A "dolgos" hétköznapok...

Vízszintes hóesésben hazaértem a "pagonyból", jeleztem a családomnak, h up and running... aztán kipakoltam, este meg majdnem meghaltam... annyira szúrt és szorított a szívem, h csak sírtam, és azon gondolkoztam, h ne mááááárrrr még 1 szívroham??? És nem is lábon? És egy embernek 3 lehetősége van, és bumm, és itt van újra? Dráma volt... Úgyh gyorsan próbáltam vhogy nyomással enyhíteni, aztán kitalálni, h hogyan és mikor jutok el a leggyorsabban ekg-ra... remélve azt, h most nem fogják 2x ismételni és továbbirányítani, h még nézegessék... Hétfőn szóltam a családomnak, h Rosst idézve "I had a near death experience", úgyh a köv. napokban zsongtak körülöttem. Aztán az orvos szerencsére nem talált semmi, "szimpla" ""pánikroham"" volt. Erről másik kedvenc filmem a Minden végzet nehéz jut eszembe, amikor Jack Nicolson rohan a korházba, h adják neki be a nitrot, nem vett be viagrát, m szívrohama van... 

Visszaérkeztem a "dolgos" mindennapokba, ami szorongós ismeretlenként tört rám... a barbie-házból visszacsöppentem a saját valóságomba... De aztán a doki megnyugtatott, h minden ok... úgyh belevágtam az új itthoni életembe... ismerkedtem, buliztam, teljesen kiütöttem magam... viszont megtanultam, h a Sex & NewYorkos "bánni-method" működik... Mojitot rendeltem, aztán kértem koktélcseresznyét hozzá... (de könyörgöm mióta nem jár alapból???), aztán amikor fizettem ránéztem a duplaszéles fültől-fülis feszített mosolyommal, h lehetne dupla?... Aztán jött a "mozzanat", ahogy láttam, megérintettem a karját és odacsicseregtem, h tündér vagy :) Nem telt bele sok, és libbentem a következő körért... (hozzáteszem NEM kellett volna...) egy lányka keverte a zitalomat, mire megérkezett "Tündér" és már a dupla cserkó benne is volt... Bánni tud vmit ezt megállapítottam, és nagyon jól mulattam... a másnap már nem volt ennyire vicces, de megtanultam hogyan kell visszaállítani a sav-bázis egyensúlyt és pikk-pakk elmúlt a szédület...

A rándevúk ismét hoztak új definíciókat "THE ONE" téren... szembesítettek a saját úristennyomakorom fóbiámmal... 20+ban ok volt, ha a ffi 10 évvel idősebb... ma már nem... sorry de "öreg", mégha sportos és fiatalos is... annyira vicces volt találkozni a vágyaimmal v. korábbi elképzeléseimmel. Mindig volt 1 elgondolásom családi autó terén... nos beúszott... meg is állapítottam, h még mindig gyönyörű, bár nem is tudom, h ültem-e benne valaha... A másik találka a kvzó és én... röhögtem, h évek óta vágyom rá... és van, aki meg is valósítja hamarosan, és ő is megy barista képzésre... bár ő ugye a komplettre, nem a gyorstalpalóra... de persze ez nem ok további rándikra... pusztán mosolyforrások...

Persze nem tett jót az sem, h Buborék bejelentkezett és közölte, h tavaly szívrohama volt... legszívesebben ordítottam volna, írásban csak duplagyors gépelésre futotta... a lezárt érzések és már helyre rakott múlt 1xre a nyakamra tört... a dráma, h úristenelveszíthetem, ami lássuk be nonszensz... hiszen se így, se úgy nem láttam, kommunikáltam vele kb. másfél (?) éve... elkéstem a találkozóról, összepattantam az előttem ülő ffiemberrel... pedig ő olyan volt, mint máskor... pusztán én voltam lélekben totál más dimenzióban... 

Nem jó a kommunikációm... ezt már párszor meséltem... keménynek tűnő módon jelentek ki dolgokat, mintha ellentmondást nem tűrnének... aki ismer tudja, h hülye vagy, de így is szeretünk... aki nem ismer, az kiakad, talán még meg is sértődik... én meg tudom a helyem... Én dumálok... a Jóisten pedig szépen az összes nézetemet, ha úgy van, akkor egy tollvonással keresztülhúzza, ha épp úgy jó nekem... Ezért magamban magamon csak röhögök, de ha én lennék a másik, akinek a képét 1 látszólag vastag falba buciztatnák... biztos én se akarnám magam megismerni... Bár nem is értettem utána azt a megjegyzést, h holnap értem jön... EZEK UTÁN??? Aztán toltunk rajta 1 napot... volt 1 mondat, ami bekapcsolt 1 olyan gombot, amitől régen a plafonig ugrottam, úgyh nem sikerült a jelen pillanatra barátságosan reagálni, hanem fújtam, mint a nyári vendégem - a macska - (ha még nem meséltem róla... 1 misét megér az a dög...), és közöltem, h akkor most szeretnék hazamenni... oszt még ezt tudtam tetézni... úgyh kölcsönös érdeklődés hiányában a további kálánd szünetel... 

Most pedig "küzdök" magammal... lehet mégsem nekem való a párkapcsolatosdi... de tk. ez sem igaz... érzést keresek... minimum olyat, mint ami a razil susnyásban behangolódott... ha annál kevesebb, akkor nem kell, m nem tudom benne jól érezni magam. Úgyh hálóóóó odafenttt én szóltam... és itt várok... nem megyek sehova... Kivéve ha épp nem a városban cirkálok és rohanok egyik találkozóról a másikra, h csacsogjak és jókat egyek/kvzzak. Sokszor eszembe jut, h hogy is volt nekem eddig időm arra, h napi 8 órát irodában üljek? :D vicc... de most ez van. Indul nemsokára a suli, amit várok. Remélhetőleg az otthoni tanfolyami anyagot is hamarosan elsajátítom... csak remélni tudom, h az 1 hónapos elsajátítási keret nem komoly... m akkor igencsak le vagyok maradva... 

Végre találkoztam a barátnőimmel is, akikkel a bulimacska koromat töltöttem... az egyikük már 10+ éve asszony (vörös), és jobban néz ki, mint valaha, a másikuk mindjárt anyuka lesz (szőke), úgyh ő meg azért ragyogja túl bármikori önmagát is... 1xűen édes, ahogy gömbölyödik... én meg néztem őket... reggel meg eszembe jutott a bulis korszak, és ha vki azt mondja, h x év múltán itt tartunk... kiröhögtük volna... az akkori felállás szerint én lennék többgyerkőcös anyuka, aztán Szöszi valahol külföldön, és végül a Vörös Démon talán szingliként bulizna... most is bulizik - újra :). Kismamánk kívánós... úgy röhögtem, m mikor mit... most, amikor sütizett épp vodkát :D. Amikor torkos csütörtökön vacsiztunk mindenki 1 tál ételt rendelt cukikám kettőt :D, és nem választotta ki előre mit fog enni... ui. bármelyik pillanatban meggondolja magát és mást kíván... viszont hátulról nem lehet megmondani, h babát vár, és ezzel vígasztaljuk is :) 

Eltelnek a mindennapok, de már legalább keretet kap az életem... igyekszem időben felkelni... az alvás időben még nem megy... de ez is átalakul... Egyrészről ez az egyik legjobb része az életemnek, másfelől "ott vagyunk már"?  Olyan jó passzban vagyok, h wellnessre lettem zavarva Debrecenbe :) hááát megadtam magam, de leginkább már a tavaszt várom, amikor visszatérhetek a pagonyba és minden virágba borult... M az szééépppp. 

Mutattam már a kedvenc számom? Na ez simán felpörget 1 álmost reggelt is...