Régóta hallgattam... van témám bőven, pár kalandon túlvagyok, pár megmérettetésen is... a lelkibékám szilárd, az életem változik...
Ma (ez vmikor 2011. májust jelenti) sokadszorra is bebizonyosult, h vmi baj van a kommunikációmmal... lehet nem érthetően fejezem ki magamat, amikor kapcsolatokról van szó. Egy régi nagy szerelmemmel ebédeltem, akivel lassan 10 éve kavartam 1 évig, aztán még jó pár évig reméltem, h rájön, h we were meant to be... aztán vhogy jött 1 sokkal nagyobb szerelem és totál elfeledkeztem róla... az elmúlt pár év alatt every now and than felbukkant az életemben én pedig mindig jól elhajtottam, miután viszonylag kiheveredtem belőle, mert féltettem a szívemet.
Ő volt az az ember, akivel elkezdtem találkozgatni majd 10 éve, volt 2 gyereke, de nem volt soha nős... mire beleszerelmesedtem hirtelen eltelt 1-2 hónap és ő a 10. házassági évfordulóját ülte... ez meglehetősen megnehezítette a kapcsolatnak nem nevezhető találkákat, mert hát norm értékeket vallottam és nem akartam 2. lenni, de 1 családot szétdúlni sem... kb. 10x szakítottunk és szenvedtünk, mert épp annyira utáltam a helyzetet, mint amennyire imádtam őt, a dumáját... ikrek lényét... évekig reménykedtem, h elválik és engem választ :DDD Természetesen sokkot kaptam, amikor 1xcsak bemutatta az új nőt, akit magához költöztetett... aztán kihevertem azt is, és hősszerelmes lévén - másba - már hiába jött ugyanazzal a dumával, h ismételten választott vkit, aki nem társ, és h én vagyok az, és velem múlatná az időt... nem volt visszaút. Én annyit hallottam ki belőle - ma már tisztázva a dolgokat tudom -, h uúgy meg akarja tartani azt a nőt, de én ismét a 2. vonalban elszórakoztathatom... nothanku. Vele képtelen lettem volna laza kapcsolatra, mert annál sokkal jobban szerettem valaha. Amit pedig a valóságban mondott az az, h már vége annak a dolognak és próbáljuk meg. Persze ha valaha ezt így ilyen direktben kimondja, valószínű a sértett egóm is hajlandó lett volna meghallani, és átértékelni ezt a dolgot, mert lássuk be hosszú évekig csak erre az 1 mondatra vártam, h azt mondja, h csak mi ketten vagyunk és nézzük meg, h működünk-e. (Ez nálam drámai visszatérő elem ez a várakozás... és meg kell mondjam UTÁLOM...) Mindegy... amikor cinegére fogytam és össze voltam esődve, mint 1 ropilány találkoztunk újra, ő el volt ájulva az új formámtól... persze ha szeretsz vkit mindegy a külcsín, hiszen "ha bukósisak lenne rajtad is imádlak"-féle bókolós volt ő valaha. Ma már ettől távol állok, de nem is számít. Tehát ebéd... tekintve, h sok víz lefolyt a Dunán az utolsó beszélgetésünk óta megkérdeztem, h mi újság vele meg azzal a bizonyos hölggyel, akivel futott. Kiderült, h ott és akkor elég hamar valóban szakítottak, és MEGNŐSÜLT internetről... na ott nyeltem 1 nagyot természetesen a szélesre feszített mosoly mindig jól jön és a megfelelő helyen alkalmazva életmentő... Ui. nekem terveim voltak ezzel az emberrel :) végigpörgettem a múltamat (nem, akkor előrefelé még nem voltam kész mozdulni, csak azt tudtam, h MOZDULNI kell, mert mert nem élhetek bezárkózva tovább, és a nő mellé ffi kell és pont... nem több, nem kevesebb), és tudtam, h kit lehet hívni - természetesen mivel királylány vagyok és szabad akarattal rendelkező oroszlánY - de off coursa, h ahhoz nem volt kedvem... az 1 olyan kapcsolódás volt az életemben, h amikor már érlelődött volna bennem, h hát lehet meg kellene próbálni megszeretni is, és kapcsolódni, épp beütött a NAGY SZERELEM, és soha ilyen könnyen nem mondtam, h többet nem, és ez azóta sem változott, és ha megemlíti sem tudom már lereagálni... whatever. Szóval a szavannán őt gondoltam a legalkalmasabb alany utáninak, hisz a legalkalmasabb maga a NAGY SZERELEM lett volna, de azt akkor LEHETETLENnek gondoltam (de láss csodát, az Úristen elérkezett az hozzám, v. csak megunta a nyavajgásomat, és őt küldte, h újra megnézzem, h tuti ezt a lovat óhajtanám??? Erre ma nem válaszolhatok, m vannak, akik fejbe vágnának, mert a fejem és a szívem még nem jutott konszenzusra, csak azt tudom, h mennem kell, mert vár vhol vki, aki engem keres.)
Már megint csapongok... as always. Tehát gyorsan a belső sokktól és összeomlástól, h a jól kitervelt dolog nem fog összejönni, felocsúdtam és megkérdeztem, h ez hogy történhetett... ő és az internet??? Az mindig annyira két külön világ volt, akkor mégis miért? Vagy ha keresett miért is nem hívott? - Nyilván azért, m NEM KELL EGYÜTT LENNÜNK... ezt én is tudom, csak mégis azt a pár hetet, amit évekig kértem a Jóistentől megadhatta volna 1x - gondoltam akkor. De úgy tűnik az óriási szerelmeket nem kellett megtapasztalnom nőtlen ffiakkal EDDIG. Elmesélte a történetét, és az ütötte meg a fülemet igazán, h olyat kértem, "mint te"... MI VAN??? Miért kell olyat kérni, mint én, amikor én még totál elérhető voltam és szabad??? Na ez kisebbfajta lavinát indított el a kommunikációban, mert nem értettem, h hogy is van ez.
Átbeszéltük, h ki hogy élte meg a kapcsolatot 10 éve... a két rálátásnak SEMMI metszéspontja nem volt, mert állítólag én azt is mondtam neki, h nem is volt jó vele. Biztos ki tudott hozni úgy a sodromból, h a sértettségem és a haragom beszélt belőlem és a tehetetlen dühöm. Simán el tudom képzelni, mert az a mentalitás, ami sok éve volt, és az, ami most van (kvázi kézifékes ücsörgés napi szintű leszarom tabletta receptre adagolva) köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Sokat gondolkodtam a dolgon utána, mondtam neki, h hálás vagyok, h elmesélte a sztorit, mert tudtam, h létezik az, amit keresek, h 1xcsak derékszögben felül a ffi és rájön, h törvényesen akarja a másikat, és megkéri a kezét. Nem biztos, h én örülnék neki, ha utcai ruhába rohannánk az anyakönyvvezető elé, mert én ennél csöppet nagyobb cécót kívánnék kettesben is. Mert én 1x kívánnám megélni ezt a haccacárét.
Ugyanakkor sajnáltam a lányt, mert hiába ment át "hűségesbe", mert lehet nem lennék boldog tőle, ha a férjem a volt barátnőjével ücsörögne és ecsetelné neki, h mennyire jó volt vele és h a listájának a gerincét ő adta, és h semmi nem változott azóta sem, és nyitott bármire. NAAA... mindennek van teteje... de persze nem kellett félteni provokációban jó vagyok, és kíváncsi voltam, h valóban csapodár-e még... vagy csak szájhős... Ez utóbbi. H kicsit csalódott voltam-e? A magam szempontjából mindenképpen, hiszen keresztülhúzta a terveimet és nem volt "B"-plan a tarsolyomban. Az ő szempontjából öröm volt, mert bebizonyította, h képes változni és hűséges lenni. Ezt pár hónappal később mondtam is neki, mert ismét spontán ebédeltünk. Ő odavolt a játszóruhámtól, és h mennyire gyönyörű vagyok (szörfösnadrág, fehérpóló, flipflop - nem 1 olyan szett, amiben találkára megy az ember, de munkába simán :D). Úgy jött, h fél órája van. Mondtam, h ok, elvégre csak ebédelünk. Szépen beszélgettünk, semmi extráról, míg szóba nem hozta ismét a múltunkat, és azt a bizonyos listát. Mert kiderült, h az asszonykának piercingje is van, mert h meg van érte vadulva, m ami nekem van... El kellett gondolkoznom egy pillanatra, h mim van??? Aztán leesett, és mondtam, h 6 éve már kiszedtem. Miért? Mert hát a szemem kékje és a kő hű és ha... megint röhögtem, h tényleg bolond. És még a tetkó a szolid. Na ezt nem tőlem vette, m nekem az nincs, és bár tetszik, de nem szeretnék.
Én anno úgy éltem meg őt, h ha elköltözik otthonról hozza a 2 nejlonszatyrát és éljünk együtt 2gedörforevör... ehhez képest ő egy lányt látott, aki állandóan vele akart lenni és lekötni... az szerencsétlennek eszébe sem jutott, h szerettem... az ebédek alkalmával megállapítottuk, h tökéletesen félreértettük egymást... ő szeretett a maga módján nagyon, ahogy én is... és mindketten másképp szerettünk volna szeretve lenni... túl sok metszéspont egyidőben nem volt. És a miért nem jött kérdésre a válasz is jogos volt, h én hajtottam el... néha néha még feljött 1-1 gyomorszájonvágtak érzés... h ha kockáztatok korábban, akkor lehet már én lennék mrs.ikrek? Aztán ezek elmúltak... nem lenne kedvem mindig 8 szemmel közlekedni, h merre jár, hol flörtölget és kivel... úgyh megbeszéltem magammal, h no panik, jól döntöttem mindig. Utoljára nyáron váltottunk pár szót, mert osztálytalálkozónk volt és mi anno padtársak voltunk, és én vállaltam magamra az értesítő szerepét, és lovon kívül megkérdeztem, h ők hogy vannak... és hát nagy öröm volt, mert vmikor ősz elején fia született. 2001-ben volt 2 lánya, és közölte, h ő 4 gyereket szeretne... 2012-ben 3 db pipa... és mindkét prototípus működőképes. Ilyenkor számot szoktam vetni az életemmel... és értem én, és tudom, h rendben van... és tom, h csak a legjobb kell, m ott kattog 1 hang belül, h "DO NOT SETTLE FOR LESS"... És a környezetemben is én vagyok a norm kapcsolatok nagykövete, és bíztatom a többieket is, h ne érjék be kevesebbel... miért tennék?
Ha régen megkérdezi vki milyen partnerre vágyom simán fel tudom sorolni neki a listámat...
Azóta ott tartok, h felteszik a kérdést, én elgondolkozom, majd azt tudom mondani, h magas, számomra gyönyörű (ez azt jelenti általában, h a többieknek egyátalán nem az, de ez abszolút nem zavar, és látom a hibáit), és dobbanjon meg a szívem. Innentől kezdve a környezeti kerítők feladják, mert én magam sem tudom, h mitől/kitől fog megdobbanni a szívem újra... 3,5 éve zakatolt, kiszakadt... és minimum azt az érzést várom... m az olyan érzelem volt, ami jó volt nekem, mégha porrá is zúzott, de legalább tudom, h nem üres fikció az, amit őrzök legbelül, hanem elérhető... Volt tavaly 1 próbálkozás kb. ilyentájt ért véget... szív és érzelem nélkül talán ha 2 hónapig tudtam időt tölteni azzal a ffival. Voltak kiemelkedő területei is együttlétünknek... mint egy jó konyhafőnök felírtam a recept hozzávalói közé, h azért majd a férjemmel azt úgy szeretném, de a másik kapcsolatból ezt meg azt... Mixelek... Abraham-Hicks után szabadon (még mindig imádom őket!)
Szóltam a jóistennek, h az emberem lehetőleg 2 lábon álljon a földön. Nem kell elborulnia... elég, ha meghallgat, ha épp a varázslataimról repdesek, de ő ne ossza az észt... Férfiban a spirituális az 1 veszélyes faj. Kifejezetten hidegrázásom van tőlük. Eleinte tud mókás lenni, de egy idő után inkább kiborító. Nem bírom az élet dolgaira a nagyon elborult magyarázatokat (hozzáteszem mások számára biztos az én magyarázataim is annak tűnhetnek, és senkit nem is tudnék okolni ezért), de a ffi a mammutot húzza az elefántom mellé, és ne filozofáljunk, hanem érezzük jól magunkat a konyhában, a hálószobában és azon kívül... a lényeg az örömszerzés és a harmónia.
Átbeszéltük, h ki hogy élte meg a kapcsolatot 10 éve... a két rálátásnak SEMMI metszéspontja nem volt, mert állítólag én azt is mondtam neki, h nem is volt jó vele. Biztos ki tudott hozni úgy a sodromból, h a sértettségem és a haragom beszélt belőlem és a tehetetlen dühöm. Simán el tudom képzelni, mert az a mentalitás, ami sok éve volt, és az, ami most van (kvázi kézifékes ücsörgés napi szintű leszarom tabletta receptre adagolva) köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Sokat gondolkodtam a dolgon utána, mondtam neki, h hálás vagyok, h elmesélte a sztorit, mert tudtam, h létezik az, amit keresek, h 1xcsak derékszögben felül a ffi és rájön, h törvényesen akarja a másikat, és megkéri a kezét. Nem biztos, h én örülnék neki, ha utcai ruhába rohannánk az anyakönyvvezető elé, mert én ennél csöppet nagyobb cécót kívánnék kettesben is. Mert én 1x kívánnám megélni ezt a haccacárét.
Ugyanakkor sajnáltam a lányt, mert hiába ment át "hűségesbe", mert lehet nem lennék boldog tőle, ha a férjem a volt barátnőjével ücsörögne és ecsetelné neki, h mennyire jó volt vele és h a listájának a gerincét ő adta, és h semmi nem változott azóta sem, és nyitott bármire. NAAA... mindennek van teteje... de persze nem kellett félteni provokációban jó vagyok, és kíváncsi voltam, h valóban csapodár-e még... vagy csak szájhős... Ez utóbbi. H kicsit csalódott voltam-e? A magam szempontjából mindenképpen, hiszen keresztülhúzta a terveimet és nem volt "B"-plan a tarsolyomban. Az ő szempontjából öröm volt, mert bebizonyította, h képes változni és hűséges lenni. Ezt pár hónappal később mondtam is neki, mert ismét spontán ebédeltünk. Ő odavolt a játszóruhámtól, és h mennyire gyönyörű vagyok (szörfösnadrág, fehérpóló, flipflop - nem 1 olyan szett, amiben találkára megy az ember, de munkába simán :D). Úgy jött, h fél órája van. Mondtam, h ok, elvégre csak ebédelünk. Szépen beszélgettünk, semmi extráról, míg szóba nem hozta ismét a múltunkat, és azt a bizonyos listát. Mert kiderült, h az asszonykának piercingje is van, mert h meg van érte vadulva, m ami nekem van... El kellett gondolkoznom egy pillanatra, h mim van??? Aztán leesett, és mondtam, h 6 éve már kiszedtem. Miért? Mert hát a szemem kékje és a kő hű és ha... megint röhögtem, h tényleg bolond. És még a tetkó a szolid. Na ezt nem tőlem vette, m nekem az nincs, és bár tetszik, de nem szeretnék.
Én anno úgy éltem meg őt, h ha elköltözik otthonról hozza a 2 nejlonszatyrát és éljünk együtt 2gedörforevör... ehhez képest ő egy lányt látott, aki állandóan vele akart lenni és lekötni... az szerencsétlennek eszébe sem jutott, h szerettem... az ebédek alkalmával megállapítottuk, h tökéletesen félreértettük egymást... ő szeretett a maga módján nagyon, ahogy én is... és mindketten másképp szerettünk volna szeretve lenni... túl sok metszéspont egyidőben nem volt. És a miért nem jött kérdésre a válasz is jogos volt, h én hajtottam el... néha néha még feljött 1-1 gyomorszájonvágtak érzés... h ha kockáztatok korábban, akkor lehet már én lennék mrs.ikrek? Aztán ezek elmúltak... nem lenne kedvem mindig 8 szemmel közlekedni, h merre jár, hol flörtölget és kivel... úgyh megbeszéltem magammal, h no panik, jól döntöttem mindig. Utoljára nyáron váltottunk pár szót, mert osztálytalálkozónk volt és mi anno padtársak voltunk, és én vállaltam magamra az értesítő szerepét, és lovon kívül megkérdeztem, h ők hogy vannak... és hát nagy öröm volt, mert vmikor ősz elején fia született. 2001-ben volt 2 lánya, és közölte, h ő 4 gyereket szeretne... 2012-ben 3 db pipa... és mindkét prototípus működőképes. Ilyenkor számot szoktam vetni az életemmel... és értem én, és tudom, h rendben van... és tom, h csak a legjobb kell, m ott kattog 1 hang belül, h "DO NOT SETTLE FOR LESS"... És a környezetemben is én vagyok a norm kapcsolatok nagykövete, és bíztatom a többieket is, h ne érjék be kevesebbel... miért tennék?
Ha régen megkérdezi vki milyen partnerre vágyom simán fel tudom sorolni neki a listámat...
Azóta ott tartok, h felteszik a kérdést, én elgondolkozom, majd azt tudom mondani, h magas, számomra gyönyörű (ez azt jelenti általában, h a többieknek egyátalán nem az, de ez abszolút nem zavar, és látom a hibáit), és dobbanjon meg a szívem. Innentől kezdve a környezeti kerítők feladják, mert én magam sem tudom, h mitől/kitől fog megdobbanni a szívem újra... 3,5 éve zakatolt, kiszakadt... és minimum azt az érzést várom... m az olyan érzelem volt, ami jó volt nekem, mégha porrá is zúzott, de legalább tudom, h nem üres fikció az, amit őrzök legbelül, hanem elérhető... Volt tavaly 1 próbálkozás kb. ilyentájt ért véget... szív és érzelem nélkül talán ha 2 hónapig tudtam időt tölteni azzal a ffival. Voltak kiemelkedő területei is együttlétünknek... mint egy jó konyhafőnök felírtam a recept hozzávalói közé, h azért majd a férjemmel azt úgy szeretném, de a másik kapcsolatból ezt meg azt... Mixelek... Abraham-Hicks után szabadon (még mindig imádom őket!)
Szóltam a jóistennek, h az emberem lehetőleg 2 lábon álljon a földön. Nem kell elborulnia... elég, ha meghallgat, ha épp a varázslataimról repdesek, de ő ne ossza az észt... Férfiban a spirituális az 1 veszélyes faj. Kifejezetten hidegrázásom van tőlük. Eleinte tud mókás lenni, de egy idő után inkább kiborító. Nem bírom az élet dolgaira a nagyon elborult magyarázatokat (hozzáteszem mások számára biztos az én magyarázataim is annak tűnhetnek, és senkit nem is tudnék okolni ezért), de a ffi a mammutot húzza az elefántom mellé, és ne filozofáljunk, hanem érezzük jól magunkat a konyhában, a hálószobában és azon kívül... a lényeg az örömszerzés és a harmónia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése