Élet a Százholdas pagonyban :)

Köszönöm a címet!!! :)))

Hol is kezdjem... pénteken érkeztem, és teljes pihenés van. Pár napig volt zsizsegés is, mivel nem voltam egyedül, aztán azóta meg kell mondjam, h az esték picit félelmetesek... itt vagyok 1 gyönyörű vidéken 3 napja egyedül tk. a semmi közepén... van pár ház, találkoztam már 1 szomszéddal, aki mondta, ha bármi van, akkor a sárgaházhoz v. a rózsaszín házhoz mehetek... telefonszámot nem hagy, m itt nincs térerőm :D én meg a zöld házban vagyok mellettem erdő, kerítés nuku. Naponta talán 2 autó jár erre, mert vmi dombtetőn vagyok, bár még megy tovább az út... de nem fedeztem fel. Holnap talán már sétálni is eljutok... m full köd van, amikor havazik, akkor csodaszép a táj. De egy ideje a belső órám felborult... ez a szabadság "átka"... 

Mindigis éjjeli bagoly voltam... ebből a fajtából... SZÓ SZERINT... Ez mostanság úgy néz ki, h 2-ig "kukorékolok" reggel ha 10 és 12 között rugalmasan felkelek az kisebbfajta csodának számít... bár az alvás sosem volt nagy barátom... viszont egy hosszú nap végén tudom értékelni a vízszintest :D Az elvonulás után újult erővel kívánok rendszert vinni a napjaimba, mert ez így az értelmes léttől távol van. Bár a barátaim helyesek, mert közölték, h rám fér, mert tény, ami tény sokszor hónapokig úgy működtem, h  hétközben az állatkertben voltam, hétvégén oktattam, úgyh volt, h esténként szó szerint csak néztem ki a fejemből, és ha bárkivel beszélnem kellett volna... na az a világvége lett volna... mert alkalmatlan voltam rá. Tudtam értékelni az egyedüllét előnyét. 

De itt most azért bagolykodom, mert olvasok... de rá kellett jönnöm, h vegyes érzelmeim vannak Paolo Coelho műveivel kapcsolatban... kb. minden második tetszik... Otthon van még 3 kötet, amít el sem olvastam tőle... m volt, h elkezdtem, de aztán úgy döntöttem, h nem verekedem magam végig rajtuk... úgyh most túl vagyok az Alefen és a Bridán. Ez utóbbi szódával elment... nem vagyok oda a boszorkányságért... 10+ éve vettem könyvet róla, meg a wiccákról, de végül elajándékoztam. 

Elolvastam az igaz szeretet 10 titkát... és hát túl sok újdonságot nem adott, viszont jó erős szívfacsarást mindenképp... Mi a baja a szívnek??? Értem én, h olyan óraműpontossággal tudja felidézni az érzéseket, és a történéseket, h le a kalappal... de miért hagy maga után fájdalmat? Amikor agyból tudod a választ és békében vagy vele... Ezt sosem fogom asszem megérteni... max azt kérem, h jöjjön az az érzelem, ami elmossa a múltat... De persze ez nem a könyv hibája... utálom azokat az idézeteket is, h úgy élj, mintha ez lenne az utolsó napod, és tudasd a többiekkel, h gondolsz rájuk, h szereted őket... tény, h ki lehet mondani bármit... a másik pedig max. örül neki, és még jól is eshet... és akkor mi van? Azt hiszem semmi... úgyh ilyen szív esetekben kár megtenni. Néha eszembe jut, h Ő jött, és majd 2 év után elmondta, h mennyire szeretett... és én is őt... és mi van? Semmi... hol fájdalom, hol üresség, hol öröm... de kézzel fogható boldogság semmiképp. 

Nem volt könnyű évünk családilag... az összes "tyúk" 1 pillanat alatt munkanélküli lett... ez 1 másik állapot...

és rémálmokkal tarkítottak... volt úgy, h egy "valóságshowban" találtam magam, és az öreg púposfejű mókus magyarázott, és ránéztem a kolléganőmre, h nem érdekel, de én kimegyek és feladom a játékot :D... mára virradóra apa cége küldött vmi családi pótlékról papírokat, amit a drágalátos cégem küldött tovább, de úgy, h a borítékban banánhéjat és főttkukoricacsumát is találtam... úgyh full idegesen ébredtem... m ez azt vonta maga után, h mikaelának kellett róla levelet írni ccve a bajszos banyát, h történjen vmi... Ez biztos azért van, mert hallottam, h a "megszűnt" pozícióm vhogy csodák csodájára betöltődött... a traumákat úgy dolgozzuk fel, mint a kiskutyák... álmunkban... Persze én viselem ezt talán a legjobban... de mindig görcsbe rándul a gyomrom, amikor azt olvasom, h "earn money before u spend money", és úgy kell emlékeztetnem magamat, h én kerestem, tehát költhetek... de soha nem mertem ugrani... pontosabban 10 éve mertem... 1 nyáron át szabad is voltam, és élveztem a "nincs főnököm" érzést, amíg ki nem ürült a malacpersely... most viszont lehetőségem van átalakítani sok gondolatomat a munkámmal kapcsolatban, ill. a Szellemmel való kapcsolatomban. Szerencsére lehetőségekben nem szűkölködöm... de mégis van vmi furcsa érzés belül... mintha nem lennél hasznos tagja a társadalomnak... és ezt nem tudom megmagyarázni... hiszen most önként nem akarok irodát látni... értem, h milyen az, ha vki pl. nyugdíjas lesz, és hirtelen elfogy a tennivalója... nekem inkább az energiám fogyott el mostanság... ezért is vagyok itt, h töltsem az elemeimet.
Ma végre már kiszellőztettem a fejem és elindultam felfelé, amíg el nem értem a falu szélét... közben felhívtam cara mia mammát, m nem tudták, h elutaztam... pontosabban decemberben szóltam, h az 1. két hetet távol töltöm... csak akkor még Velence volt a cél... aztán 2-án, amikor kiderült, h nem jött össze törpöltem... aztán eszembe jutott, h meglepem a rokonaimat, m mindig hívtak, és végül eljutottam a mézeskalácsházikóba. Nagyon jó volt imádtam a pihenést... Remélem tavasszal újra eljutok oda, amikor virágba borult már minden, hiszen akkor a legszebb minden. 

Boldog Új Évet Mindenkinek! 2013 vuhuuu

BUÉK, BUÉK fiatalok!

Kezdeném 1 javaslattal:

Én biztos, h megcsinálom, ui még csak 5-e van, de máris csomó ajándékot kaptam a Szellemtől a 2lábú bábúin keresztül :)

Kezdve azt, h most vidékről írok egy csodálatos házból... Mivel 1,5 év frusztrációja vulkánként tört fel az elmúlt év végén, úgyh, h a gyerekek apja, aki amúgy 1,5 éves korom óta ismer közölte, h ő engem még így beszélni nem hallott... m hát amikor a normál kerékvágásban vagyok, akkor tisztára emberi formám van :D és az állati énem csak nyomokban látszik... Nos ezért kaptam a házi orákulumomtól az üzenetet, h ki kéne ürülni az energiáknak... és ezért vidékre kéne utazni, ahol majd az öreg nénikék sütiket hoznak nekem... 

1. körben tomboltam... a b-terv nem épp erre hajazott. Aztán jöttek az ötletek, h a régi gyermekkori helyszínre, a nammama házába majd jól lemegyek... aha szólt apa, h kb. 2 hét mire felfűtődik, hiszen nem lakja senki, és hát Borsod ugye nem az ország legmelegebb pontja... Aztán próbáltam keresgélni panziókat, többnyire lehetetlen volt, m ebben az időszakban nem akarnak utazni a népek és fejet szellőztetni 1 fűtött házban :D Pörgettem az agyam, h kitől bérelhetnék, akinek fűtött nyaralója van, aztán találtam vkit, ahova 2-án indultam volna. Lettek volna lehetőségek valakihez menni (ismeretlenekhez - ebben nem vagyok példás...) úgyh már már kezdtem lemondani róla, amikor a barát formájú angyalok hipp-hopp elintézték, h 1 igazi házban lehessek, amolyan kacsaforgósban :) home alone :D csak épp 1 pele lakik a padláson, aki éjszaka motosz (hozzáteszem a frászt hozza picit rám), főleg, h legoogliztam, h milyen arc is ő... és vmi ilyesmi...

nagy pele

Tk ő 1 drágább bundába bújtatott egér-mókus keverék... első hallásra simán azt hittem, h az fekete madár az... nem is tudom kivel jártam volna jobban :D addig leszünk barátok, míg nem futunk össze :) amúgy kis helyes így képről.
Szeretem a vidéki létet... kanadában 13 éve (úr isten még kimondani is sok) éltem farmon a semmi közepén. És most, h a pinky étkezőszékben a hófehér asztalon kopácsolok kinéztem a teraszajtón 2 szarvast láttam meg... fényképezőgépet persze nem hoztam, mondván úgysem megyek sehova, és semmi nem történik... úgyh csak a jó minőségi képet nélkülöző fotóalkalmatosságom van, de azért sikerült megörökítenem a bambi familyt :). Próbáltam halkan kinyitni az ajtót, kikommandózni a terasz széléig, amikor is persze észrevettek, és farkasszemet néztünk. Remélem nem azt gondolta, h a puskámat igazgatom a korláthoz... :) m nem... csak fényképezni próbáltam, aztán elugrottak... "no pictures pls" :D de figyelni fogom őket, m a kisebbik visszajött... biztos itt finom a kaja a kerítés közelében... bár meg kell mondjam igazi kaméleonok... alig lehet őket látni. Pusztán a motoszkálásra lettem figyelmes, h mintha a fa megmozdulna... ui. a ruhájuk tiszta homogén :) Úgyh itt tartok most... A következő egy hétben fullonfull pihenés, olvasás, EVÉS :) - igazi nyaralós bevásárlást tartottam idefele jövet... mintha óriásháztartást vezetnék... és tényleg elhatároztam, h ma este is már főzni fogok, m 2 napig nem leszek ededül :D Ha lesz jobb kép a szarvasokról mindenképp fel fogom tenni...

Sóval és borssal ezek pl. mennek majd az emléküvegembe...

De kanyarodjunk picit vissza a szilveszterhez... társasjáték partit terveztünk, ami hát végülis az lett, csak picit nagyobb létszámmal... vagy inkább más létszámmal.
Tudjátok mi az ijesztő? H tényleg vannak rigolyáim, és igazi vénlányos reakcióim... a pharti átszerveződött budára, ahol nem csak a megszokott társaság lett volna, hanem idegenek... és férfiak... és táncos móka... ma már röhögök magamon, de simán kiborultam, h idegen ffiakkal én nem... és inkább én otthon egyedül... aztán meg azon borultam ki, h a bnőimmel terveztem ezt az estét végre... m elkezdtem gondolkozni, h mi a francot csináltam tavaly... aztán eszembe jutott, h életemben először 1 fergetegparti volt... édeskettes... aminek az lett a vége, h január 1-je, koccintás, szakítás, és hurrá itt az új év! :) Du 2-kor alig vártam már, h becsukjam mögötte az ajtót... amint közölte, h távozik, 1 pillanatig nem marasztaltam. Az élet fura fintora, h pár nappal szilveszter előtt üldögélek 1 kvzóban mindkettőnk "felségterületétől" igen-igen távol... 1xcsak megjelenik :D nem... nem kavart fel, főleg, h nem volt szerelem, csak 1 nagyon jó felnőtt viszony... benne megvolt a mammuthúzó potenciál nem is kicsit... Big igazgatóból még bigebb lett az idő múlásával... de aki 24-ét nem a családjával psb. a gyerekével tölti, hanem ő meditál... én azt nem tudom megérteni. Biztos, h az én defektem... ill. hát én ép családból jövök, ezért a "vándorlás" sem ismeretes, max tiniként, amikor butakutya és köztem ingáztunk, h mindkettőnk családjával legyen ajándékozás.
Mondtam már, h szerintem a nők hülyék? Persze a ffiak is :D so egyformák vagyunk, vagy mégsem? :)
Ezt nem ma fogjuk megfejteni... Sokszor eszembe jutnak a "vádak", amikor hallok hajmeresztő sztorikat, h én csak apát akarok... h úr isten... ez mennyire nem igaz... Képtelen lennék benne lenni olyasvalamiben, ami nem jó, és amiben nem szárnyalok, nem érzem jól magam... írtam nektek sokszor, h az 1ik kedvenc a "nem kellesz eléggé" - a közelmúltban is volt "terápiás" vetítés a csajoknak... 30sokban már nem magyarázunk bele semmit senki viselkedésébe... óóó bárcsak ezt 20ban is tudtam volna :) vagy belül nyugodt lettem volna... pont semmi nem történt volna :D csak lehet pár depis momentummal beljebb lennék.
Én értem, h a kortársaim már benne vannak a korban, és h családot akarnak right now, ahogy én sem bánnám, ha lenne... de szóltam jó előre az őrangyalaimnak, h jó hangosan és erélyesen szóljanak, ha netán barom lennék... ne utólag hallgassam, h de mondtam... bár az utóbbi időben markánsan kikristályosodott, h nem akarok semmit minden áron... így is tudok boldog lenni, hisz vagyok is. Mindenem megvan. Ami meg nincs, az közelít.
Visszakanyarodva a szilveszterre - hja... csapongok, mint mindig :D az idegen ffi helyes volt, és még szimpatikus is. Bár hozzáteszem, h annyira duzzogtam a saját magam hülyeségétől is, h a 30-i csajos vacsira kisruhában, full sminkben érkeztem... a "bulira" farmer, hippsy, óriási kötött garbóba, a'lá natur... volt társasozás... mindenkinek gyártottam kvt, m ebben jó vagyok... a többiek a cateringben jók :) ezért főztek ők... én inkább az evés oldalát erősítem a mérlegnek :D lelkes közönség vagyok, ha kajáról van szó - pedig még finnyás is vagyok, bár a mérleg nem ezt mondja... több mint 1 éve harcban állunk :D
Úgy tűnt, h a ffiembernek is szimpatikusnak lehettem, m felvette velem a fonalat... jeleztem persze, h előbb kivonulok az életemből, h aztán visszavonulhassak, úgyh a dolog várat magára... will smith.

Biztos nem normális az, h nincs bennem izgalom, v heveny szívdobogás... illetve szívfájdalom annál inkább... 1-jén eszembe jutott Ő... a brazil susnyás, 1 momentum erejéig... azóta mintha tőrrel szúrnák a szívemet... hol kisebb, hol nagyobb mértékben, pedig semmi hír, semmi történés... csak 1 mozdulat, 1 gesztus emlékének a képe, ahogy jött, úgy ment... miközben már túl vagyok rajta igaziból is :) ez az igazi bonyoldalom... nem is tudom, h ez minek a játéka... gondolom nem a szívé, m ő belerokkan... az elméjé? Gratulálok neki... tudja, h hogy kell térdre kényszeríteni a sleppet :D Pedig már azt sem mondhatom, h visszanézés van... inkább "konyha-műhely" van... mindenkiből kivesszük azt, ami jó volt... és belekeverjük a "best is yet to come"-ba. ÁÁÁÁ erről jut eszembe, h szilveszter du-i puffogásomban én a szilveszter éjjel c. filmet néztem és hát a kedvencem ez a rész :D Imádom, ahogy énekelnek. A lány tehetséges és még gyönyörű is. És ja még mindig a ffiakért bomlok :D
Remélem Nektek is tetszik... én most el, m lassan itt a vendégem :)

Az isteni forgatókönyvírás csodája

Vannak kiszámítható dolgok, és vannak "váratlan" dolgok.

Volt valaha 1 mh-em, amit imádtam. Aztán jött 1 szerencsétlen banda, és rémálommá változtatta az egészet. Sztorik véget nem érő sorát lehetne elregélni, akár több 100 oldalon keresztül is róluk, de a konklúzió úgyis az lenne, h ne vitatkozz a hülyékkel, mert legyőznek a rutinukkal...

Érdekes út végéhez értem... és rájöttem, h baromira nem bíztam úgy istenigazából az én Atyaúristenemben, hiába csillogtatta megannyiszor a csodáit. Különben már régesrég kiléptem volna, amikor még volt munkakedvem, h új kihívás elé nézzek. Most meg ülök a "romjaimon" - ami mérhetetlenül boldoggá tesz, és nézek ki a fejemből és tervezem az új életem új szakaszát. De tény, h amikor kalandozni mennél erős visszahúzóerővel tud bírni a fix bér, """stabil""" pozíció, (amiből periodikusan hol kisebb, hol nagyobb sikerrel el akarnak távolítani, mert kell a sógor, koma, férj, feleség, barátnak a helyed...), és az a tény, h már nem egy újabb pozícióra vágysz, h egy új helyen bizonyíts, gürcölj, bedolgozd magad, hanem A pozícióra, amit kb. 3 éves kora óta tervezget az ember lánya a babáival (bár nálam a kutya szimbolizálta azt). 

Aztán 1 fondorlatos terv eredményeként több sikertelen próbálkozás után ott vagy, h többé nem kell bemenned... amekkora sokk, akkora felüdülés is, amikor minden düh-hullám áthömpölyög a testeden. Majdnem kick-boxolni is visszamentem, csak h a klasszikust idézzem... "most múlik pontosan, engedem hadd menjen", de az erőm olyannyira elhagyott, h couch-potato lettem. Nem attól, h nincs munkám, mert nekem mindig van mit csinálnom, hiszen van 1 szuper hobbim, amivel tudok foglalatoskodni, és ezerféle érdeklődési köröm, és tanulási hajlandóságom, hanem a módtól, ahogy intézték. Bátor feletteseim inkább elutaztak... majd azt gondolták, ha aznap 5-ig nem veszik fel a telefont... megúszták... tévedtek. 

Az egyik szóban, a másik személyesen is élvezhette személyiségem ama oldalát, amit jobb, ha nem lát normál esetben. Van egy "hülyegyerek" nézésem, amikor nézek, és magamban és a szemeimmel és a mosolyommal azt mondom szavak nélkül, h mondjad csak te szánalmas barom (excuse my french)... ezt az érzékenyebbje veszi... mikaela pedig érzékeny és ordít, mint állat... én pedig halkan mondom a magamért... tény, h nem mindig érek célt vele... hisz van, h akkor be kell rekeszteni az ülést, m meg kell emésztenie a másiknak, h ez van... újra kell gondolni az álláspontokat. És újabb mocskos részletek után megegyezés született. 

Bent nem volt ismeretes, h van egy morzsányi affinitásom az íráshoz... és volt úgy, h az egyik kolléganőm elindult 3 hétre nyaralni... ígértem neki 1 beszámolót és ezt átküldtem az 1. hétről neki és 1 másik kollégámnak... ez olyannyira nagy sikernek örvendett, h gyorsan be is rekesztettem azt a bizonyos "hogyvoltblog"-ot... és ott aztán nem kíméltem senkit, 1xűen leírtam, amit láttam, tapasztaltam az állatkerti sétányon. És ennek abszolút nem lenne hírértéke, ha távozásom után az a bizonyos irat elő nem került volna SORKIEMELŐVEL hangsúlyozva kinek mi a neve és mit gondolok... érdekes volt még azok után találkozni a hal fejével... és úgy tárgyalni vele a járandóságomról, miközben az ő egyik neve looser idiot volt. De közölte, h nem is tudta, h ennyire kreatívan tudok mean és nasty lenni... és, h tényleg azt szokta mondani, h i want máj máni náu? :D Mondtam neki, h örüljön neki, h nem öltem meg senkit... végülis megtehettem volna... én pusztán szavakba foglaltam a frusztrációmat, ezzel senkinek nem ártva, bár biztosítottam, h biztos, h borzasztó nehéz volt olvasni, és szembesülni a tartalmával, bár a szándékos félrefordításokkal ellentétben nem ellene irányultak egyáltalán. Nem akartam tetézni a dühét azzal, h kb. azt megírni ujjgyakorlat volt, m I'm gifted :D. Azóta számtalanszor visszaolvastam, és mindig röhögök... még gondolkozom, h hogyan lehetne úgy átalakítani, h senki ne ismerjen magára. Amúgy több mint 1 éve íródott, és most, h előkerült ezen hápogott a nép. Túlélik. Hátha a főboszorka elkezdi waxolni a bajuszát... akkor már mondhatni megérte... m gondolom apu otthon nem szól, h csikizi őt :D 

Miért gondolja bárki is, h lehet gonosz következmény nélkül??? Tudom, h mindenki megúszásra játszik... és tk. örüljön neki, h csak azt kell feldolgoznia, h az általa lekezelt személyek utálták, és amit gondoltak róla, nyomdafestéket nem tűr... de ettől még csak arany a karperece, és nem bablevessel látogatják. 

Ezek nem 1 testben tornyosulnak ám... válogatott banda volt... igazi díszpintyek. Mindennap meg tudtam kérdezni magamtól, h minek ülök ott? És kb. a hónap eleje motivált... a munkával nem volt bajom, m bármit kell csinálni azt szeretem és tudom. A legviccesebb rész, amikor aláíratnak 1 titokvédelmi nyilatkozatot... miközben a korábbi helyeikről stickre mentett cuccokat kell átvenni és átemelni a mostani helyre... mert hát nehogy már ő tanuljon új anyagokat... neeee... formázzuk át az új helyet, nem egy, de számtalan korábbi munkahelyének fájlaival... Ehhez mit lehet hozzáfűzni? :D Goodluckumoron, uaresuchanidiot. De talán őt is meglepte, ahogy engem is, h ugrottam a lécet. 

Március környékén 1xcsak 1 baromi unalmas randin eszembe villant, h mi a b-terv, ha kirúgnak... és ott elszállt minden feszültségem, és belelazultam az életembe... Rá 1 héttel később megtudtam a tökös főnökömtől, h kirúgott, de visszacsinálta... júniusban megint volt 1 csörténk, mert óvodában dolgoztam, ahol soha nem neked szólnak, h baj van, hanem árulkodnak... ehhez is "bírok" jó képet vágni... szóltam, h most rúgjon ki... m én így nem dolgozom tovább... mószerolja azt árulkodva 1 közel 40 éves rakás szerencsétlenség, akinek 2 anyja van... de ott aztán kaptam minden ígérettől kezdve mindent, h hát a szavát adta... stb. aztán jött a november közepe, és mindkét tetü inkább elutazott... mosván kezeiket.

1részről a legjobb dolog történt, másrészről tiszta bosszantó. Beválthatom a b-tervemet, amiről sok érdekes poszt tud születni... ez még szervezés alatt áll, úgyh addig hagyjuk... 

A nagy munkaundoromban pedig végiggondolhatom, h a b-terv kezdetéig mikkel szeretnék foglalkozni... 

Mindig mondta a kolléganőm, akit jobban "kínoztak" lelkileg, h ha 1x kiszabadul ő félévig biztos nem dolgozik... irreálisnak tartottam... Nos, ezt tisztára megértettem már jó ideje. Azt éreztem és érzem most is, h ha el kéne most mennem 1 interjúra (kb. annyira szeretem őket mint a kínos 1. randikat), az olyan érzés lenne, mintha megerőszakolnának... jelenleg az a gondolat, h bemenjek 1 irodába emberek közé... hát ja... talán fél év múlva... ma nem. Még az álláskereső portálokat sem nézem meg, ui. most én ilyet nem keresek... Szóltam a Jóistennek, h barátokon keresztül várom a lehetőségeket, amit imádni fogok, és azt sem bánom, ha home office :) 

Az, h a kiesett pénz már aznap megérkezett a semmiből, vagy, h jönnek a lehetőségek, csak arra biztatnak, h helyezzem már magam oda hittel, lélekkel a Szellem kezébe. Ez persze nem jelenti azt, h én nem teszek a sikerét, mert nem bírom a sültgalambra váró jellemeket, akik összekulcsolt kézzel panaszkodnak a semmi miatt... Nekem minden van... vágy, elképzelés, tett... már az is tettnek minősül, h igent mondasz a beérkező lehetőségekre... kinyilvánítod a szándékodat... és a kaland megkezdődött... Mindig "fix" típus voltam... ja a csillagjegyem is eme típushoz tartozik... az életemben is úgy tartom, h a másik a "bizonytalan" tényező, hisz én vagyok önmagam számára a biztos pont, akit ismerek és kezelek... mégha meg is lepem magam jópárszor. 

Most még van bennem néha 1 szorongó érzés, h többet nem jön utalás a számlámra és úr isten mi lesz velem... persze mi lenne? Főleg, h tudatosan készültem a helyzetre, a b-tervre, és jól vagyok, és ha még sem lennék annyira jól, akkor pedig van 1 fantasztikus családom, és akkor meg azért lennék jól. 

Van 1 vágyam, h 1x majd lesz 1 kis kávézóm, mert én imádom a tejeskv-t, és képes vagyok mindennap habostejeskvt gyártani, h én jól érezzem magam. És másokat is szeretek meglepni vele. Úgyh volt 1 kósza gondolatom, h akár elmennék baristának... aztán persze rájöttem arra is, h az nem csak kv-készítésből áll, és a felmosás, takarítás pedig kevésbé királylányos lássuk be... úgyh gyorsan el is vetettem az ötletet, úgyh abban maradtam magammal, h megtanulom csak... és önmagam és környezetem szórakoztatására fogok lüktetni. Elsőszámú szerelem a latte art :) január/február környékén indul a mandula. A leghosszabb képzést igyekeztem kiválasztani, h megtanulhassam a tejhab készítést és díszítés csínját-bínját... és remélem a tejcsiholó gépezetem alkalmas lesz valamennyire arra, h elkápráztatódjak minden bögre kv láttán... De, h  ne barista alapok nélkül menjek oda, előtte részt veszek 1 3 órás gyorstalpalón :D úgysem barátom a fekete :D

Férfi - női kommunikáció... van olyan, amikor 1 nyelvet beszélünk???

Régóta hallgattam... van témám bőven, pár kalandon túlvagyok, pár megmérettetésen is... a lelkibékám szilárd, az életem változik...

Ma (ez vmikor 2011. májust jelenti) sokadszorra is bebizonyosult, h vmi baj van a kommunikációmmal... lehet nem érthetően fejezem ki magamat, amikor kapcsolatokról van szó. Egy régi nagy szerelmemmel ebédeltem, akivel lassan 10 éve kavartam 1 évig, aztán még jó pár évig reméltem, h rájön, h we were meant to be... aztán vhogy jött 1 sokkal nagyobb szerelem és totál elfeledkeztem róla... az elmúlt pár év alatt every now and than felbukkant az életemben én pedig mindig jól elhajtottam, miután viszonylag kiheveredtem belőle, mert féltettem a szívemet. 

Ő volt az az ember, akivel elkezdtem találkozgatni majd 10 éve, volt 2 gyereke, de nem volt soha nős... mire beleszerelmesedtem hirtelen eltelt 1-2 hónap és ő a 10. házassági évfordulóját ülte... ez meglehetősen megnehezítette a kapcsolatnak nem nevezhető találkákat, mert hát norm értékeket vallottam és nem akartam 2. lenni, de 1 családot szétdúlni sem... kb. 10x szakítottunk és szenvedtünk, mert épp annyira utáltam a helyzetet, mint amennyire imádtam őt, a dumáját... ikrek lényét... évekig reménykedtem, h elválik és engem választ :DDD Természetesen sokkot kaptam, amikor 1xcsak bemutatta az új nőt, akit magához költöztetett... aztán kihevertem azt is, és hősszerelmes lévén - másba - már hiába jött ugyanazzal a dumával, h ismételten választott vkit, aki nem társ, és h én vagyok az, és velem múlatná az időt... nem volt visszaút. Én annyit hallottam ki belőle - ma már tisztázva a dolgokat tudom -, h uúgy meg akarja tartani azt a nőt, de én ismét a 2. vonalban elszórakoztathatom... nothanku. Vele képtelen lettem volna laza kapcsolatra, mert annál sokkal jobban szerettem valaha. Amit pedig a valóságban mondott az az, h már vége annak a dolognak és próbáljuk meg. Persze ha valaha ezt így ilyen direktben kimondja, valószínű a sértett egóm is hajlandó lett volna meghallani, és átértékelni ezt a dolgot, mert lássuk be hosszú évekig csak erre az 1 mondatra vártam, h azt mondja, h csak mi ketten vagyunk és nézzük meg, h működünk-e. (Ez nálam drámai visszatérő elem ez a várakozás... és meg kell mondjam UTÁLOM...) Mindegy... amikor cinegére fogytam és össze voltam esődve, mint 1 ropilány találkoztunk újra, ő el volt ájulva az új formámtól... persze ha szeretsz vkit mindegy a külcsín, hiszen "ha bukósisak lenne rajtad is imádlak"-féle bókolós volt ő valaha. Ma már ettől távol állok, de nem is számít. Tehát ebéd... tekintve, h sok víz lefolyt a Dunán az utolsó beszélgetésünk óta megkérdeztem, h mi újság vele meg azzal a bizonyos hölggyel, akivel futott. Kiderült, h ott és akkor elég hamar valóban szakítottak, és MEGNŐSÜLT internetről... na ott nyeltem 1 nagyot természetesen a szélesre feszített mosoly mindig jól jön és a megfelelő helyen alkalmazva életmentő... Ui. nekem terveim voltak ezzel az emberrel :) végigpörgettem a múltamat (nem, akkor előrefelé még nem voltam kész mozdulni, csak azt tudtam, h MOZDULNI kell, mert mert nem élhetek bezárkózva tovább, és a nő mellé ffi kell és pont... nem több, nem kevesebb), és tudtam, h kit lehet hívni - természetesen mivel királylány vagyok és szabad akarattal rendelkező oroszlánY - de off coursa, h ahhoz nem volt kedvem... az 1 olyan kapcsolódás volt az életemben, h amikor már érlelődött volna bennem, h hát lehet meg kellene próbálni megszeretni is, és kapcsolódni, épp beütött a NAGY SZERELEM, és soha ilyen könnyen nem mondtam, h többet nem, és ez azóta sem változott, és ha megemlíti sem tudom már lereagálni... whatever. Szóval a szavannán őt gondoltam a legalkalmasabb alany utáninak, hisz a legalkalmasabb maga a NAGY SZERELEM lett volna, de azt akkor LEHETETLENnek gondoltam (de láss csodát, az Úristen elérkezett az hozzám, v. csak megunta a nyavajgásomat, és őt küldte, h újra megnézzem, h tuti ezt a lovat óhajtanám??? Erre ma nem válaszolhatok, m vannak, akik fejbe vágnának, mert a fejem és a szívem még nem jutott konszenzusra, csak azt tudom, h mennem kell, mert vár vhol vki, aki engem keres.) 

Már megint csapongok... as always. Tehát gyorsan a belső sokktól és összeomlástól, h a jól kitervelt dolog nem fog összejönni, felocsúdtam és megkérdeztem, h ez hogy történhetett... ő és az internet??? Az mindig annyira két külön világ volt, akkor mégis miért? Vagy ha keresett miért is nem hívott? - Nyilván azért, m NEM KELL EGYÜTT LENNÜNK... ezt én is tudom, csak mégis azt a pár hetet, amit évekig kértem a Jóistentől megadhatta volna 1x - gondoltam akkor. De úgy tűnik az óriási szerelmeket nem kellett megtapasztalnom nőtlen ffiakkal EDDIG. Elmesélte a történetét, és az ütötte meg a fülemet igazán, h olyat kértem, "mint te"... MI VAN??? Miért kell olyat kérni, mint én, amikor én még totál elérhető voltam és szabad??? Na ez kisebbfajta lavinát indított el a kommunikációban, mert nem értettem, h hogy is van ez.
Átbeszéltük, h ki hogy élte meg a kapcsolatot 10 éve... a két rálátásnak SEMMI metszéspontja nem volt, mert állítólag én azt is mondtam neki, h nem is volt jó vele. Biztos ki tudott hozni úgy a sodromból, h a sértettségem és a haragom beszélt belőlem és a tehetetlen dühöm. Simán el tudom képzelni, mert az a mentalitás, ami sok éve volt, és az, ami most van (kvázi kézifékes ücsörgés napi szintű leszarom tabletta receptre adagolva) köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Sokat gondolkodtam a dolgon utána, mondtam neki, h hálás vagyok, h elmesélte a sztorit, mert tudtam, h létezik az, amit keresek, h 1xcsak derékszögben felül a ffi és rájön, h törvényesen akarja a másikat, és megkéri a kezét. Nem biztos, h én örülnék neki, ha utcai ruhába rohannánk az anyakönyvvezető elé, mert én ennél csöppet nagyobb cécót kívánnék kettesben is. Mert én 1x kívánnám megélni ezt a haccacárét.
Ugyanakkor sajnáltam a lányt, mert hiába ment át "hűségesbe", mert lehet nem lennék boldog tőle, ha a férjem a volt barátnőjével ücsörögne és ecsetelné neki, h mennyire jó volt vele és h a listájának a gerincét ő adta, és h semmi nem változott azóta sem, és nyitott bármire. NAAA... mindennek van teteje... de persze nem kellett félteni provokációban jó vagyok, és kíváncsi voltam, h valóban csapodár-e még... vagy csak szájhős... Ez utóbbi. H kicsit csalódott voltam-e? A magam szempontjából mindenképpen, hiszen keresztülhúzta a terveimet és nem volt "B"-plan a tarsolyomban. Az ő szempontjából öröm volt, mert bebizonyította, h képes változni és hűséges lenni. Ezt pár hónappal később mondtam is neki, mert ismét spontán ebédeltünk. Ő odavolt a játszóruhámtól, és h mennyire gyönyörű vagyok (szörfösnadrág, fehérpóló, flipflop - nem 1 olyan szett, amiben találkára megy az ember, de munkába simán :D). Úgy jött, h fél órája van. Mondtam, h ok, elvégre csak ebédelünk. Szépen beszélgettünk, semmi extráról, míg szóba nem hozta ismét a múltunkat, és azt a bizonyos listát. Mert kiderült, h az asszonykának piercingje is van, mert h meg van érte vadulva, m ami nekem van... El kellett gondolkoznom egy pillanatra, h mim van??? Aztán leesett, és mondtam, h 6 éve már kiszedtem. Miért? Mert hát a szemem kékje és a kő hű és ha... megint röhögtem, h tényleg bolond. És még a tetkó a szolid. Na ezt nem tőlem vette, m nekem az nincs, és bár tetszik, de nem szeretnék.
Én anno úgy éltem meg őt, h ha elköltözik otthonról hozza a 2 nejlonszatyrát és éljünk együtt 2gedörforevör... ehhez képest ő egy lányt látott, aki állandóan vele akart lenni és lekötni... az szerencsétlennek eszébe sem jutott, h szerettem... az ebédek alkalmával megállapítottuk, h tökéletesen félreértettük egymást... ő szeretett a maga módján nagyon, ahogy én is... és mindketten másképp szerettünk volna szeretve lenni... túl sok metszéspont egyidőben nem volt. És a miért nem jött kérdésre a válasz is jogos volt, h én hajtottam el... néha néha még feljött 1-1 gyomorszájonvágtak érzés... h ha kockáztatok korábban, akkor lehet már én lennék mrs.ikrek? Aztán ezek elmúltak... nem lenne kedvem mindig 8 szemmel közlekedni, h merre jár, hol flörtölget és kivel... úgyh megbeszéltem magammal, h no panik, jól döntöttem mindig. Utoljára nyáron váltottunk pár szót, mert osztálytalálkozónk volt és mi anno padtársak voltunk, és én vállaltam magamra az értesítő szerepét, és lovon kívül megkérdeztem, h ők hogy vannak... és hát nagy öröm volt, mert vmikor ősz elején fia született. 2001-ben volt 2 lánya, és közölte, h ő 4 gyereket szeretne... 2012-ben 3 db pipa... és mindkét prototípus működőképes. Ilyenkor számot szoktam vetni az életemmel... és értem én, és tudom, h rendben van... és tom, h csak a legjobb kell, m ott kattog 1 hang belül, h "DO NOT SETTLE FOR LESS"... És a környezetemben is én vagyok a norm kapcsolatok nagykövete, és bíztatom a többieket is, h ne érjék be kevesebbel... miért tennék?
Ha régen megkérdezi vki milyen partnerre vágyom simán fel tudom sorolni neki a listámat...
Azóta ott tartok, h felteszik a kérdést, én elgondolkozom, majd azt tudom mondani, h magas, számomra gyönyörű (ez azt jelenti általában, h a többieknek egyátalán nem az, de ez abszolút nem zavar, és látom a hibáit), és dobbanjon meg a szívem. Innentől kezdve a környezeti kerítők feladják, mert én magam sem tudom, h mitől/kitől fog megdobbanni a szívem újra... 3,5 éve zakatolt, kiszakadt... és minimum azt az érzést várom... m az olyan érzelem volt, ami jó volt nekem, mégha porrá is zúzott, de legalább tudom, h nem üres fikció az, amit őrzök legbelül, hanem elérhető... Volt tavaly 1 próbálkozás kb. ilyentájt ért véget... szív és érzelem nélkül talán ha 2 hónapig tudtam időt tölteni azzal a ffival. Voltak kiemelkedő területei is együttlétünknek... mint egy jó konyhafőnök felírtam a recept hozzávalói közé, h azért majd a férjemmel azt úgy szeretném, de a másik kapcsolatból ezt meg azt... Mixelek... Abraham-Hicks után szabadon (még mindig imádom őket!)
Szóltam a jóistennek, h az emberem lehetőleg 2 lábon álljon a földön. Nem kell elborulnia... elég, ha meghallgat, ha épp a varázslataimról repdesek, de ő ne ossza az észt... Férfiban a spirituális az 1 veszélyes faj. Kifejezetten hidegrázásom van tőlük. Eleinte tud mókás lenni, de egy idő után inkább kiborító. Nem bírom az élet dolgaira a nagyon elborult magyarázatokat (hozzáteszem mások számára biztos az én magyarázataim is annak tűnhetnek, és senkit nem is tudnék okolni ezért), de a ffi a mammutot húzza az elefántom mellé, és ne filozofáljunk, hanem érezzük jól magunkat a konyhában, a hálószobában és azon kívül... a lényeg az örömszerzés és a harmónia.