Vannak kiszámítható dolgok, és vannak "váratlan" dolgok.
Volt valaha 1 mh-em, amit imádtam. Aztán jött 1 szerencsétlen banda, és rémálommá változtatta az egészet. Sztorik véget nem érő sorát lehetne elregélni, akár több 100 oldalon keresztül is róluk, de a konklúzió úgyis az lenne, h ne vitatkozz a hülyékkel, mert legyőznek a rutinukkal...
Érdekes út végéhez értem... és rájöttem, h baromira nem bíztam úgy istenigazából az én Atyaúristenemben, hiába csillogtatta megannyiszor a csodáit. Különben már régesrég kiléptem volna, amikor még volt munkakedvem, h új kihívás elé nézzek. Most meg ülök a "romjaimon" - ami mérhetetlenül boldoggá tesz, és nézek ki a fejemből és tervezem az új életem új szakaszát. De tény, h amikor kalandozni mennél erős visszahúzóerővel tud bírni a fix bér, """stabil""" pozíció, (amiből periodikusan hol kisebb, hol nagyobb sikerrel el akarnak távolítani, mert kell a sógor, koma, férj, feleség, barátnak a helyed...), és az a tény, h már nem egy újabb pozícióra vágysz, h egy új helyen bizonyíts, gürcölj, bedolgozd magad, hanem A pozícióra, amit kb. 3 éves kora óta tervezget az ember lánya a babáival (bár nálam a kutya szimbolizálta azt).
Aztán 1 fondorlatos terv eredményeként több sikertelen próbálkozás után ott vagy, h többé nem kell bemenned... amekkora sokk, akkora felüdülés is, amikor minden düh-hullám áthömpölyög a testeden. Majdnem kick-boxolni is visszamentem, csak h a klasszikust idézzem... "most múlik pontosan, engedem hadd menjen", de az erőm olyannyira elhagyott, h couch-potato lettem. Nem attól, h nincs munkám, mert nekem mindig van mit csinálnom, hiszen van 1 szuper hobbim, amivel tudok foglalatoskodni, és ezerféle érdeklődési köröm, és tanulási hajlandóságom, hanem a módtól, ahogy intézték. Bátor feletteseim inkább elutaztak... majd azt gondolták, ha aznap 5-ig nem veszik fel a telefont... megúszták... tévedtek.
Az egyik szóban, a másik személyesen is élvezhette személyiségem ama oldalát, amit jobb, ha nem lát normál esetben. Van egy "hülyegyerek" nézésem, amikor nézek, és magamban és a szemeimmel és a mosolyommal azt mondom szavak nélkül, h mondjad csak te szánalmas barom (excuse my french)... ezt az érzékenyebbje veszi... mikaela pedig érzékeny és ordít, mint állat... én pedig halkan mondom a magamért... tény, h nem mindig érek célt vele... hisz van, h akkor be kell rekeszteni az ülést, m meg kell emésztenie a másiknak, h ez van... újra kell gondolni az álláspontokat. És újabb mocskos részletek után megegyezés született.
Bent nem volt ismeretes, h van egy morzsányi affinitásom az íráshoz... és volt úgy, h az egyik kolléganőm elindult 3 hétre nyaralni... ígértem neki 1 beszámolót és ezt átküldtem az 1. hétről neki és 1 másik kollégámnak... ez olyannyira nagy sikernek örvendett, h gyorsan be is rekesztettem azt a bizonyos "hogyvoltblog"-ot... és ott aztán nem kíméltem senkit, 1xűen leírtam, amit láttam, tapasztaltam az állatkerti sétányon. És ennek abszolút nem lenne hírértéke, ha távozásom után az a bizonyos irat elő nem került volna SORKIEMELŐVEL hangsúlyozva kinek mi a neve és mit gondolok... érdekes volt még azok után találkozni a hal fejével... és úgy tárgyalni vele a járandóságomról, miközben az ő egyik neve looser idiot volt. De közölte, h nem is tudta, h ennyire kreatívan tudok mean és nasty lenni... és, h tényleg azt szokta mondani, h i want máj máni náu? :D Mondtam neki, h örüljön neki, h nem öltem meg senkit... végülis megtehettem volna... én pusztán szavakba foglaltam a frusztrációmat, ezzel senkinek nem ártva, bár biztosítottam, h biztos, h borzasztó nehéz volt olvasni, és szembesülni a tartalmával, bár a szándékos félrefordításokkal ellentétben nem ellene irányultak egyáltalán. Nem akartam tetézni a dühét azzal, h kb. azt megírni ujjgyakorlat volt, m I'm gifted :D. Azóta számtalanszor visszaolvastam, és mindig röhögök... még gondolkozom, h hogyan lehetne úgy átalakítani, h senki ne ismerjen magára. Amúgy több mint 1 éve íródott, és most, h előkerült ezen hápogott a nép. Túlélik. Hátha a főboszorka elkezdi waxolni a bajuszát... akkor már mondhatni megérte... m gondolom apu otthon nem szól, h csikizi őt :D
Miért gondolja bárki is, h lehet gonosz következmény nélkül??? Tudom, h mindenki megúszásra játszik... és tk. örüljön neki, h csak azt kell feldolgoznia, h az általa lekezelt személyek utálták, és amit gondoltak róla, nyomdafestéket nem tűr... de ettől még csak arany a karperece, és nem bablevessel látogatják.
Ezek nem 1 testben tornyosulnak ám... válogatott banda volt... igazi díszpintyek. Mindennap meg tudtam kérdezni magamtól, h minek ülök ott? És kb. a hónap eleje motivált... a munkával nem volt bajom, m bármit kell csinálni azt szeretem és tudom. A legviccesebb rész, amikor aláíratnak 1 titokvédelmi nyilatkozatot... miközben a korábbi helyeikről stickre mentett cuccokat kell átvenni és átemelni a mostani helyre... mert hát nehogy már ő tanuljon új anyagokat... neeee... formázzuk át az új helyet, nem egy, de számtalan korábbi munkahelyének fájlaival... Ehhez mit lehet hozzáfűzni? :D Goodluckumoron, uaresuchanidiot. De talán őt is meglepte, ahogy engem is, h ugrottam a lécet.
Március környékén 1xcsak 1 baromi unalmas randin eszembe villant, h mi a b-terv, ha kirúgnak... és ott elszállt minden feszültségem, és belelazultam az életembe... Rá 1 héttel később megtudtam a tökös főnökömtől, h kirúgott, de visszacsinálta... júniusban megint volt 1 csörténk, mert óvodában dolgoztam, ahol soha nem neked szólnak, h baj van, hanem árulkodnak... ehhez is "bírok" jó képet vágni... szóltam, h most rúgjon ki... m én így nem dolgozom tovább... mószerolja azt árulkodva 1 közel 40 éves rakás szerencsétlenség, akinek 2 anyja van... de ott aztán kaptam minden ígérettől kezdve mindent, h hát a szavát adta... stb. aztán jött a november közepe, és mindkét tetü inkább elutazott... mosván kezeiket.
1részről a legjobb dolog történt, másrészről tiszta bosszantó. Beválthatom a b-tervemet, amiről sok érdekes poszt tud születni... ez még szervezés alatt áll, úgyh addig hagyjuk...
A nagy munkaundoromban pedig végiggondolhatom, h a b-terv kezdetéig mikkel szeretnék foglalkozni...
Mindig mondta a kolléganőm, akit jobban "kínoztak" lelkileg, h ha 1x kiszabadul ő félévig biztos nem dolgozik... irreálisnak tartottam... Nos, ezt tisztára megértettem már jó ideje. Azt éreztem és érzem most is, h ha el kéne most mennem 1 interjúra (kb. annyira szeretem őket mint a kínos 1. randikat), az olyan érzés lenne, mintha megerőszakolnának... jelenleg az a gondolat, h bemenjek 1 irodába emberek közé... hát ja... talán fél év múlva... ma nem. Még az álláskereső portálokat sem nézem meg, ui. most én ilyet nem keresek... Szóltam a Jóistennek, h barátokon keresztül várom a lehetőségeket, amit imádni fogok, és azt sem bánom, ha home office :)
Az, h a kiesett pénz már aznap megérkezett a semmiből, vagy, h jönnek a lehetőségek, csak arra biztatnak, h helyezzem már magam oda hittel, lélekkel a Szellem kezébe. Ez persze nem jelenti azt, h én nem teszek a sikerét, mert nem bírom a sültgalambra váró jellemeket, akik összekulcsolt kézzel panaszkodnak a semmi miatt... Nekem minden van... vágy, elképzelés, tett... már az is tettnek minősül, h igent mondasz a beérkező lehetőségekre... kinyilvánítod a szándékodat... és a kaland megkezdődött... Mindig "fix" típus voltam... ja a csillagjegyem is eme típushoz tartozik... az életemben is úgy tartom, h a másik a "bizonytalan" tényező, hisz én vagyok önmagam számára a biztos pont, akit ismerek és kezelek... mégha meg is lepem magam jópárszor.
Most még van bennem néha 1 szorongó érzés, h többet nem jön utalás a számlámra és úr isten mi lesz velem... persze mi lenne? Főleg, h tudatosan készültem a helyzetre, a b-tervre, és jól vagyok, és ha még sem lennék annyira jól, akkor pedig van 1 fantasztikus családom, és akkor meg azért lennék jól.
Van 1 vágyam, h 1x majd lesz 1 kis kávézóm, mert én imádom a tejeskv-t, és képes vagyok mindennap habostejeskvt gyártani, h én jól érezzem magam. És másokat is szeretek meglepni vele. Úgyh volt 1 kósza gondolatom, h akár elmennék baristának... aztán persze rájöttem arra is, h az nem csak kv-készítésből áll, és a felmosás, takarítás pedig kevésbé királylányos lássuk be... úgyh gyorsan el is vetettem az ötletet, úgyh abban maradtam magammal, h megtanulom csak... és önmagam és környezetem szórakoztatására fogok lüktetni. Elsőszámú szerelem a latte art :) január/február környékén indul a mandula. A leghosszabb képzést igyekeztem kiválasztani, h megtanulhassam a tejhab készítést és díszítés csínját-bínját... és remélem a tejcsiholó gépezetem alkalmas lesz valamennyire arra, h elkápráztatódjak minden bögre kv láttán... De, h ne barista alapok nélkül menjek oda, előtte részt veszek 1 3 órás gyorstalpalón :D úgysem barátom a fekete :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése