óra is lehet... hát volt már, h próbálgattam a határaimat, de inkább maradok a napi szintű használatnál.
De azóta élvezem, h SAS vagyok :D ez teljesen más minőséget ad az életemnek. Néha van kaland, hiszen aki ismer az tudja, h én bagoly vagyok és nem pacsirta... reggel annyira kómában vagyok, h félek, h elpattan a lencse, múltkor megdörzsöltem a szemem és kiesett... és 1 rossz lépés az 1 kisebbfajta bankrobbantással ért volna fel, úgyh tiszta pánikban voltam... de végül megtaláltam. Ahogy a többi cuccom is, úgy tűnik a lencsék is hozzám edződnek... párszor már elejtettem, v. véletlenül, ahogy lendült a teteje kiejettem a kezemből az egészet... úgyh a reggeli kóma az eléggé érdekes szokott lenni.
És elérkezett a féléves ellenőrzés ideje... úgyh ez a legjobb rész... és jön a napszemüveges időszak :) ezt már előre élvezem, mert eddig ez kevésbé volt adott... úgyh, azóta SASként szárnyalok :D

Káucsing... és más kalandok...

Végre eljött a február közepe, amikor Vackor újra iskolába megy :) Kb. 2 éve szemezgettem már a coachinggal, de valahogy sose indultam el... azóta már Legkedvencebbem ÉPje is hivatásos lett, és már akkor szóltam, h jöjjön ő is és csináljuk meg, de vhogy elmaradt, hiszen az oktatások nálunk is szombatot is érintettek... az meg elég kurtán-furcsán venné ki magát, h kiírunk 1 tanfolyamot, amin nem vagyok jelen... titta gáz. De most szabad ember lévén imádom, h újra iskolában ülök... más típusú képzésen, ahogy az elmúlt években tettem... hiszen a tanulást sosem hagytam abba 1 pillanatra sem, csak nem olyan képzésben vettem részt, ahol a végén vizsgázni kell... úgyh van pár hónapom, h az ezirányú nyűgeimet keresztül verekedjem önmagamon... Káucsing = jól kérdezni... vhogy ez volt bennem... aztán most a 2. alkalom után is azt érzékelem magamban, h úúúúrrrr isten... hát ez sokkal összetettebb és több... honnan tudom érzékelni, ha a másik "félrebeszél"? Vagy, ha én vagyok a kócsolt perszóna, akkor én beszélek félre, miközben simán őszintén elmondom a gondolataimat és érzelmeimet... Úgyh rájöttem ez nem 1 könnyű szakma... és nem pár hónap alatt elsajátítható... De... a cél kitűzve, garancia az oktató által vállalva, h MEGVÁLTOZIK az élet az adott területen... akkor most nagylevegő és legyünk vizesek. 

Persze nem nehéz kitalálni, h mi az én témám... 

Hadd térjek ki 1 kicsit, pici kurfli lesz csak... Van Szeszili barátnőm, aki kineziológus. Soha nem értettem, h napokig tud "oldódni", bőgni... mert mi a módszerünkkel másképp dolgozunk... itt nem kell óriáskönnycseppeket hullajtani... meg kell érteni, tudatalattiból kitisztul, tudatos elme átalakít, új hitrendszert kialakít és megy tovább... Volt 1 olyan időszakom, h 1, határeset 2 könnycseppet sírtam, és már kiborultam magamtól, h "zokogok"... aztán volt olyan, h elsírtam minden könnyemet, és csak voltam... Volt, h közölte a Legkedvencebbem, h "Te mindenen sírsz"... (és még mindig nyomába sem érhettem Szeszilinek)... aztán most "Művésznő" - a házi orákulumom férje nap, mint nap megkérdezi őt, h beszéltél Adrival? Mi volt? Hogy érezte magát... m 1x elkapott vmi beszélgetésünket, ahol határozott instrukciókat kaptam, amikor épp talán kirúgtak... és leszúrta őt, h a vonal másik végén 1 érző ember ül :D annyira édes. Mindig nevetnem kell ezen, mert nem veszem magamra... persze ha önmagamtól kiborulok sírok, mint a záporeső - már megint... úgyh a napokban megkaptam Művésznőtől is, h én mindenen elsírom magam... Ha örömömben, akkor azért, bár akkor csak meghatódottan párás a szemem... mert persze beleélem magam 1 pillanat alatt, h milyen érzés lenne, ha az a csoda az én életemben lenne... Ha bánatomban azért, m akkor elegem van a világból, mostanság kifejezetten a jóistenből... h vaze... mindent megteszek, amit mondasz, diktálsz, üzensz... mint az eminens tanuló hülyegyerek... és Te hol vagy ebben? Miért is nem teszed oda magad? Nem úgy van, h én 1-et feléd, Te 100-at felém??? Vagy ha én vagyok a vak - ami természetesen 1 határozott opció tud lenni - akkor miért is nem fordítod úgy a fejem, h NE TÉVESSZEM EL??? És ne jöjjön a szabad akarattal... meg, h életed isteni tervét úgy rontod el, ahogy épp kedved tartja... m I'm not buying it... 

Itt állok... fullos elmélet... döcögős gyakorlat. 

Vissza káucsing... az 1. gyakorlat során, mivel életem eddigi legnagyobb megoldandóját vittem naná, h én voltam a csoportból az egyetlen, aki bőgött :D utána felhívtam Művésznőt, h jelentse otthon, h köze nem volt a dologhoz... és mégis kiborultam :D nehogy az legyen, h ő a "mumus". Egy barátnőm is a csoportban van, ő is csak oldalra pillantott a székből, mert akkor már párokban dolgoztunk, és tudta, h óóóó dráma van :D. Aztán elmentünk ebédelni az óra után és az Aréna foodcourtján nekem 1 falat nem ment le a torkomon, csak  a nyílt színen sírtam... gratuláltam magamnak... Aztán találkoztunk 1 bnőjével, én futólag bemutatkoztam, és már távoztam is... tegnap mondta, h a lány azt mondta milyen szép vagyok... Ő maga egy nagyon szép lány, én úgy néztem ki, mint akinek bemostak... úgyh meg is lepődtem, h mi van már??? Szemüveges, és elfelejtette feltenni? De jól esett a női dícséret... 

Másnap újra mentem iskolába, mert a jövőhéten nem tudtam volna elmenni, mert wellnesselni lettem zavarva, h kipihenjem magamat :D magamtól... az a csoport teljesen más, mint a miénk. De nagyon helyesek, 1 alkalom után annyira összeszokottak... akkor 1 ffival kerültem párba, úgyh megtettem neki is azt a szívességet, h ha a témámról beszélek nem sírom el magam :D csak belül fátyolosodott a hangom... 

Aztán du. mentem a saját közegembe, ahol viszont megjegyezték, h úgy nézek ki, mint akin át ment 1 úthenger, és akit kimostak... értékelem az emberi őszinteséget :D tittára. Főleg, h tudom, h jószándékkal teszik. Az egyik lány emlékeztetett arra, h a köv. buli időpontja másnap lenne... sok mindenre gondoltam, csak arra nem, h kedvem van hozzá... aztán másnap este 8ra csak összekapartam magam, feldobtam 1 sminket és elindultam, h ha más nem, akkor a mojito kellőképpen jó tud lenni... 

Kerestem koktél recepteket... és őszintén nem értem, h miért olyan nagy cucc rádobni 2+ koktélcserkót az italra... holott az eleve tartozéka... bár közölték, h nem jár... SINCE WHEN? mondaná a háborgó inglisajkú... elhiszem, h plusz ktg... múltkor nem is koktélcseresznyét adtak, hanem vmi meggyes borzalmat... most meg 5 perc volt, mire egyátalán előkaparták... ott volt tündérke is... de nem tőle rendeltem... és nem is emlékezett volna rám, hisz többszáz ember megfordul 1 este a bárban. 

Asszem épp most törtem össze a kedvenc bögrémet... amiből több mint 7 éve iszom a kvm... ááá ez most nem esett jól... tom nem kéne ragaszkodnom a cuccaimhoz... és egyelőre még "csak" megrepedt a külső zománcos része... úgyh beletettem a mosogatóba és "szivárgás próbán" van... de "hithű" oroszlánként, nem szeretem, ha vmi nem tökéletes... :(

Most megyek és rakom picit a puzzleomat, hátha ma befejezem (na nem az 5000 dbosat, ez csak 1000 db) és jelenleg így néz ki... 

Jelentkeztem végre a Latte Art képzésre... és a spontán kvöntésnél az 1ik reggel én pillangónak láttam ezt a csodát :) de lássuk be ez azért messze van a művészettől :D

A bennem élő gyermek

A legfontosabb és legmókásabb kalandjaimról elfelejtettem mesélni... Bodri and the gang... Ritkán látom a lízinggyerekeimet, m hát annyira elfoglalt vagyok, róluk nem is beszélve :D... én hol utazom, hol csak olyan cudar időjárás van, h kinézek, és ha nem kötelező... nyeee ma nem megyek ki a lakásból hangulat van. Ők pedig állandóan sportolnak, úgyh megvan az a heti 2 szabadnap, amikor fogadóórát tartanak suli/ovi után :D Erre kell időzíteni, vagy a hétvégékre, mert még nincs kirándulóidő... Nagyon tudnak hiányozni a Mackók, úgyh az elmúlt hetekben végül többször is meglátogattam őket és óriási társasjáték partikat rendeztünk... Már olyan nagyok... Beni ma-holnap 9, Barni 6 múlt, és szeptemberben már kezdi a sulit. Az egymás iránt érzett imádatunk még mindig töretlen :) Barni még ölelgetős és bújós is... hajlandó még az ölünkbe ülni... Beni már nagyfijú :) ha ad 2 puszit az már ok. A Jézuska hozta a "80 nap alatt a Föld körül" társasjátékot... karácsony után pár napig tanulmányozták, m első, de második olvasásra is bonyinak tűnt... Mára annyit játszottak, h menet közben tanítottak meg engem is... olyan jól sikerült, h most vasárnap Barbiet is átcsábítottam, mert 5-en mégicsak jobb lesz a játék, mint 4-en... és tényleg király volt... este jutott eszembe, h basszus lehet nem kellett volna nyernem... annyira tudok neki örülni, mint a gyerekek :) Mert persze már beszólogatnak, h majd ők lenyomnak :D:D:D ilyenkor a bennem élő gyerek is teper, és úgy örül 1-1 pici győzelemnek, h kész :D vicc az egész... De legalább kikapcsolódunk, és mindenki happy... az utóbbi időben nagyon elkütyüsödtünk... volt, h beléptem és az volt az 1. kérdésük Adribodri hoztál ipadet? És többnyire vinni szoktam, h hadd örüljenek, amikor a gyerekek ideje lejár, akkor Anyával szókeresőzünk :D 

A fiúkkal társasozni élmény... pici korukban is imádtam, de most, h már nagyok és ügyesek különösen szórakoztató. Igazi ellenfelek. Apa általában a konyhában sürög-forog, kapunk kv-t, kaját, vagy a nappaliból figyeli az olasz család játékát :) mert azért a kölykök mindig kipréselnek magukból vmi hangot... ami néha olyan, mintha az idegeidet drótkefével fésülgetnék... vhogy nem köti le őket csak a játék... izgágák, de édes pofák... vagy cüccögnek, vagy hablatyolnak, vagy dobolnak... de vmi mellékzönge tutifix, h akad :D és már stratégák is :) és a detektívet is simán úgy helyezik, h a többieket megszivassák - ezen szóhasználattal :D Szóltam Barbienak, h a töltelékszavakat hagyja ki, ha feljönnének, m olyanok, mint a szivacs :D utánoznak 1 szempillantás alatt... és igazi kis fifikás ördögök... hétköznap ugyanis nincs semmi kütyüzés náluk... Barni azért kiudvarolta, h hadd pingpongozzon már egyet Adrival... de azért Anya megengedte, h ünnepnap lévén jóóó akkor egy-egyet pingpongozzunk és a srácok is együtt... a kinect vicces :D imádom... 1x borultam ki, amikor először játszva Barbieval vhogy úgy lett beállítva az ütő, h bal kézzel kellett volna ütni... jobbkezes lévén ez nyilván nem ment... és amikor próbáltam jobbal ütni... hát baromira nem mozdult, mivel a balban volt az ütő... Beni bal kezes, próbáltam belökni helyettem... de hát nem őt szkennelte be, úgyh volt nagy haddelhad... de most figyeltem arra, h jobb kézben tartsam az ütőt... nagyon jót szórakoztunk vele... damn... sajna mindkettőt megvertem :) majd Barni is megverte Benit :D, úgyh örömmámorban úsztam... Viszont "set"-ben alulmaradtam... az vmi logikai játék, ahol 3 tényezőnek kell mindig igaznak lennie. Kártyával játszák. Amikor Barnika figyel nagyon penge benne. Most vasárnap végül 7 órát voltunk náluk, közben volt egy kis intermezzo, mert a srácok elmentek úszni az unokatesóikkal, aztán amikor visszajöttek, búcsúképp nyomtunk még egy willy fogot, amiben Barbie nyert... nem is kell 80 nap... jól sáfárkodva 50+ nap alatt teljesítette... egyre rövidül az idő... már csak a fogadást  kell beiktatnunk a játékba, és minden szabályszerű lesz, és talán izgalmasabb is... 

Egy másik barátnőmnek 3 gyerkőce van a nagyok 9 és 5 a picúr épp 2. Hozzájuk is szoktam menni játszani. Náluk az xboxban olyan játékok vannak, ahol ugrálni kell futni... na kb. 3 perc sem kell, h leessen a vérnyomásom, ami amúgy sem nyalja a holdat... úgyh szoktam kérni, h a szánkós/dülöngélőst hagyják rám... ugráljanak ők... én annyira bele tudom élni magam és koncentrálni, h bár sosincs hosszú körmöm, mégis úgy szorítom össze, h ottmarad a tenyeremben a nyoma... komolyan játszom :D Tudok olyan nyomot hagyni a gyerkőcökben, h még hetekkel később is bárki ment hozzájuk a picúrnak mindenki Adri volt... hiába próbálták mondani az aktuális lány nevét... Adri. Okay :) 

Nyáron a szülinapomon úgy volt, h összeengedjük a 2 bandát... az aprónép betegsége miatt ezért csak a 2 nagy csatlakozott hozzánk... Hogy ünnepeljen az ember lánya, ha már öregszik??? 1 csokor kölyökkel :D Azért végül nem egyedül voltam felnőtt a 4 gyerekre, mert Barbiék is eljöttek velünk... bár közölték, h ők nem fognak figyelni rájuk. De persze, h ők is játszottak velük... bár elég viccesen néztem ki, amikor 4karú pókként úsztam velük... a 3 fiú szuperül úszik, de a kislány karúszós volt... a srácok mindig rohantak fel a csúszdára, én meg vakegérként próbáltam az árnyakat követni, h ki merre jár. Nagyon vicces volt... de hazudnék, ha azt állítanám, h du 4-kor még a türelmem alapjáraton volt... Imádom a gyerekeket, és a csacsogásukat, de 4-en 4féle igénnyel... nem egyszerű... jó, h eljön a nap vége és csend vár itthon :D Amúgy mivel most jöttek velem először a fiúcska és lányka (Mackóékat születésüktől fogva ismerem ugyi... ők tudják a szabályokat...) közöltem velük, h aki hisztizik, az gyalog indul haza... m azt nem bírom... és arra nem is vagyok kíváncsi. És mindezt úgy, h az apjuk, aki elszállította őket a strandra is jól hallja... nehogy félreértés legyen a szabályokat illetőleg. :D Nálam terror van. De mivel ők is jól nevelt és tréningezett gyerekek voltak, tökéletes nap volt... tökéletes folytatással... és asszem aznap még a vizilabda válogatott is nyert, m épp olimpia volt... 

A "dolgos" hétköznapok...

Vízszintes hóesésben hazaértem a "pagonyból", jeleztem a családomnak, h up and running... aztán kipakoltam, este meg majdnem meghaltam... annyira szúrt és szorított a szívem, h csak sírtam, és azon gondolkoztam, h ne mááááárrrr még 1 szívroham??? És nem is lábon? És egy embernek 3 lehetősége van, és bumm, és itt van újra? Dráma volt... Úgyh gyorsan próbáltam vhogy nyomással enyhíteni, aztán kitalálni, h hogyan és mikor jutok el a leggyorsabban ekg-ra... remélve azt, h most nem fogják 2x ismételni és továbbirányítani, h még nézegessék... Hétfőn szóltam a családomnak, h Rosst idézve "I had a near death experience", úgyh a köv. napokban zsongtak körülöttem. Aztán az orvos szerencsére nem talált semmi, "szimpla" ""pánikroham"" volt. Erről másik kedvenc filmem a Minden végzet nehéz jut eszembe, amikor Jack Nicolson rohan a korházba, h adják neki be a nitrot, nem vett be viagrát, m szívrohama van... 

Visszaérkeztem a "dolgos" mindennapokba, ami szorongós ismeretlenként tört rám... a barbie-házból visszacsöppentem a saját valóságomba... De aztán a doki megnyugtatott, h minden ok... úgyh belevágtam az új itthoni életembe... ismerkedtem, buliztam, teljesen kiütöttem magam... viszont megtanultam, h a Sex & NewYorkos "bánni-method" működik... Mojitot rendeltem, aztán kértem koktélcseresznyét hozzá... (de könyörgöm mióta nem jár alapból???), aztán amikor fizettem ránéztem a duplaszéles fültől-fülis feszített mosolyommal, h lehetne dupla?... Aztán jött a "mozzanat", ahogy láttam, megérintettem a karját és odacsicseregtem, h tündér vagy :) Nem telt bele sok, és libbentem a következő körért... (hozzáteszem NEM kellett volna...) egy lányka keverte a zitalomat, mire megérkezett "Tündér" és már a dupla cserkó benne is volt... Bánni tud vmit ezt megállapítottam, és nagyon jól mulattam... a másnap már nem volt ennyire vicces, de megtanultam hogyan kell visszaállítani a sav-bázis egyensúlyt és pikk-pakk elmúlt a szédület...

A rándevúk ismét hoztak új definíciókat "THE ONE" téren... szembesítettek a saját úristennyomakorom fóbiámmal... 20+ban ok volt, ha a ffi 10 évvel idősebb... ma már nem... sorry de "öreg", mégha sportos és fiatalos is... annyira vicces volt találkozni a vágyaimmal v. korábbi elképzeléseimmel. Mindig volt 1 elgondolásom családi autó terén... nos beúszott... meg is állapítottam, h még mindig gyönyörű, bár nem is tudom, h ültem-e benne valaha... A másik találka a kvzó és én... röhögtem, h évek óta vágyom rá... és van, aki meg is valósítja hamarosan, és ő is megy barista képzésre... bár ő ugye a komplettre, nem a gyorstalpalóra... de persze ez nem ok további rándikra... pusztán mosolyforrások...

Persze nem tett jót az sem, h Buborék bejelentkezett és közölte, h tavaly szívrohama volt... legszívesebben ordítottam volna, írásban csak duplagyors gépelésre futotta... a lezárt érzések és már helyre rakott múlt 1xre a nyakamra tört... a dráma, h úristenelveszíthetem, ami lássuk be nonszensz... hiszen se így, se úgy nem láttam, kommunikáltam vele kb. másfél (?) éve... elkéstem a találkozóról, összepattantam az előttem ülő ffiemberrel... pedig ő olyan volt, mint máskor... pusztán én voltam lélekben totál más dimenzióban... 

Nem jó a kommunikációm... ezt már párszor meséltem... keménynek tűnő módon jelentek ki dolgokat, mintha ellentmondást nem tűrnének... aki ismer tudja, h hülye vagy, de így is szeretünk... aki nem ismer, az kiakad, talán még meg is sértődik... én meg tudom a helyem... Én dumálok... a Jóisten pedig szépen az összes nézetemet, ha úgy van, akkor egy tollvonással keresztülhúzza, ha épp úgy jó nekem... Ezért magamban magamon csak röhögök, de ha én lennék a másik, akinek a képét 1 látszólag vastag falba buciztatnák... biztos én se akarnám magam megismerni... Bár nem is értettem utána azt a megjegyzést, h holnap értem jön... EZEK UTÁN??? Aztán toltunk rajta 1 napot... volt 1 mondat, ami bekapcsolt 1 olyan gombot, amitől régen a plafonig ugrottam, úgyh nem sikerült a jelen pillanatra barátságosan reagálni, hanem fújtam, mint a nyári vendégem - a macska - (ha még nem meséltem róla... 1 misét megér az a dög...), és közöltem, h akkor most szeretnék hazamenni... oszt még ezt tudtam tetézni... úgyh kölcsönös érdeklődés hiányában a további kálánd szünetel... 

Most pedig "küzdök" magammal... lehet mégsem nekem való a párkapcsolatosdi... de tk. ez sem igaz... érzést keresek... minimum olyat, mint ami a razil susnyásban behangolódott... ha annál kevesebb, akkor nem kell, m nem tudom benne jól érezni magam. Úgyh hálóóóó odafenttt én szóltam... és itt várok... nem megyek sehova... Kivéve ha épp nem a városban cirkálok és rohanok egyik találkozóról a másikra, h csacsogjak és jókat egyek/kvzzak. Sokszor eszembe jut, h hogy is volt nekem eddig időm arra, h napi 8 órát irodában üljek? :D vicc... de most ez van. Indul nemsokára a suli, amit várok. Remélhetőleg az otthoni tanfolyami anyagot is hamarosan elsajátítom... csak remélni tudom, h az 1 hónapos elsajátítási keret nem komoly... m akkor igencsak le vagyok maradva... 

Végre találkoztam a barátnőimmel is, akikkel a bulimacska koromat töltöttem... az egyikük már 10+ éve asszony (vörös), és jobban néz ki, mint valaha, a másikuk mindjárt anyuka lesz (szőke), úgyh ő meg azért ragyogja túl bármikori önmagát is... 1xűen édes, ahogy gömbölyödik... én meg néztem őket... reggel meg eszembe jutott a bulis korszak, és ha vki azt mondja, h x év múltán itt tartunk... kiröhögtük volna... az akkori felállás szerint én lennék többgyerkőcös anyuka, aztán Szöszi valahol külföldön, és végül a Vörös Démon talán szingliként bulizna... most is bulizik - újra :). Kismamánk kívánós... úgy röhögtem, m mikor mit... most, amikor sütizett épp vodkát :D. Amikor torkos csütörtökön vacsiztunk mindenki 1 tál ételt rendelt cukikám kettőt :D, és nem választotta ki előre mit fog enni... ui. bármelyik pillanatban meggondolja magát és mást kíván... viszont hátulról nem lehet megmondani, h babát vár, és ezzel vígasztaljuk is :) 

Eltelnek a mindennapok, de már legalább keretet kap az életem... igyekszem időben felkelni... az alvás időben még nem megy... de ez is átalakul... Egyrészről ez az egyik legjobb része az életemnek, másfelől "ott vagyunk már"?  Olyan jó passzban vagyok, h wellnessre lettem zavarva Debrecenbe :) hááát megadtam magam, de leginkább már a tavaszt várom, amikor visszatérhetek a pagonyba és minden virágba borult... M az szééépppp. 

Mutattam már a kedvenc számom? Na ez simán felpörget 1 álmost reggelt is... 

Élet a Százholdas pagonyban :)

Köszönöm a címet!!! :)))

Hol is kezdjem... pénteken érkeztem, és teljes pihenés van. Pár napig volt zsizsegés is, mivel nem voltam egyedül, aztán azóta meg kell mondjam, h az esték picit félelmetesek... itt vagyok 1 gyönyörű vidéken 3 napja egyedül tk. a semmi közepén... van pár ház, találkoztam már 1 szomszéddal, aki mondta, ha bármi van, akkor a sárgaházhoz v. a rózsaszín házhoz mehetek... telefonszámot nem hagy, m itt nincs térerőm :D én meg a zöld házban vagyok mellettem erdő, kerítés nuku. Naponta talán 2 autó jár erre, mert vmi dombtetőn vagyok, bár még megy tovább az út... de nem fedeztem fel. Holnap talán már sétálni is eljutok... m full köd van, amikor havazik, akkor csodaszép a táj. De egy ideje a belső órám felborult... ez a szabadság "átka"... 

Mindigis éjjeli bagoly voltam... ebből a fajtából... SZÓ SZERINT... Ez mostanság úgy néz ki, h 2-ig "kukorékolok" reggel ha 10 és 12 között rugalmasan felkelek az kisebbfajta csodának számít... bár az alvás sosem volt nagy barátom... viszont egy hosszú nap végén tudom értékelni a vízszintest :D Az elvonulás után újult erővel kívánok rendszert vinni a napjaimba, mert ez így az értelmes léttől távol van. Bár a barátaim helyesek, mert közölték, h rám fér, mert tény, ami tény sokszor hónapokig úgy működtem, h  hétközben az állatkertben voltam, hétvégén oktattam, úgyh volt, h esténként szó szerint csak néztem ki a fejemből, és ha bárkivel beszélnem kellett volna... na az a világvége lett volna... mert alkalmatlan voltam rá. Tudtam értékelni az egyedüllét előnyét. 

De itt most azért bagolykodom, mert olvasok... de rá kellett jönnöm, h vegyes érzelmeim vannak Paolo Coelho műveivel kapcsolatban... kb. minden második tetszik... Otthon van még 3 kötet, amít el sem olvastam tőle... m volt, h elkezdtem, de aztán úgy döntöttem, h nem verekedem magam végig rajtuk... úgyh most túl vagyok az Alefen és a Bridán. Ez utóbbi szódával elment... nem vagyok oda a boszorkányságért... 10+ éve vettem könyvet róla, meg a wiccákról, de végül elajándékoztam. 

Elolvastam az igaz szeretet 10 titkát... és hát túl sok újdonságot nem adott, viszont jó erős szívfacsarást mindenképp... Mi a baja a szívnek??? Értem én, h olyan óraműpontossággal tudja felidézni az érzéseket, és a történéseket, h le a kalappal... de miért hagy maga után fájdalmat? Amikor agyból tudod a választ és békében vagy vele... Ezt sosem fogom asszem megérteni... max azt kérem, h jöjjön az az érzelem, ami elmossa a múltat... De persze ez nem a könyv hibája... utálom azokat az idézeteket is, h úgy élj, mintha ez lenne az utolsó napod, és tudasd a többiekkel, h gondolsz rájuk, h szereted őket... tény, h ki lehet mondani bármit... a másik pedig max. örül neki, és még jól is eshet... és akkor mi van? Azt hiszem semmi... úgyh ilyen szív esetekben kár megtenni. Néha eszembe jut, h Ő jött, és majd 2 év után elmondta, h mennyire szeretett... és én is őt... és mi van? Semmi... hol fájdalom, hol üresség, hol öröm... de kézzel fogható boldogság semmiképp. 

Nem volt könnyű évünk családilag... az összes "tyúk" 1 pillanat alatt munkanélküli lett... ez 1 másik állapot...

és rémálmokkal tarkítottak... volt úgy, h egy "valóságshowban" találtam magam, és az öreg púposfejű mókus magyarázott, és ránéztem a kolléganőmre, h nem érdekel, de én kimegyek és feladom a játékot :D... mára virradóra apa cége küldött vmi családi pótlékról papírokat, amit a drágalátos cégem küldött tovább, de úgy, h a borítékban banánhéjat és főttkukoricacsumát is találtam... úgyh full idegesen ébredtem... m ez azt vonta maga után, h mikaelának kellett róla levelet írni ccve a bajszos banyát, h történjen vmi... Ez biztos azért van, mert hallottam, h a "megszűnt" pozícióm vhogy csodák csodájára betöltődött... a traumákat úgy dolgozzuk fel, mint a kiskutyák... álmunkban... Persze én viselem ezt talán a legjobban... de mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor azt olvasom, h "earn money before u spend money", és úgy kell emlékeztetnem magamat, h én kerestem, tehát költhetek... de soha nem mertem ugrani... pontosabban 10 éve mertem... 1 nyáron át szabad is voltam, és élveztem a "nincs főnököm" érzést, amíg ki nem ürült a malacpersely... most viszont lehetőségem van átalakítani sok gondolatomat a munkámmal kapcsolatban, ill. a Szellemmel való kapcsolatomban. Szerencsére lehetőségekben nem szűkölködöm... de mégis van vmi furcsa érzés belül... mintha nem lennél hasznos tagja a társadalomnak... és ezt nem tudom megmagyarázni... hiszen most önként nem akarok irodát látni... értem, h milyen az, ha vki pl. nyugdíjas lesz, és hirtelen elfogy a tennivalója... nekem inkább az energiám fogyott el mostanság... ezért is vagyok itt, h töltsem az elemeimet.
Ma végre már kiszellőztettem a fejem és elindultam felfelé, amíg el nem értem a falu szélét... közben felhívtam cara mia mammát, m nem tudták, h elutaztam... pontosabban decemberben szóltam, h az 1. két hetet távol töltöm... csak akkor még Velence volt a cél... aztán 2-án, amikor kiderült, h nem jött össze törpöltem... aztán eszembe jutott, h meglepem a rokonaimat, m mindig hívtak, és végül eljutottam a mézeskalácsházikóba. Nagyon jó volt imádtam a pihenést... Remélem tavasszal újra eljutok oda, amikor virágba borult már minden, hiszen akkor a legszebb minden. 

Boldog Új Évet Mindenkinek! 2013 vuhuuu

BUÉK, BUÉK fiatalok!

Kezdeném 1 javaslattal:

Én biztos, h megcsinálom, ui még csak 5-e van, de máris csomó ajándékot kaptam a Szellemtől a 2lábú bábúin keresztül :)

Kezdve azt, h most vidékről írok egy csodálatos házból... Mivel 1,5 év frusztrációja vulkánként tört fel az elmúlt év végén, úgyh, h a gyerekek apja, aki amúgy 1,5 éves korom óta ismer közölte, h ő engem még így beszélni nem hallott... m hát amikor a normál kerékvágásban vagyok, akkor tisztára emberi formám van :D és az állati énem csak nyomokban látszik... Nos ezért kaptam a házi orákulumomtól az üzenetet, h ki kéne ürülni az energiáknak... és ezért vidékre kéne utazni, ahol majd az öreg nénikék sütiket hoznak nekem... 

1. körben tomboltam... a b-terv nem épp erre hajazott. Aztán jöttek az ötletek, h a régi gyermekkori helyszínre, a nammama házába majd jól lemegyek... aha szólt apa, h kb. 2 hét mire felfűtődik, hiszen nem lakja senki, és hát Borsod ugye nem az ország legmelegebb pontja... Aztán próbáltam keresgélni panziókat, többnyire lehetetlen volt, m ebben az időszakban nem akarnak utazni a népek és fejet szellőztetni 1 fűtött házban :D Pörgettem az agyam, h kitől bérelhetnék, akinek fűtött nyaralója van, aztán találtam vkit, ahova 2-án indultam volna. Lettek volna lehetőségek valakihez menni (ismeretlenekhez - ebben nem vagyok példás...) úgyh már már kezdtem lemondani róla, amikor a barát formájú angyalok hipp-hopp elintézték, h 1 igazi házban lehessek, amolyan kacsaforgósban :) home alone :D csak épp 1 pele lakik a padláson, aki éjszaka motosz (hozzáteszem a frászt hozza picit rám), főleg, h legoogliztam, h milyen arc is ő... és vmi ilyesmi...

nagy pele

Tk ő 1 drágább bundába bújtatott egér-mókus keverék... első hallásra simán azt hittem, h az fekete madár az... nem is tudom kivel jártam volna jobban :D addig leszünk barátok, míg nem futunk össze :) amúgy kis helyes így képről.
Szeretem a vidéki létet... kanadában 13 éve (úr isten még kimondani is sok) éltem farmon a semmi közepén. És most, h a pinky étkezőszékben a hófehér asztalon kopácsolok kinéztem a teraszajtón 2 szarvast láttam meg... fényképezőgépet persze nem hoztam, mondván úgysem megyek sehova, és semmi nem történik... úgyh csak a jó minőségi képet nélkülöző fotóalkalmatosságom van, de azért sikerült megörökítenem a bambi familyt :). Próbáltam halkan kinyitni az ajtót, kikommandózni a terasz széléig, amikor is persze észrevettek, és farkasszemet néztünk. Remélem nem azt gondolta, h a puskámat igazgatom a korláthoz... :) m nem... csak fényképezni próbáltam, aztán elugrottak... "no pictures pls" :D de figyelni fogom őket, m a kisebbik visszajött... biztos itt finom a kaja a kerítés közelében... bár meg kell mondjam igazi kaméleonok... alig lehet őket látni. Pusztán a motoszkálásra lettem figyelmes, h mintha a fa megmozdulna... ui. a ruhájuk tiszta homogén :) Úgyh itt tartok most... A következő egy hétben fullonfull pihenés, olvasás, EVÉS :) - igazi nyaralós bevásárlást tartottam idefele jövet... mintha óriásháztartást vezetnék... és tényleg elhatároztam, h ma este is már főzni fogok, m 2 napig nem leszek ededül :D Ha lesz jobb kép a szarvasokról mindenképp fel fogom tenni...

Sóval és borssal ezek pl. mennek majd az emléküvegembe...

De kanyarodjunk picit vissza a szilveszterhez... társasjáték partit terveztünk, ami hát végülis az lett, csak picit nagyobb létszámmal... vagy inkább más létszámmal.
Tudjátok mi az ijesztő? H tényleg vannak rigolyáim, és igazi vénlányos reakcióim... a pharti átszerveződött budára, ahol nem csak a megszokott társaság lett volna, hanem idegenek... és férfiak... és táncos móka... ma már röhögök magamon, de simán kiborultam, h idegen ffiakkal én nem... és inkább én otthon egyedül... aztán meg azon borultam ki, h a bnőimmel terveztem ezt az estét végre... m elkezdtem gondolkozni, h mi a francot csináltam tavaly... aztán eszembe jutott, h életemben először 1 fergetegparti volt... édeskettes... aminek az lett a vége, h január 1-je, koccintás, szakítás, és hurrá itt az új év! :) Du 2-kor alig vártam már, h becsukjam mögötte az ajtót... amint közölte, h távozik, 1 pillanatig nem marasztaltam. Az élet fura fintora, h pár nappal szilveszter előtt üldögélek 1 kvzóban mindkettőnk "felségterületétől" igen-igen távol... 1xcsak megjelenik :D nem... nem kavart fel, főleg, h nem volt szerelem, csak 1 nagyon jó felnőtt viszony... benne megvolt a mammuthúzó potenciál nem is kicsit... Big igazgatóból még bigebb lett az idő múlásával... de aki 24-ét nem a családjával psb. a gyerekével tölti, hanem ő meditál... én azt nem tudom megérteni. Biztos, h az én defektem... ill. hát én ép családból jövök, ezért a "vándorlás" sem ismeretes, max tiniként, amikor butakutya és köztem ingáztunk, h mindkettőnk családjával legyen ajándékozás.
Mondtam már, h szerintem a nők hülyék? Persze a ffiak is :D so egyformák vagyunk, vagy mégsem? :)
Ezt nem ma fogjuk megfejteni... Sokszor eszembe jutnak a "vádak", amikor hallok hajmeresztő sztorikat, h én csak apát akarok... h úr isten... ez mennyire nem igaz... Képtelen lennék benne lenni olyasvalamiben, ami nem jó, és amiben nem szárnyalok, nem érzem jól magam... írtam nektek sokszor, h az 1ik kedvenc a "nem kellesz eléggé" - a közelmúltban is volt "terápiás" vetítés a csajoknak... 30sokban már nem magyarázunk bele semmit senki viselkedésébe... óóó bárcsak ezt 20ban is tudtam volna :) vagy belül nyugodt lettem volna... pont semmi nem történt volna :D csak lehet pár depis momentummal beljebb lennék.
Én értem, h a kortársaim már benne vannak a korban, és h családot akarnak right now, ahogy én sem bánnám, ha lenne... de szóltam jó előre az őrangyalaimnak, h jó hangosan és erélyesen szóljanak, ha netán barom lennék... ne utólag hallgassam, h de mondtam... bár az utóbbi időben markánsan kikristályosodott, h nem akarok semmit minden áron... így is tudok boldog lenni, hisz vagyok is. Mindenem megvan. Ami meg nincs, az közelít.
Visszakanyarodva a szilveszterre - hja... csapongok, mint mindig :D az idegen ffi helyes volt, és még szimpatikus is. Bár hozzáteszem, h annyira duzzogtam a saját magam hülyeségétől is, h a 30-i csajos vacsira kisruhában, full sminkben érkeztem... a "bulira" farmer, hippsy, óriási kötött garbóba, a'lá natur... volt társasozás... mindenkinek gyártottam kvt, m ebben jó vagyok... a többiek a cateringben jók :) ezért főztek ők... én inkább az evés oldalát erősítem a mérlegnek :D lelkes közönség vagyok, ha kajáról van szó - pedig még finnyás is vagyok, bár a mérleg nem ezt mondja... több mint 1 éve harcban állunk :D
Úgy tűnt, h a ffiembernek is szimpatikusnak lehettem, m felvette velem a fonalat... jeleztem persze, h előbb kivonulok az életemből, h aztán visszavonulhassak, úgyh a dolog várat magára... will smith.

Biztos nem normális az, h nincs bennem izgalom, v heveny szívdobogás... illetve szívfájdalom annál inkább... 1-jén eszembe jutott Ő... a brazil susnyás, 1 momentum erejéig... azóta mintha tőrrel szúrnák a szívemet... hol kisebb, hol nagyobb mértékben, pedig semmi hír, semmi történés... csak 1 mozdulat, 1 gesztus emlékének a képe, ahogy jött, úgy ment... miközben már túl vagyok rajta igaziból is :) ez az igazi bonyoldalom... nem is tudom, h ez minek a játéka... gondolom nem a szívé, m ő belerokkan... az elméjé? Gratulálok neki... tudja, h hogy kell térdre kényszeríteni a sleppet :D Pedig már azt sem mondhatom, h visszanézés van... inkább "konyha-műhely" van... mindenkiből kivesszük azt, ami jó volt... és belekeverjük a "best is yet to come"-ba. ÁÁÁÁ erről jut eszembe, h szilveszter du-i puffogásomban én a szilveszter éjjel c. filmet néztem és hát a kedvencem ez a rész :D Imádom, ahogy énekelnek. A lány tehetséges és még gyönyörű is. És ja még mindig a ffiakért bomlok :D
Remélem Nektek is tetszik... én most el, m lassan itt a vendégem :)

Az isteni forgatókönyvírás csodája

Vannak kiszámítható dolgok, és vannak "váratlan" dolgok.

Volt valaha 1 mh-em, amit imádtam. Aztán jött 1 szerencsétlen banda, és rémálommá változtatta az egészet. Sztorik véget nem érő sorát lehetne elregélni, akár több 100 oldalon keresztül is róluk, de a konklúzió úgyis az lenne, h ne vitatkozz a hülyékkel, mert legyőznek a rutinukkal...

Érdekes út végéhez értem... és rájöttem, h baromira nem bíztam úgy istenigazából az én Atyaúristenemben, hiába csillogtatta megannyiszor a csodáit. Különben már régesrég kiléptem volna, amikor még volt munkakedvem, h új kihívás elé nézzek. Most meg ülök a "romjaimon" - ami mérhetetlenül boldoggá tesz, és nézek ki a fejemből és tervezem az új életem új szakaszát. De tény, h amikor kalandozni mennél erős visszahúzóerővel tud bírni a fix bér, """stabil""" pozíció, (amiből periodikusan hol kisebb, hol nagyobb sikerrel el akarnak távolítani, mert kell a sógor, koma, férj, feleség, barátnak a helyed...), és az a tény, h már nem egy újabb pozícióra vágysz, h egy új helyen bizonyíts, gürcölj, bedolgozd magad, hanem A pozícióra, amit kb. 3 éves kora óta tervezget az ember lánya a babáival (bár nálam a kutya szimbolizálta azt). 

Aztán 1 fondorlatos terv eredményeként több sikertelen próbálkozás után ott vagy, h többé nem kell bemenned... amekkora sokk, akkora felüdülés is, amikor minden düh-hullám áthömpölyög a testeden. Majdnem kick-boxolni is visszamentem, csak h a klasszikust idézzem... "most múlik pontosan, engedem hadd menjen", de az erőm olyannyira elhagyott, h couch-potato lettem. Nem attól, h nincs munkám, mert nekem mindig van mit csinálnom, hiszen van 1 szuper hobbim, amivel tudok foglalatoskodni, és ezerféle érdeklődési köröm, és tanulási hajlandóságom, hanem a módtól, ahogy intézték. Bátor feletteseim inkább elutaztak... majd azt gondolták, ha aznap 5-ig nem veszik fel a telefont... megúszták... tévedtek. 

Az egyik szóban, a másik személyesen is élvezhette személyiségem ama oldalát, amit jobb, ha nem lát normál esetben. Van egy "hülyegyerek" nézésem, amikor nézek, és magamban és a szemeimmel és a mosolyommal azt mondom szavak nélkül, h mondjad csak te szánalmas barom (excuse my french)... ezt az érzékenyebbje veszi... mikaela pedig érzékeny és ordít, mint állat... én pedig halkan mondom a magamért... tény, h nem mindig érek célt vele... hisz van, h akkor be kell rekeszteni az ülést, m meg kell emésztenie a másiknak, h ez van... újra kell gondolni az álláspontokat. És újabb mocskos részletek után megegyezés született. 

Bent nem volt ismeretes, h van egy morzsányi affinitásom az íráshoz... és volt úgy, h az egyik kolléganőm elindult 3 hétre nyaralni... ígértem neki 1 beszámolót és ezt átküldtem az 1. hétről neki és 1 másik kollégámnak... ez olyannyira nagy sikernek örvendett, h gyorsan be is rekesztettem azt a bizonyos "hogyvoltblog"-ot... és ott aztán nem kíméltem senkit, 1xűen leírtam, amit láttam, tapasztaltam az állatkerti sétányon. És ennek abszolút nem lenne hírértéke, ha távozásom után az a bizonyos irat elő nem került volna SORKIEMELŐVEL hangsúlyozva kinek mi a neve és mit gondolok... érdekes volt még azok után találkozni a hal fejével... és úgy tárgyalni vele a járandóságomról, miközben az ő egyik neve looser idiot volt. De közölte, h nem is tudta, h ennyire kreatívan tudok mean és nasty lenni... és, h tényleg azt szokta mondani, h i want máj máni náu? :D Mondtam neki, h örüljön neki, h nem öltem meg senkit... végülis megtehettem volna... én pusztán szavakba foglaltam a frusztrációmat, ezzel senkinek nem ártva, bár biztosítottam, h biztos, h borzasztó nehéz volt olvasni, és szembesülni a tartalmával, bár a szándékos félrefordításokkal ellentétben nem ellene irányultak egyáltalán. Nem akartam tetézni a dühét azzal, h kb. azt megírni ujjgyakorlat volt, m I'm gifted :D. Azóta számtalanszor visszaolvastam, és mindig röhögök... még gondolkozom, h hogyan lehetne úgy átalakítani, h senki ne ismerjen magára. Amúgy több mint 1 éve íródott, és most, h előkerült ezen hápogott a nép. Túlélik. Hátha a főboszorka elkezdi waxolni a bajuszát... akkor már mondhatni megérte... m gondolom apu otthon nem szól, h csikizi őt :D 

Miért gondolja bárki is, h lehet gonosz következmény nélkül??? Tudom, h mindenki megúszásra játszik... és tk. örüljön neki, h csak azt kell feldolgoznia, h az általa lekezelt személyek utálták, és amit gondoltak róla, nyomdafestéket nem tűr... de ettől még csak arany a karperece, és nem bablevessel látogatják. 

Ezek nem 1 testben tornyosulnak ám... válogatott banda volt... igazi díszpintyek. Mindennap meg tudtam kérdezni magamtól, h minek ülök ott? És kb. a hónap eleje motivált... a munkával nem volt bajom, m bármit kell csinálni azt szeretem és tudom. A legviccesebb rész, amikor aláíratnak 1 titokvédelmi nyilatkozatot... miközben a korábbi helyeikről stickre mentett cuccokat kell átvenni és átemelni a mostani helyre... mert hát nehogy már ő tanuljon új anyagokat... neeee... formázzuk át az új helyet, nem egy, de számtalan korábbi munkahelyének fájlaival... Ehhez mit lehet hozzáfűzni? :D Goodluckumoron, uaresuchanidiot. De talán őt is meglepte, ahogy engem is, h ugrottam a lécet. 

Március környékén 1xcsak 1 baromi unalmas randin eszembe villant, h mi a b-terv, ha kirúgnak... és ott elszállt minden feszültségem, és belelazultam az életembe... Rá 1 héttel később megtudtam a tökös főnökömtől, h kirúgott, de visszacsinálta... júniusban megint volt 1 csörténk, mert óvodában dolgoztam, ahol soha nem neked szólnak, h baj van, hanem árulkodnak... ehhez is "bírok" jó képet vágni... szóltam, h most rúgjon ki... m én így nem dolgozom tovább... mószerolja azt árulkodva 1 közel 40 éves rakás szerencsétlenség, akinek 2 anyja van... de ott aztán kaptam minden ígérettől kezdve mindent, h hát a szavát adta... stb. aztán jött a november közepe, és mindkét tetü inkább elutazott... mosván kezeiket.

1részről a legjobb dolog történt, másrészről tiszta bosszantó. Beválthatom a b-tervemet, amiről sok érdekes poszt tud születni... ez még szervezés alatt áll, úgyh addig hagyjuk... 

A nagy munkaundoromban pedig végiggondolhatom, h a b-terv kezdetéig mikkel szeretnék foglalkozni... 

Mindig mondta a kolléganőm, akit jobban "kínoztak" lelkileg, h ha 1x kiszabadul ő félévig biztos nem dolgozik... irreálisnak tartottam... Nos, ezt tisztára megértettem már jó ideje. Azt éreztem és érzem most is, h ha el kéne most mennem 1 interjúra (kb. annyira szeretem őket mint a kínos 1. randikat), az olyan érzés lenne, mintha megerőszakolnának... jelenleg az a gondolat, h bemenjek 1 irodába emberek közé... hát ja... talán fél év múlva... ma nem. Még az álláskereső portálokat sem nézem meg, ui. most én ilyet nem keresek... Szóltam a Jóistennek, h barátokon keresztül várom a lehetőségeket, amit imádni fogok, és azt sem bánom, ha home office :) 

Az, h a kiesett pénz már aznap megérkezett a semmiből, vagy, h jönnek a lehetőségek, csak arra biztatnak, h helyezzem már magam oda hittel, lélekkel a Szellem kezébe. Ez persze nem jelenti azt, h én nem teszek a sikerét, mert nem bírom a sültgalambra váró jellemeket, akik összekulcsolt kézzel panaszkodnak a semmi miatt... Nekem minden van... vágy, elképzelés, tett... már az is tettnek minősül, h igent mondasz a beérkező lehetőségekre... kinyilvánítod a szándékodat... és a kaland megkezdődött... Mindig "fix" típus voltam... ja a csillagjegyem is eme típushoz tartozik... az életemben is úgy tartom, h a másik a "bizonytalan" tényező, hisz én vagyok önmagam számára a biztos pont, akit ismerek és kezelek... mégha meg is lepem magam jópárszor. 

Most még van bennem néha 1 szorongó érzés, h többet nem jön utalás a számlámra és úr isten mi lesz velem... persze mi lenne? Főleg, h tudatosan készültem a helyzetre, a b-tervre, és jól vagyok, és ha még sem lennék annyira jól, akkor pedig van 1 fantasztikus családom, és akkor meg azért lennék jól. 

Van 1 vágyam, h 1x majd lesz 1 kis kávézóm, mert én imádom a tejeskv-t, és képes vagyok mindennap habostejeskvt gyártani, h én jól érezzem magam. És másokat is szeretek meglepni vele. Úgyh volt 1 kósza gondolatom, h akár elmennék baristának... aztán persze rájöttem arra is, h az nem csak kv-készítésből áll, és a felmosás, takarítás pedig kevésbé királylányos lássuk be... úgyh gyorsan el is vetettem az ötletet, úgyh abban maradtam magammal, h megtanulom csak... és önmagam és környezetem szórakoztatására fogok lüktetni. Elsőszámú szerelem a latte art :) január/február környékén indul a mandula. A leghosszabb képzést igyekeztem kiválasztani, h megtanulhassam a tejhab készítést és díszítés csínját-bínját... és remélem a tejcsiholó gépezetem alkalmas lesz valamennyire arra, h elkápráztatódjak minden bögre kv láttán... De, h  ne barista alapok nélkül menjek oda, előtte részt veszek 1 3 órás gyorstalpalón :D úgysem barátom a fekete :D

Férfi - női kommunikáció... van olyan, amikor 1 nyelvet beszélünk???

Régóta hallgattam... van témám bőven, pár kalandon túlvagyok, pár megmérettetésen is... a lelkibékám szilárd, az életem változik...

Ma (ez vmikor 2011. májust jelenti) sokadszorra is bebizonyosult, h vmi baj van a kommunikációmmal... lehet nem érthetően fejezem ki magamat, amikor kapcsolatokról van szó. Egy régi nagy szerelmemmel ebédeltem, akivel lassan 10 éve kavartam 1 évig, aztán még jó pár évig reméltem, h rájön, h we were meant to be... aztán vhogy jött 1 sokkal nagyobb szerelem és totál elfeledkeztem róla... az elmúlt pár év alatt every now and than felbukkant az életemben én pedig mindig jól elhajtottam, miután viszonylag kiheveredtem belőle, mert féltettem a szívemet. 

Ő volt az az ember, akivel elkezdtem találkozgatni majd 10 éve, volt 2 gyereke, de nem volt soha nős... mire beleszerelmesedtem hirtelen eltelt 1-2 hónap és ő a 10. házassági évfordulóját ülte... ez meglehetősen megnehezítette a kapcsolatnak nem nevezhető találkákat, mert hát norm értékeket vallottam és nem akartam 2. lenni, de 1 családot szétdúlni sem... kb. 10x szakítottunk és szenvedtünk, mert épp annyira utáltam a helyzetet, mint amennyire imádtam őt, a dumáját... ikrek lényét... évekig reménykedtem, h elválik és engem választ :DDD Természetesen sokkot kaptam, amikor 1xcsak bemutatta az új nőt, akit magához költöztetett... aztán kihevertem azt is, és hősszerelmes lévén - másba - már hiába jött ugyanazzal a dumával, h ismételten választott vkit, aki nem társ, és h én vagyok az, és velem múlatná az időt... nem volt visszaút. Én annyit hallottam ki belőle - ma már tisztázva a dolgokat tudom -, h uúgy meg akarja tartani azt a nőt, de én ismét a 2. vonalban elszórakoztathatom... nothanku. Vele képtelen lettem volna laza kapcsolatra, mert annál sokkal jobban szerettem valaha. Amit pedig a valóságban mondott az az, h már vége annak a dolognak és próbáljuk meg. Persze ha valaha ezt így ilyen direktben kimondja, valószínű a sértett egóm is hajlandó lett volna meghallani, és átértékelni ezt a dolgot, mert lássuk be hosszú évekig csak erre az 1 mondatra vártam, h azt mondja, h csak mi ketten vagyunk és nézzük meg, h működünk-e. (Ez nálam drámai visszatérő elem ez a várakozás... és meg kell mondjam UTÁLOM...) Mindegy... amikor cinegére fogytam és össze voltam esődve, mint 1 ropilány találkoztunk újra, ő el volt ájulva az új formámtól... persze ha szeretsz vkit mindegy a külcsín, hiszen "ha bukósisak lenne rajtad is imádlak"-féle bókolós volt ő valaha. Ma már ettől távol állok, de nem is számít. Tehát ebéd... tekintve, h sok víz lefolyt a Dunán az utolsó beszélgetésünk óta megkérdeztem, h mi újság vele meg azzal a bizonyos hölggyel, akivel futott. Kiderült, h ott és akkor elég hamar valóban szakítottak, és MEGNŐSÜLT internetről... na ott nyeltem 1 nagyot természetesen a szélesre feszített mosoly mindig jól jön és a megfelelő helyen alkalmazva életmentő... Ui. nekem terveim voltak ezzel az emberrel :) végigpörgettem a múltamat (nem, akkor előrefelé még nem voltam kész mozdulni, csak azt tudtam, h MOZDULNI kell, mert mert nem élhetek bezárkózva tovább, és a nő mellé ffi kell és pont... nem több, nem kevesebb), és tudtam, h kit lehet hívni - természetesen mivel királylány vagyok és szabad akarattal rendelkező oroszlánY - de off coursa, h ahhoz nem volt kedvem... az 1 olyan kapcsolódás volt az életemben, h amikor már érlelődött volna bennem, h hát lehet meg kellene próbálni megszeretni is, és kapcsolódni, épp beütött a NAGY SZERELEM, és soha ilyen könnyen nem mondtam, h többet nem, és ez azóta sem változott, és ha megemlíti sem tudom már lereagálni... whatever. Szóval a szavannán őt gondoltam a legalkalmasabb alany utáninak, hisz a legalkalmasabb maga a NAGY SZERELEM lett volna, de azt akkor LEHETETLENnek gondoltam (de láss csodát, az Úristen elérkezett az hozzám, v. csak megunta a nyavajgásomat, és őt küldte, h újra megnézzem, h tuti ezt a lovat óhajtanám??? Erre ma nem válaszolhatok, m vannak, akik fejbe vágnának, mert a fejem és a szívem még nem jutott konszenzusra, csak azt tudom, h mennem kell, mert vár vhol vki, aki engem keres.) 

Már megint csapongok... as always. Tehát gyorsan a belső sokktól és összeomlástól, h a jól kitervelt dolog nem fog összejönni, felocsúdtam és megkérdeztem, h ez hogy történhetett... ő és az internet??? Az mindig annyira két külön világ volt, akkor mégis miért? Vagy ha keresett miért is nem hívott? - Nyilván azért, m NEM KELL EGYÜTT LENNÜNK... ezt én is tudom, csak mégis azt a pár hetet, amit évekig kértem a Jóistentől megadhatta volna 1x - gondoltam akkor. De úgy tűnik az óriási szerelmeket nem kellett megtapasztalnom nőtlen ffiakkal EDDIG. Elmesélte a történetét, és az ütötte meg a fülemet igazán, h olyat kértem, "mint te"... MI VAN??? Miért kell olyat kérni, mint én, amikor én még totál elérhető voltam és szabad??? Na ez kisebbfajta lavinát indított el a kommunikációban, mert nem értettem, h hogy is van ez.
Átbeszéltük, h ki hogy élte meg a kapcsolatot 10 éve... a két rálátásnak SEMMI metszéspontja nem volt, mert állítólag én azt is mondtam neki, h nem is volt jó vele. Biztos ki tudott hozni úgy a sodromból, h a sértettségem és a haragom beszélt belőlem és a tehetetlen dühöm. Simán el tudom képzelni, mert az a mentalitás, ami sok éve volt, és az, ami most van (kvázi kézifékes ücsörgés napi szintű leszarom tabletta receptre adagolva) köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Sokat gondolkodtam a dolgon utána, mondtam neki, h hálás vagyok, h elmesélte a sztorit, mert tudtam, h létezik az, amit keresek, h 1xcsak derékszögben felül a ffi és rájön, h törvényesen akarja a másikat, és megkéri a kezét. Nem biztos, h én örülnék neki, ha utcai ruhába rohannánk az anyakönyvvezető elé, mert én ennél csöppet nagyobb cécót kívánnék kettesben is. Mert én 1x kívánnám megélni ezt a haccacárét.
Ugyanakkor sajnáltam a lányt, mert hiába ment át "hűségesbe", mert lehet nem lennék boldog tőle, ha a férjem a volt barátnőjével ücsörögne és ecsetelné neki, h mennyire jó volt vele és h a listájának a gerincét ő adta, és h semmi nem változott azóta sem, és nyitott bármire. NAAA... mindennek van teteje... de persze nem kellett félteni provokációban jó vagyok, és kíváncsi voltam, h valóban csapodár-e még... vagy csak szájhős... Ez utóbbi. H kicsit csalódott voltam-e? A magam szempontjából mindenképpen, hiszen keresztülhúzta a terveimet és nem volt "B"-plan a tarsolyomban. Az ő szempontjából öröm volt, mert bebizonyította, h képes változni és hűséges lenni. Ezt pár hónappal később mondtam is neki, mert ismét spontán ebédeltünk. Ő odavolt a játszóruhámtól, és h mennyire gyönyörű vagyok (szörfösnadrág, fehérpóló, flipflop - nem 1 olyan szett, amiben találkára megy az ember, de munkába simán :D). Úgy jött, h fél órája van. Mondtam, h ok, elvégre csak ebédelünk. Szépen beszélgettünk, semmi extráról, míg szóba nem hozta ismét a múltunkat, és azt a bizonyos listát. Mert kiderült, h az asszonykának piercingje is van, mert h meg van érte vadulva, m ami nekem van... El kellett gondolkoznom egy pillanatra, h mim van??? Aztán leesett, és mondtam, h 6 éve már kiszedtem. Miért? Mert hát a szemem kékje és a kő hű és ha... megint röhögtem, h tényleg bolond. És még a tetkó a szolid. Na ezt nem tőlem vette, m nekem az nincs, és bár tetszik, de nem szeretnék.
Én anno úgy éltem meg őt, h ha elköltözik otthonról hozza a 2 nejlonszatyrát és éljünk együtt 2gedörforevör... ehhez képest ő egy lányt látott, aki állandóan vele akart lenni és lekötni... az szerencsétlennek eszébe sem jutott, h szerettem... az ebédek alkalmával megállapítottuk, h tökéletesen félreértettük egymást... ő szeretett a maga módján nagyon, ahogy én is... és mindketten másképp szerettünk volna szeretve lenni... túl sok metszéspont egyidőben nem volt. És a miért nem jött kérdésre a válasz is jogos volt, h én hajtottam el... néha néha még feljött 1-1 gyomorszájonvágtak érzés... h ha kockáztatok korábban, akkor lehet már én lennék mrs.ikrek? Aztán ezek elmúltak... nem lenne kedvem mindig 8 szemmel közlekedni, h merre jár, hol flörtölget és kivel... úgyh megbeszéltem magammal, h no panik, jól döntöttem mindig. Utoljára nyáron váltottunk pár szót, mert osztálytalálkozónk volt és mi anno padtársak voltunk, és én vállaltam magamra az értesítő szerepét, és lovon kívül megkérdeztem, h ők hogy vannak... és hát nagy öröm volt, mert vmikor ősz elején fia született. 2001-ben volt 2 lánya, és közölte, h ő 4 gyereket szeretne... 2012-ben 3 db pipa... és mindkét prototípus működőképes. Ilyenkor számot szoktam vetni az életemmel... és értem én, és tudom, h rendben van... és tom, h csak a legjobb kell, m ott kattog 1 hang belül, h "DO NOT SETTLE FOR LESS"... És a környezetemben is én vagyok a norm kapcsolatok nagykövete, és bíztatom a többieket is, h ne érjék be kevesebbel... miért tennék?
Ha régen megkérdezi vki milyen partnerre vágyom simán fel tudom sorolni neki a listámat...
Azóta ott tartok, h felteszik a kérdést, én elgondolkozom, majd azt tudom mondani, h magas, számomra gyönyörű (ez azt jelenti általában, h a többieknek egyátalán nem az, de ez abszolút nem zavar, és látom a hibáit), és dobbanjon meg a szívem. Innentől kezdve a környezeti kerítők feladják, mert én magam sem tudom, h mitől/kitől fog megdobbanni a szívem újra... 3,5 éve zakatolt, kiszakadt... és minimum azt az érzést várom... m az olyan érzelem volt, ami jó volt nekem, mégha porrá is zúzott, de legalább tudom, h nem üres fikció az, amit őrzök legbelül, hanem elérhető... Volt tavaly 1 próbálkozás kb. ilyentájt ért véget... szív és érzelem nélkül talán ha 2 hónapig tudtam időt tölteni azzal a ffival. Voltak kiemelkedő területei is együttlétünknek... mint egy jó konyhafőnök felírtam a recept hozzávalói közé, h azért majd a férjemmel azt úgy szeretném, de a másik kapcsolatból ezt meg azt... Mixelek... Abraham-Hicks után szabadon (még mindig imádom őket!)
Szóltam a jóistennek, h az emberem lehetőleg 2 lábon álljon a földön. Nem kell elborulnia... elég, ha meghallgat, ha épp a varázslataimról repdesek, de ő ne ossza az észt... Férfiban a spirituális az 1 veszélyes faj. Kifejezetten hidegrázásom van tőlük. Eleinte tud mókás lenni, de egy idő után inkább kiborító. Nem bírom az élet dolgaira a nagyon elborult magyarázatokat (hozzáteszem mások számára biztos az én magyarázataim is annak tűnhetnek, és senkit nem is tudnék okolni ezért), de a ffi a mammutot húzza az elefántom mellé, és ne filozofáljunk, hanem érezzük jól magunkat a konyhában, a hálószobában és azon kívül... a lényeg az örömszerzés és a harmónia. 

Madagaszkár... több felvonásban 2010 év végéről...

Ahogy már említettem párszor, a hely, ahol dolgozom tiszta Madagaszkár. Van 1 King Julienünk, 4 nyomink (freaks), mi pingvinek és 1 B-tervünk, ... 

Tavaly (2009 novembere) óta  az 1 nm-re eső királylányok száma ugyan csökkent, de az egók még mindig hatalmasak, és még drama queenek is. 

Olyan helyen vagyok, ahol nincs karácsony... még szerencse, h idén sem felejtettem el ezt, csak annyi a búcsúzkodás, h see you next year... fine. 

Tavaly nov. közepén érkeztem 1 friss felépítésre váró csapatba... mára a 6 fős szobában ma még 3-an, de januártól 2-en ülünk, új ember sehol, de az "okosok" mind maradnak. Számtalan helyen ültem már, sokféle felettesem volt már... de soha még nem éreztem azt, h 1 oviban lennék, ahol simán beáruljuk a másikat, v. megzsaroljuk, és azt sem, h az én viszonylag nyugodt és alkalmazkodó természetemből úgy ki tudják húzni az állatot, h megütném.

Oroszlán - mérleg vagyok, abból a fajtából, aki a 4 szűz bolygójával nagyon kis csendes, szerény, fát lehet vágni a hátán, amíg el nem szakad az a bizonyos cérna, és akkor előjön az oroszlán dominanciája, és az ascendensemen ülő plútó kapcsán a skorpiós "tusé" halálos szúrása. Utálom, amikor ezt kihozzák belőlem.

Erre a két első királylánynak mindenféle képessége megvan, és a harmoniára való törekvésemből adódóan még mindig köszönök nekik reggelente, és netán megkérdezem, h hogy vannak - és szinte mindig a fejemet a falba verném, h MIÉRT, ha norm. választ úgy sem kapok. És más nő nem is maradt... ergo be kell érjem a másfél normális ffi kollégámmal, mert a többitől a hideg ráz. Van 1 olyan halfej, aki az 1ikről azt mondja, h lojális vele, de máskülönben a real pain in the a**, a másik, pedig eleve idegesíti, és sok fejfájást okoz másoknak... és apró zárójelben megjegyezem, h fél tőlük bármit kérni. Sok attrocitáson túl vagyunk már... néha feltettem a kérdést az PA-nak, h miért is engedi, h m. ordítson vele. Aztán jött 1 nap, ahol olyan jól elvégezték a munkát, h tudtuk, h vkinek a feje le lesz üvöltve, m azért simán jöhetne Jack Nickolson Anger Managementre, csak azt nem tudtam, h a libák miatt ez pont nálam fog landolni. Én egy vmire képtelen vagyok... a hülyeséghez és az igazságtalansághoz jópofát vágni... természetesen ezért méginkább ordított, h h merészelem húzni a számat és képeket vágni, és amíg ő fizet, akkor addig itt mindenki mosolyogjon... az, h mi játszódik le belül, nem kérdés, mert tudja... Aztán persze befutott T. a kiskirálylány főnököm, és kikérte magának helyettem is a dolgot, mivel én pontosan tudtam a szituról, csak a rutinróka kollegák mondták, h hagyjam... majd lecsapódik elől... ahham... kicsit nem sikerült. Jött a nagy bocsánatkérés, és h ő nem tudta, h ennek már van history-ja, de bejött és látta, h nem vagyok olyan, mint szoktam és majd ő elrendezi ezt a konfliktot.

Másnap gondoltam felnőtt módon elintézem elől az illetékessel, mert miért kéne belevonni a nagyfőnököt ilyen baromságokba... csukott fülekre találtam, majd még be is ment hozzá, h elmondja, h én azt mondtam, h velem nem lehet üvölteni... Persze láttam a fején, h full ideges és szólított, csak az okát nem tudtam... és kikérte magának, h én üzengessek neki... bár mondtam, h semmi üzenet nem volt benne, ez 1 tény... Majd újra bocsánatot kért, ültünk bent a kiskirálylánnyal, és elmondta, h vannak olyan gonosz emberek, akik halkan beszélnek, és van pár jó ember, aki néha felemeli a hangját. I consider myself the second type. Kiskirálylány nem nagyon mert rám nézni... mert mosolyogtam, fel-fel húztam a szemöldökömet, és azt gondoltam, h such a pathetic moran... és h még megfejelje ezt... közölte, h az én koromban tudnom kell túllépni azon, h vki üvölt velem... tényleg öreg??? Több mint 10 évet rámver... úgy gondolom, h az ő korában tudnia kellene uralkodni magán... persze amíg telefonokat vágunk földhöz, csonkig rágjuk a bőrt a kezünkön, rugdossuk a széket, ütlegeljük a falat... van min dolgozni úgy érzem. Persze a beszélgetés elején megerősítettem, m úgy indított, h "nem tétszél té nekem" - úgy voltam vele, h kit érdekel??? Minnyá jön a vihar úgyis... - Mondtam neki, h milyen tökéletes az intuíciója és azonnal megérezte, h nem vagyok olyan, mint szoktam... Ui. a spirituális alapelvekben van olyan is, erősítsd meg a jót... ez pipa... és h én mindig supersweet és super nice vagyok, és h nem fog chasing after me... bár most, h a változásokat beszélte velem, megint felhozta, h csak 1x ordított velem... ja... és remélem, h ez volt az 1. és utolsó is. Miközben olyan meetingünk is volt már, h non-stop mosolyogtam, és rám szólt, h akárhányszor ő v. Julian megszólal én elkezdek mosolyogni, és attól fél, h rosszat mond... közöltem, h az én fejemben mindig napfény van... és többnyire tényleg... kivéve, ha elborítja őket a fekete felhő... Volt h egymás után 2x leette magát... kérdezte, h rajtam nevetsz? (az egész cég ott volt, m akkor is búcsúztattunk vkit... és imád hosszú beszédeket mondani) OFF COURSE NOT... és nagyon röhögtem... közölte, h politikusnak kellett volna menjek... Miután túl voltunk a megmondalak az ovobácsinak sztorin du. már a PA elkezdett az egészségemért aggódni, és mindenféle vitamint ajánlgatott az immunrsz-em erősítésére... Szerintem skizofrén néha... amellett, h ffigyűlölő, és volt 1 férje, aki alázta, és választott 1 olyat, akitől függ/folytathatja uezt... és neki ez jó, mivel már nem lehet 1 felnőtt embert megváltoztatni. Disagree... mindig van mód a változásra. Csak akarni kell. 

A legújabb húzása, h átnyomott 1 600-as címlistát, h ha a marketinget csinálom... közöltem, h azoknak a cégeknek én nem... ő nem tudja hogy vannak vele más emberek, de ő inkább pozitívan lát dolgokat, mintsem negatívan... erre inkább letettem a telefont, ui. volt 1 munkaköri konflikt, amit neki kellene csinálni... az erős ffiállat boss majd elintézi vele, m ez a PA szerint presztizs kérdés... nos... annyira fasza és erős vezető, h azóta is én csinálom, úgyh no comment, és szerencse, h ő mindehhez pozitívan áll hozzá. Néha tiszta irreális ötletek is születnek (sőt... szinte mindig), amit józan életű emberként nem tennél meg... pl. partnereknek nem küldünk tavalyi v. előtti képeslapot... és már visszakerült hozzám, aztán emlékeztem a kis Júdás incidensre, és visszadobtam a labdát... hápogott, h ezt miért neki, és miért kell neki a felelősségét elvállalni... rövidre zártam azzal, h mert én ismerem magam, és én tudom, h nem mondom el m-nak... viszont ennek a felelősségét nem vállalom, m nem rám osztották. ÉS pont... erre nem tudott már mit lépni, úgyh sarkon fordult, és kezében a lapokkal visszatért a kiindulópontjához. 

Világvége...

ettől égnek áll a hajam összes szála... (pedig már újra hosszú és dús...)

mérhetetlenül bosszant a sok világvége készülődés... már akkor is óriási ellenállásba ütköztem, amikor hallottam először a 3-napos sötétségről, pedig azt számomra hiteles ember mondta ún. pólusváltásként pár évvel ezelőtt... 

De most, h közeleg az a bizonyos dátum, mivel úgy tűnik nem következik be... nos a hétvégén már január közepét hallottam, h majd akkor... mert a numerológia szerint nincs annak a napnak a jövőoszlopában semmi, mert van olyan látó, aki január közepe után több embernél nem látott semmit... (hozzáteszem az enyémek láttak...)

Nyilván az én korlátom az, h olyan szinten kihoz a békatűrésemből ez a hülyeség, h belül ordítok... fizikailag meg elfordulok... Csak annyit tudtam mondani a számomra amúgy roppant kedves embernek, h ha ez megtörténik, akkor az az isten, akiben én hiszek nem létezik többé... és ez nem történhet meg, ha napi szinten amúgy meg tudja működteni a csodákat. Könyörgöm alig kezdtem el az életemet, a legjobb részek még simán hátra vannak... pont nem érek rá arra, h világvége legyen... 

És szeretem azt az építő hozzászólást is, h mindjárt kitör a 3. világháború is... kb. ugyanez a reakcióm, csak azt még drasztikusabban látom... én csodálom az összes felmenőmet, aki képes volt átélni/túlélni 1 borzalmat, de én már jóelőre szóltam otthon, h ha bármi gebasz lesz én leszek az első, aki leköszön, mert félelemben nem vagyok hajlandó élni... ez nem újkeletű hóbort... egész picúr korom óta ezt vallom. Én nem tudom, h miféle személyiségem van... de amennyire látszik a változás/fejlődés, annyira nem változik szinte semmi. A nagy dolgokban semmiképp. Számtalan mérföldkőnek vélt dolgot ugyanúgy látok ma is, mint x évvel ezelőtt. 

Többféle asztrológiai portált olvasok, és vannak köztük eléggé racionálisak és közérthetőek is. A bulvár asztrológiát kerülöm. Az egyik szerző mondta, h 2012.12.21 után eléggé növekedni fog az ezotériában csalódók száma... Nem baj... ők várják a világvégét... és az érdeklődés hiányában elmarad. 

Persze van bennem olyan érzés, mint amikor elkeztem hinni... h mi van, ha amit elhiszek az kiderül a végén, h oltári nagy baromság? :D És most is van bennem 1 pici félsz... de ha bármi lesz remélem átalszom... amúgy meg január elején elutazom... 1-2 hétre kipihenni az elmúlt időszakomat... mert kalandban nem volt hiány... de azt majd máskor írom le, mert eléggé tele van csavarral...