Legújabb alkotásaim/alakításaim

Tehát ha már fészekrakó lázban égek, akkor kinéztem 1 polcrendszert... Helyes volt Grófnő, mert anno a nagy szerelem idején választottam bútorokat (psb. javaslatokat tettem típusra, árnyalatokra), amik szerintem remek db-ok... és egy csont üres lakás berendezésére mindig is vágytam, mivel én anno 1 "bútorraktárba" kerültem hálatelt szívvel persze. De itt most psb. akkor szárnyalhattam... és mivel eleve a saját ízlésem volt, gondoltam I want one too... azt a lázadást, amit hallgattam, h de nem kell, és új kell és más típus ésatöbbi... értem én... h nem kell 1 ugyanolyan lakás kopi... naná... by the way totál más típusú kecó volt az, mint ez... de mégsem bojkottálhatom az ikeját, mert 1 kapcs. nem olyan véget ért, ahogy azt megálmodtam... főleg, h 2 fő csapásvonal van... és lássuk be a kika klasszisokkal drágább is... és még mindig nem rendelkezem szponzori kártyával, tehát a racionalitást is figyelembe kell venni... végülis az ülőgarnitúra nem ikeás lesz... mindenki megnyugodhat...

A kis polcocskát is kinéztem, elképzeltem, és megálmodtam a dió színt, és naná, h a fekete-barnát vettem :D (este el is gondolkoztam a dolgon, h miért is, aztán rájöttem, h az ülőgarnitúra széle fekete bőr lesz... hát azért)... klassz az ikea honlapja, m ott eleve tudod, h mekkora a csomag mérete/súlya... ha 1x beindulok nincs megállás... aki jön jön, aki nem marad alapon az első adandó alkalommal elmentem megvenni... 20 kg... Anya mondta, h 2 szatyorba elhozom... aha... amint megláttam a valóságban... az első reakcióm "nebassz"... szereztem 1 kocsit, ráemeltem, virágokat is akartam volna venni... de ezt az 1 dolgot is alig bírtam el, mert bár hosszú kezem van... mégsem igazán :) 

Otthon nagy boldogan belöktem az ajtón a dobozt és már csak tolni bírtam a szoba közepéig, mert kivoltam, ui. nem lifttel közlekedek. Nem telt bele negyed óra a 2. tiplit is sikerült beletörni, akkor már majdnem bőgtem... előre szóltam a szülőknek, h nekik kellene ezt a műveletsort végigvinni, m ismerem magam... (az önismeret fontos), de hát meg tudod csinálni... Anya felvette a kagylót rögtön megkérdezte mi baj van :D a köszönésemből hallatszott. Apa kérdezte, h ha nem ment miért nem hagytam abba... de hát annyira szerettem volna összerakni, és örülni neki és rápakolni... Eszembe jutott Legkedvencebbem, aki mindent maga fúr, farag, szerel... és h mindig jó segéderőnek bizonyulok bárki mellett... de főmunkásnak úgy tűnik nem... szétszedtem, már amennyire tudtam... megfogadtam, h legközelebb előbb átolvasom előre a képeket, ahogy Grófnő mondaná FEJBEN lefőzöm/szakítok stb... csak én jelen esetben összeszerelem... és ha fejben megy, akkor jöhet élesben... ha ki vagyok dögölve a fáradtságtól semmi nem megy... csak elcsigázottan ülök és bambulok... Amikor vmi történik veled, ami nem jó/kellemes Abrahamék azt mondják, h az arra jó, h finomhangolod magad, és pontosítod azt, amit akarsz... hát rögtön tudtam, h nekem egy ügyes férj kell, aki képes összeszerelni a dolgokat, mert nyilvánvalóan erre a feladatra nem vagyok a legalkalmasabb.
Másnapra mire hazaértem már ott is állt a kész szekrény, Apa ügyes... nem hiába. A függönyöm és a lámpám ugyan még nincs kész... de már rajta van az ügyön.

Újévi fogadalmat nem szoktam tenni... viszont azt átlátom, h mennyire jók az Abraham-Hicks videók, és munka közben is szok hallgatni, és ott láttam levezetve, h mit is jelent 68 mp-nyi tiszta fókusz... ugye azt tanítják, h 17 mp tiszta gondolat elindítja a teremtést, és ha nem kételkedünk, akkor az szépen meg is valósul, az 2000 cselekvő órának felel meg... és 68 mp = 2 000 000 cselekvő órával egyenlő...
Ahogy nézegettem videókat írtam is Legkedvencebbemnek, h gondolom sejti, h pillanatok alatt legyártom a saját 68 mpes videómat... nem okoz kifejezett örömöt az, ha mások szavai/vágyai/elképzelései helyeződnek fókuszba... szamárvezetőnek, inspirációként tökéletesek, de én jobb szeretek önálló lenni... Elővettem a 8 perces videómat, összeszedtem a "legégetőbb" vágyamat, mivel az már több mint 2 éve készült - és shame on me, h nem nézegetem... de már updatere várt régóta... kivágtam belőle a képeket... a zenét... kész lett, és már mást és másképp akartam... naná, h totál új stuktúrát kellett gyártanom, új "sallangokkal", zenével, és persze saját képekkel, amit azt tükrözik érzelemben - mivel még mindig az érzéseink rezgése befolyásolja a való világunkat - amit itt és most akarok :) és addig varázsoltam, amíg "hordozható" változat is készült, úgyh bárhol/bármikor óriási mosolyt tud csalni az arcomra... a zene pedig eleve isteni, és 1 p 20 mp...

átéltem az örömöt, amikor az utolsó db is a helyére kerül :)

Újra elkezdtem puzzle-t rakni is... 2 éve kezdtem el a nagyot... most Anya is puzzle lázban ég, és rendelt is kettőt, hát gyorsan körbenéztem a neten és találtam 1 cukit... tegnap meg is kaptam... mára kész is lettem... asszem expert lettem... :) 500 db már ujjgyakorlat :D Barbi ránézett... húúú hát ez jó színes... YUP!!! A pillangók a szabadságot jelképezik, az szivárvány színei az Isteni kegyelmet. Nem is lehetne jobb kép az előszobában a vendégek fogadására :D Még hezitálok, h nem ragasztom össze... ha nagyon besokallok a csak sötétkék db-ok próbálgatásával, akkor újra összerakom ezt... amolyan "siker"-terápiaként. A másik puzzle keretében most kellett alulról felrakni db-okat... ui nem stimmelt az árnyalat... kivagyok... 1 helyre találtam 4 azonos SÖTÉTKÉK db-ot... csak halovány árnyalatnyi különbségek vannak... amikor Bucó barátom itt volt és ránéztem a nagyképre a doboz elején megkérdezte, h mit nézek??? Ott teljesen homogén a szín... itt viszont vannak árnyalatnyi különbségek. De az illúzió is jó néha, h van segítségem... végülis 2-3 óra alatt, ha 1-2 dbot találok az már 1 jó arány...

Ismét eljött a hétvége, amikor bontogathatom a szárnyaimat, és igen... már megint túúúl hosszúnak érzem a hajam, aztán ma előkerült egy tavalyi kép, amikor majdnem derékig ért... most meg az hiányzik... vhogy néha semmi nem jó kívül/belül... néha bent is úgy érzem, h csak el onnan, mert sikítófrászt kapok az ámokfutástól... de az 1 másik poszt... holnap már befele fókuszálok újra és készülök arra, h bátran megszólaljak szombaton/vasárnap, hiszen megkapják a kulcsot életük megváltoztatásához, ami nagyszerű dolog.

És, h a kreativitásom ne aludjon egy kicsit sem készítettem magamnak 1 honlapot is... hááát volt már egyszerűbb dolgom is... de akiknek mutattam tetszett nekik... olyan Bodris :D úgyh már elküldtem a grafikusnak a címet, h a névjegyet el tudja készíteni, mert corell drawban nem vagyok jártas...
DEEEE, h tipi Bodri legyek természetesen photoshoppal beletettem a szobám színét az ülőgarnitúra mögé... csak h lássam mennyire illik... és várom a pillanatot, h megvegyem a fluffom... igyekszem majd épp annyira szeretni tovább a babzsákomat... de élvezni fogom a fekvőkanapé kényelmét az fix, ha 1x megérkezik végre valahára :D

Egy tökéletes hétvége

tökéletes beárnyékolása ez a west balkáni ügy...

hajnali negyed 7kor megcsörren a telefonom Barbie az... pofára esett (szó szerint) és inkább nálam aludna, és velem jön haza... rögtön meg is kérdeztem, h tegnap hajnal 4-kor is ő volt, m vki csöngetett??? (és bár legutóbb tanulva az ajtóberugós incidensből azt kértem, h csengessen... de úgy gondoltam, h ez nem ebben az időszakban aktuális, és mivel azóta már majd 2 hét eltelt és a köv. szombaton is vki ráfeküdt éjszaka a csengőmre... asszem át kell fogalmaznom ismét a kívánalmakat Életem párja tekintetében...) Adtam neki 1 kiló fagyasztott zöldséget, h a duzzanatot levigye... elcsúszott a macskakövön szegény... kicsit hadisebesült lett... reggel is fájt mindene még, majd mondta a híreket. Én annyira jártas vagyok az éjszakában, h asse tudtam, h  a régi skálametro a WB... 

De persze az 1ik fő mission volt, h 11-re hazaérve Apát kirobbantsam a net elől, és elinduljunk a zöld kanapéért... Kinézed, ismered, elképzeled, és biztos vagy benne, h tökéletes lesz... majd odaérsz, és hát szuper, és minden szempontból kiváló választás... aztán körbesétálsz... és előtör egy vágy, egy álom... és őrületes módon, elsöpörve az ésszerű és ideális döntést belezúgsz 1 másikba... történt ugyanis, h imádom már hosszú évek óta a fekvőrésszel hosszított kanapékat. Drámakvínnek van 1 nagy fluffy óriási... és a nagy párnákba belesüppedni... istenkirály érzés... és bár nekem nem óriási a nappalim, bár nem sasszézom benne (kivéve, h a szőnyeg közepén puzzle tátong, így igen...) Kb. 1 órát tipródtam - mérleg asc-em van... tehát, ha 1-nél több választásom van... nem viselem túl jól... ezért többnyire egy azon dologból simán veszek több színben... ha tetszik... de 1 kanapé esetében lássuk be ez nem kivitelezhető... viszont elég "szerencsétlen" a szobám színvilága, és ott álltam, h a kiállítási db több, mint duplája az általam betervezett db-nak, és minden egyéb változtatás plusz, és az is totál limitált... kb. 4 féle anyagfajta közül lehetett választani... a zöld árnyalata 1 extravilágos borzadály... a narancs túl narancs lett volna és plusz 1,5x annyi, az amúgy sem sápadt szobámat, most már inkább zöldesíteném... abban is gondolkodni keztem, h megveszem az alapot, és keresek 1 tökéletes huzatot és kárpitossal megcsináltatom...

Csak épp van 1 mondásunk Legkedvencebbünkkel... DO NOT SETTLE FOR LESS... és hát venni 1 új kanapét... ami hozzáteszem ÁLOM KÉNYELMES... 5 egyéb bútor likvidálását és 1 teljes szobaátrendezést kíván... és még egyéb macera is van vele... kissé luxus... de oroszlán is vagyok... és én szeretem a kényelmet... úgyh du. 3-ig bejártunk 3-4 egyéb boltot, és megbizonyosodtunk, h jó döntést kívánok hozni... csak az 1 komoly db... olyan otthonos... és épp előző nap mondta Grófnő a kanapéja árát, és nem értettem az okát, h miért kell minden bútordb-nak extrának lennie... megértettem, amikor a kalkulációk túlmutatnak azon... úgyh belenyugodtam, h sok év küzdelem után idén otthonná avanzsálódik a kuckómackóm... most még adtak volna rá kedvezményt is, de lesz még, úgyh nyugodtság van... addig pedig a mostani garnitúrát feldobom a netre 1 alapos kitisztítás után, hadd találja meg a következő gazdáját, akit boldoggá tehet, mert én szinte soha nem használtam, mivel én v. a földön v. babzsákon héderelek. Tagadhatnám, h eszembe sem jutott, h "felesleges beruházás", m ki tudja kicsoda ÉP, és mije van... ugyanakkor az is átsuhan ilyenkor, h mire várjak még??? (ahogy Sziszi néha emlékeztet... 10 év telt el...) Mert ki tudja, h mennyi idő míg ideér, és most kell a legjobban éreznem magam és most vhogy fészekrakó kedvem van... már szemezek az ágyakkal is... Mindegy 4 óra válogatás után szépen lerogytam, megebédeltünk, utána pedig elkezdtem/folytattam Anya puzzle-ját - élvezem, ha színeket rakhatok a sötétkékek helyett... aztán rám szólt, h elég, hagyjam abba, és neki is hagyjak vmit.
Meglátogattam a gyerekeket, meghallgattam, h más szomszédok 15-16 éves kölykei jelen voltak a WB-ban, és míg Barni gyorsan beleugrott a pókember szerkójába beszélgettünk a szülőkkel. Nem értették, h miért kell csendben maradni, és miért nem csacsoghatnak, de most kivételesen kíváncsi voltam én is híradóra. Beni közölte, h itt a tél, mert jön a farsang :) kicsit másképp mérik az időt... :D
Elolvastam mindenféle híradást igazat és kevésbé igazat, és megdöbbentő... ilyenkor érzem néha a koromat... elkezdtem visszagondolni, h nálam hogy indult ez a szórakozásosdi... kb. 16-17 éves koromban az edzéstársaimmal jártam Kerepesre... én kb. 9 körül indulhattam, 2kor már a hangfalat támasztva aludtam, és vártam a hajnal 5-öt h jöjjön az első hév... és vagy jött értem Apa, vagy haza villanyosoztam, úgyh kb. 6-ra értem haza... hülyeség lenne azt állítani, h nem féltettek... hányszor röhögtünk Anyán, h minek járkál kint az utcán le-föl, h hol vagyunk, minek izgul... hisz nem történhet semmi baj... és tényleg, amikor még wekerlén laktam, és pl. Újvárban, v. Sotéra jártunk a csajokkal az utcánkban sosem féltem... úgy éreztem mindig, h az az én otthonom, én ott biztonságban vagyok... Ma még nincs gyerekem, és fog. sincs, h milyen anya leszek... vszínűleg az a tigris fajta... de pl, amikor otthon laktam tavaly egy dbig újra, és Barbie ment el éjszakázni, azért én is aggódtam... és minden neszre felébredtem, h nyílik-e az ajtó... m akkor van jól minden, ha már birtokon belül van... Most is, amikor jött hozzám kérdeztem tőle, h szólt-e Anyáéknak, h ne aggódjanak.
Kemény dolgok ezek... ha emberként nézed... ha úgy nézed, h ez a lélek választása, és mindig csak az történhet velünk, amit mi magunk bevonzunk tudatosan/tudatlanul, és amire mi engedélyt adunk...

Ezen dolgozom most épp... folyt. köv.

Lassan eltelt

2 hét ebből az évből... és nekem még nem volt egyetlen olyan napom sem, amikor nem fájt volna semmim, és full egészségesnek mondhattam volna magam... persze mondtam magamnak év elején, h akkor húzzak bele most, és erre az évre merítsük ki a dögrovásos készleteket... a szervezetem nem ismeri a tréfát...

Nah ma volt az első jó nap... ezt megünnepelvén Grófnő hívott 3/4 10-kor... épp időben, mert rémálom kellős közepén voltam... úgyh ígértem, h 1 óra múlva érkezem... kvzom, elkészülök, és menjünk... olyan egetverő intéznivalóm volt, mint az éves Cheerios adag beszerzése... aztán úgy döntöttünk, h Allee helyett Árkád felé vesszük az irányt, és akkor már ikea is... és 1 tökéletes napot zártunk :) baromi fáradtan hozzáteszem... mert tudjuk már régóta, h a shoppingolás kimerítő sport, főleg szponzori kártya nélkül... de így is szórakoztató... sok mindenre vágytam, és láss csodát a vaskos szájú mézescsuporon kívül MINDENT kaptam, úgyh Apát holnap szépen megmozgatom, mert az olvasólámpát fel kell fúrni, és a függöny-karnist is... mert álmodtam 1 hidegfogót az előszobába... és kérd és megadatik van :) és még kanapét is találtam, azt holnap fogom levadászni, de az már kika... annyira fel akartam újítani új huzattal a jelenlegi készletet, h inkább jobb 1 új király db... most, h már nem vagyok vad lakáseladásban... meg a bútorzat amúgy is mozgatható bármikor... jöhet 1 modern db... mondtam is Grófnőnek, h még a végén befejezem a lakást, és minden a helyére kerül... még az ágyamat akarom kicserélni idővel... az nem annyira "égető"... de olyan dolgok okoztak örömet ma, mint vajtartó :), vágódeszka, sajtreszelő - tárolóval, konyhai ülőpárna, takaró, 1 óriás tálnyi gyümölcs, aminek az elfogyasztásával igyekszem, mert most olyan a konyha, mintha "élnének" is... az új vágódeszkán készítettem el az esti szendvicsemet... olyan szép :D előbb utóbb főzésig fog fajulni a dolog :D 

Ma is tervben volt... de elindultunk 11-kor és 5-re értem haza... mindegy... ma boldogan alszom el, mert csomó otthonosító tényező lett... a köv. lépés 1 lap felszerlése 4 méter hosszan az ablakhoz, ahol virágokat tárolhatok :) mert elkezdtem anyáskodni az irodában is a virágok felett... hozzák a leveleiket, a virágaikat... itthon is derekasan elviselnek... ja kaptak ők is spriccelőt, sőt már tápoldatozásukra is vetemedem... úgyh lassan tényleg minden megy a maga útján... van 1 duckó növényzet, amit Legkedvencebbem hajtat nekem, ui. az nagyon tetszik, de nem lehet kapni... ja és képkeretet nem kaptam... de holnap még ez is megeshet... fel kell írnom a listára, mert nem tudok mindent megjegyezni... és nem mindig van kedvünk/időnk 2 szupermarketbe beszerezni majdnem mindent :) m valami a 2. eresztésre is kimaradt... 

A felnőttlétnek vannak örömei is sok-sok... és azért is végtelenül hálás vagyok, h van 1 tettrekész család mögöttem... pont erről beszéltünk Grófnővel, h a családunk támogatása, szeretete a jelen helyzetben a legnagyobb kincsünk... és tényleg igaz. És a mai nap koronájaként a vadkaland megy :) imádom a rajzfilmeket... igaz Madagaszkár utánzat... de cuki karakterek vannak benne... úgyh most élvezem tovább a csodás estét :)

A kreativitásról...

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de amikor kitalálok vmit - bármi legyen is az - és a kreatív alkotó energiámat mozgatom tér és idő megszűnik, és belevetem magam ezerrel... hááát picit türelmes is vagyok magamhoz, de leginkább türelmetlen, mert már gyönyörködni akarok a végeredményben, attól függetlenül, h magát az alkotó folyamatot is nagyon élvezem. (Ok... a puzzle rakásról mindezt MA nem mondhatom el... de már hívtam 7végére erősítést, 1 lelkes kis csipet csapatot, akiknek szerintem gőzük nincs, h mire vállalkoztak... max. evés/ivásba fojtjuk majd a frusztrációnkat... mert sehogy nem haladok az 5000 db-os puzzle sötétkék kitöltő színeivel, ami kb. még 1000 db, és persze az árnyalatokat is nézni kéne... ahhoz a mesterséges fény viszont nem a legideálisabb... de innen szép nyerni asszem...)

Tehát, ha alkotok, felpörgök, elvesztem az időérzékemet, és azon kapom magam, h éjfél elmúlt és reggel 7-kor csicseregnek a mesterséges madaraim, ami azt jelenti, h f9 körül sok sok vizualizáció, visszaalvás, imádkozás után ki is tudok kecmeregni, mert elvileg 9-től indul a mandula... hát negyed előtt highly likely érek be, de mindennap I try to do my bestest... 

Periodikus a kreativitásom... pár éve nagy lendülettel vágyvideót gyártottam... bruttó 40 órám ment rá... a képek, a zenék, a szövegek kitalálása, összeválogatása, megvágása... ilyenkor simán hajlandó vagyok tanulni is... a photoshopos képek gyártásához nem zaklathattam mindig a grafikus kollégákat, mert azért van egy pont, ami után a magánhülyeséged NEM PUBLIKUS... ezért akarva, akaratlan kénytelen voltam kérdezni, tanulni, csinálni, kikukázni - mivel ez 1 külön szakma, és szakbarbárnak is nagy jóindulattal lennék mondható... inkább 1 nagyon lelkes amatőr lennék kizárólag saját és a barátaim szórakoztatására -, újrakezdeni, és mivel van 1 maximalista énem a félmegoldások nem érdekelnek... Mivel az univerzumnak 1 gombot épp annyi fáradtság adnia, mint 1 kastélyt, utólag vettem észre, h a kis pihenőhelyemül választott tengerparti vityilló Ronaldinhoé... nekem a tágas terek, a nagy kanapé, a fluffy párnák és a tengerparti látvány tetszett meg... abszolút vízimádó vagyok. Azóta persze már a ffit - bár nem... jó az, aki ott van archetípus szempontjából -, a barátok körét, az elérendő célokat át kellene szabni... mert sok minden kipipálódott, volt, aki maradt, volt, aki távozott az életemből... Zitu szerint a több mint 8 perc nagyon hosszú... bár nem tudom... én sűrű könnyfelhő között néztem végig hajnal 3-kor az első végeredményt, amit utána még párszor megváltoztattam... mert a szerelemmel kapcsolatos dolgoknál a képváltások természetesen szívecske alakúak... már már szőkés cukorrózsaszín mázas, de imádtam és a kedvenc zenéimet használtam... Már elkezdtem újraformálni... de az nem volt annyira sürgető... úgyh sehol nem tartok... mert túúúl nagy macera... de amióta új a laptopom nincs is photoshopom sem... ez vszínű 7végén változik, úgyh újabb gyöngyszemeket gyárthatok...

Az őszi téli hónapok kötőtűk csattogásától volt/van hangos... mentoráltam egy kis csapatot 3 hónapig, és vmi személyes jópofa, és mégis hasznos ajándékon törtem a fejem... Egy biztos pont volt... SZIVÁRVÁNY színűnek kell lennie, mivel SVT-ben tanuljuk, h a szivárvány szín Isten kegyelmi energiája... persze az 1 más dolog, h a melegek is magukénak érzik, de hát a kegyelmi energiához pont a másság elfogadása is tartozik... úgyh minden irányból tökéletes a történet... bújtam az internetet, mert vehettem volna 7 színű fonalat, és csomózgathattam volna... de álmodtam (persze egy világot - IS - magamnak...) arról, h van vhol szivárvány színű fonal... és kérd és megadatik... addig bújtam a netet, amíg rá nem akadtam a barkafonalra, és az ő szivárvány fonalukra (őszintén... hát nem meseszép???)... megrendeltem a gombócokat, és persze rögtön beleszerettem az ánizsba is... 

amiből természetesen mellényt kellett kötnöm... ergo elkezdődött a nagy mintavadászat... tovább bújtam a netet, néztem a kötős blogokat, h hol találok vmi klassz mintát... aztán magamhoz ragadtam Anya összes kötős/horgolós könyvét, és éjszakákon át kötöttem... itt sem ismerek kompromisszumot... (hűűű most elég erősen gondolkoznom kell, h van-e olyan életterület, ahol beérem kevesebbel... ding-ding-ding... sport... ott volt 1 "csúcspont", azóta jelzés értékkel van jelen az életemben csak... és csodálom, akiket kikapcsol, relaxál a mindennapos mozgás... pár év "erőltetés" és versenyzés után, örülök, ha a babzsákom és én szimbiózisba kerülünk on a daily basis, és minden egyes óra előtt küzdök magammal, h egyáltalán elinduljak... és minden egyes óra után ki vagyok nyúlva, és alig várom, h hazaérjek...). Ingatartó szütyőket kötöttem a lányoknak/asszonyoknak... a fejemben megvolt a "bugyor"... az 1. végeredmény hááát nem lett az igazi... túúúúl kockára sikeredett... természetesen megkötöttem mind a 7-et, mire átmentem Anyához, konzultáltunk, úgyh lebontottam és horgolni kezdtem... ehhez szoros "kiáltó"-távolságban és a másik szobába átrohanási lehetőségben kellett lennünk, mert a horgolás nem az én műfajom... ott is kész lettem... de akkor meg a horgolás nem adta ki úgy a színeket, ami azért nagyon pazar... úgyh újrakezd... most amolyan öszvérkombóban... horgol-köt-horgol... kerek talpa lett végül, aztán kötött hasa, amiben persze csavart minta is került, mert a sima szép-szép, de uncsi... aztán a teteje megint horgolt lett, hogy olyan kis virágos cuki flikk-flakk és a kötőjét is horgoltam... n+1xi próbálkozás után el is készült... és örültek is neki, ami a legfontosabb... elég nehéz volt nem beszámolni az élményeimről... mindig csak azt mondtam, h kötöm a mellényt... 3x teljesen újrakötöttem, és volt még kb. 2 próbálkozás, mire kitaláltam, h mi is legyen a végleges minta és hogyan... és bár karácsonyra abban parádézhattam, még az ujját újra kell horgolnom, mert nem lett 100-as... Röhögött a húgom, amikor mondtam neki, h 24-én reggel még az uccsó simításokat horgoltam a mellényen, h estére jó legyen... A kesztyű és a sapka még várat magára, mert 5 tűvel lassan haladok, és kesztyűt még sosenem kötöttem... úgyh youtube videókat nézve és szakirodalmat bújva próbálok eligazodni a körkötés világában... mivel most van pár másik mission possible-öm to accomplish ez egy picit háttérbe szorult... és lehet, h csak a köv. télen lesz funky készletem... hacsak bele nem húzok... viszont karácsonyra még tarot kártya tartót is kötöttem... és mostanság azt az elvet alkalmazom, h nem csak mást, hanem magamat is meglepem... úgyh az én kártyám is szépen szivárványszínű tartóban lapul, és az ingáimnak is készítettem 1 kis bugyrot... a maradék fonalakból már elkezdtem hajgumikat gyártani... ugyanis 15 éve volt 1 kötött hajgumim, amit imádtam... Ritustól kaptam, de 1x egy vitorlázás alkalmával beleesett v. én estem a Balcsiba... és gone w/the wind... most próbálok emlékezni és vmi határeset hasonlót gyártani... persze a kézi és a gépi apró kötés sose lesz köszönőviszonyban egymással... ha lesz kézzelfogható eredmény, lesz fénykép is :) 

Most pl. honlapot gyártok... szöveget fogalmazok, régi anyagokat és újakat bújok, formázok, próbálkozom... letörlöm és nulláról újra kezdem... és újra meg újra... és van még csomó csomó dolog vele, sok ötlet... és bár tegnapelőtt kezdtem el sokadszorra... egy új honlapszerkesztővel, de már alig várom, h kész legyen... de asszem ez nem fog keddről szerdára menni... aztán azon kapom magam, h majdnem hajnal 1, és még sehol nem tartok mással... és akkor hiába a zuhany és gyors ágyba zuhanás, imádkozgatás, túlpörög az agyam, és képtelen vagyok elaludni... reggel pedig a felkelés... 1 rémálom... minden nap eszembe is jut... I'm NOT a morning person... már itt is tudják a kollégák mielőtt vmit mondanának megkérdezik, h készen állok, megvan a habostejes kvm, és kezdődhet a nap? És f10 után, 10 körül hja... kezdek felrezegni... de az értelmetlen feladataktól még mindig kicsapódik az összes biztosítékom... de ez 1 másik sztori... 

Most egy kicsit még próbálok varázsolni vmit a leendő weblapomon... ami késik, az jön... 

Imádok még egyéb kreatív dolgokat is... de az elmúlt időszakban azok elmaradtak... papírcsillagot szeretnék gyártani, de készítettem sok gyertyát, gyertyatartó "búrát", angyalkásat off coursa... gipszangyalokat, lámpát... kétoldalasat nappali/éjszakai oldallal... mikor milyen bogyeszom van éppen... Mostanság nagyon készülök a made by you-ba... profán oka van... nincs vajtartóm... és szeretnék vmi funky mintásat... csak még nincs ötletem... lehet körülnézek a neten... Pár éve megláttam 1 csodaszép asztrotányért az egyik hobbybolt oldalán, és kértem, h szerezzék meg a mintát, lebeszéltem, h délutánonként beülök pingálni csináld magad akcióban (a rajztudásom hasonló kvalitásokkal bír, mint az énektudásom... innen szép nyerni kategória... bár zenéhez értő kedvesem mondta, h nem olyan rossz, m legalább a ritmust eltalálom, és a levegőt jó helyen veszem... ááá aha... szerintem csak akkor még túlságosan szerelmes volt... és ez biztos ráment a fülére...) ez akkor elmaradt, mert összetörtem a paripámat, és úgy elment a kedvem hirtelen attól az évvégétől... néha tényleg úgy van, h szegény embert az ág is húzza... az 1 ilyen volt, de felálltunk és nyertünk, pipa... és megyünk tovább... m ide nekem az oroszlánt is... 

2011 vigyázz, kész, itt vagyunk...

Tegnap délelőtt ezt kaptam... 

http://www.youtube.com/watch?v=9JhE-4LZsXk&feature=fvw

Meg is állapítottam, h a hajdani orosztagozatból a zdrasztvujtyén kívül nem túl sok maradt... 7 körül meg is érkeztem Zituhoz, ahol B. és 1 srác is ott volt... már kettőtől elkezdtek alapozni, bár állításuk szerint rám vártak, m h itt alszom... mondtam, h én vezetni terveztem, és én viszem őket, majd én haza... de szilveszter van és gyere Adri igyál... és csak 1 kicsit... vmi rosato került elő, majd orosz pezsgő vörös lazac kaviárral. Megkérdeztem a srácot, h bocsásson meg, de ő kinek a kie, m rá nem számítottam... fény derült arra, h ő az, aki visz minket a házibuliba... okay... 

Fél pohár pezsgő és 1 másik ital pont elég volt ahhoz, h a taxiból kiszállva a fal támasszon meg. Megérkeztünk, és a házigazda párja orosz volt, és persze a tv-ben a planeta vmi... rájöttem, h hiába az 5 év írás, olvasás... már totál képtelen vagyok cirill betűket olvasni... az ikrát még sikerült... és volt ott még jó pár orosz lány, ukrán... aztán párok... tk. azt vettük észre, h volt 1 magyar szám, amire a többség elkezdett táncolni, lekeverték és vmi orosz csürdöngölőst tettek be... az egyik még rendesen elkezdett táncolni is tudjátok az a lábat kapkodós, dülöngélős... stb. tipi russian. Zituval üldögéltünk én már nem akartam inni, aztán mondta, h legalább 1 pohár legyen nálam, úgyh kértem kólát, de legalább 1 db-ig békén hagytak, és volt mivel koccintani... kérdezte Zitu - és mint ma reggel kiderült a pasikat arra biztatta maga körül - h ki lesz olyan bátor, aki csatornát vált??? 10-kor már a moszkvai éjfélt köszöntötték a lányok. Legkedvencebbem moszkvai kiküldetésen volt kb. 1 évig, úgyh mesélte, h milyenek az orosz nők... és amikor megláttam az egyiket óriási elegáns szőrmebundába... eszembe jutott. A társaság fele szinte orosz volt, ill. volt, akinek angol volt a barátja. 1etlen jó kiállású ffi volt, aki egyben a legmagasabb is... amolyan szépfiú, akinek hosszú szempillái, sármos arcéle, hibátlan fogsora, és hátulról formás feneke és széles válla volt... és a bnője is nagyon csinos volt, de azért megdöbbentett, amikor felfedeztem, h ők is oroszok... bár a lányok finom vonásúak és még helyesek is voltak, de a nyelv azért "kockává", keményebbé teszi őket. A házigazda lánynak volt 1 fényképezős mosolya, ami olyan extra cicás/chandleres és 64 fogat villantós volt... mivel én egész este ültem és figyeltem, és már előre örültem a sokszínű élménynek, miközben vágytam már az ágyamba... szóval éjfélkor a mi éjfélünkkor bruttó 2 percig a mi adónkon lehetett a tv... aztán rögtön vissza az oroszokhoz, és ők keverték a zenét... éjfélkor már gyógyszert vettem be, m eleve szarul éreztem magam... és mivel Zitu 14 éves korom óta ismer mondta, h hallotta a hangomon, h le akartam mondani... és bingo... ittam 2 korty pezsgőt édes rosét vettem... de az sem esett jól, úgyh megkérdeztem, h mikor megyünk haza (ezt mind a hármuknak óránként feltettem...) mivel a többiek jól érezték magukat ezért csendben leültem... néha-néha odakeveredett mellém 1-1 ember, tehát két görcs között beszélgetnem is kellett... aztán rájöttem, h nem csak azért m öregszem, de nekem nem kell pia ahhoz, h jól érezzem magam, és a kocsim a város másik végében van, és így haza sem tudok menni, ettől azért magamban kiborultam több körben... A társasággal sem volt semmi probléma, volt 1 srác, aki a belépésünk után mutatta a pici lánya fényképét... én 1 baromi konzervatív nő vagyok, úgyh az volt magamban a köv. kérdésem, h akkor mit keres itt és miért nem velük van? Aztán átsuhant, h lehet annyira új gyerek, h még korházban vannak??? De hát én elég "vaskalapos" vagyok az ilyesmiben. Aztán leült mellém 1 fizikus, aki tk. önmagával beszélgetett és magyarázta meg önmagának, h miért is jó az állami szféra a versenyszféra helyett... 1 kérdést tettem fel, és 5 percig beszélt pro-kontra, majd tovább állt... semmit nem volt szükséges hozzátennem... megmagyarázta, h van kocsija, lakása, ezzel megveregetve a saját és állam bácsi vállát... és ott sem volt... a többiek persze hetyegtek... a lányok közül én vagyok a legzárkózottabb, később 1 színházi v. musical színész bnője huppant le mellém, aki vmilyen számnál közölte, h ő ehhez már öreg... ránéztem... mennyi vagy? 21-22? bingo... és akkor én mit szóljak??? ha ő 21 évesen öregnek érzi magát bizonyos dolgokhoz, én mit szóljak? 

Előtte még megkaptam, h nem jó velem beszélgetni... Zita később megerősítette, h igaz... m kíméletlenül őszinte vagyok, és olyan kérdéseket teszek fel, olyan dolgokat mondok, amiben igazam van... és ezt a másik is tudja, csak utálja hallani... Sok kapcsolatban voltam, még többről hallottam, és számos randit végigültem már... szoktam volt érezni a másikon, látni a szemén, ha vkinek tetszem urambocsá odavan értem... ezt nem meglátni elég nagy művészet lenne, minthogy a plátói szerelem óriási aranyérmese voltam világéletemben... 
Az est egy másik fénypontja, amikor egy megasztárszerű dolog volt és oroszul énekelték Lady Gaga Alejandro-ját... már ott örült a szívem, h olyan élménnyel gazdagodom, ami a nem hiszem el kategória... de még jött Sting és Elton John is... és persze csúszott köztük a vodku és a kalinkareklámból ismert csemegeuborka hozzá... volt 1 srác, aki mindenkit megforgatott, és ha jól lettem volna szívesen táncoltam volna vele, m ügyes volt, bár a mániája az volt, h a tánc végén bedöntötte a lányokat... néha nagy dirr-durr lett a vége, és a köv. pillanatban azt láttam, h Zitu szereli vissza a hangszóróra a tartozékát, m a srác kicsit elejtette... és persze törtek a poharak... vörösbor a falon...
Abrahamék mindig azt mondják, h arra jó, ha látsz vmit, h finomhangoljon és pontosabbá tegye számodra azt, h mit is akarsz... pár óra elteltével voltak olyan szétcsapott emberek... h amikor eljött végre a pillanat majd 3 óra vergődésem után és végre taxit próbáltunk hívni (természetesen totál esélytelenül) és kiléptünk az ajtón mondtam Zitunak, h nem fogom bánni, ha az emberem nem iszik... m szilveszter ide v. oda miért kell annyira leinnia magát az embernek, h gőze ne legyen arról, h hol van? Volt olyan lány, akinek elég nehéz volt összekaparnia a párját... a házigazda sem volt szomjas... és persze amikor még józanabb volt megkérdeztem, h hol ismerkedtek meg az orosz lánnyal... és Zitu pedig azt a kérdést szegezte neki, h mi a baj a magyar nőkkel??? :D mert a buli elején azért megállapítottuk, h a "makrobiotika" híve vagyunk :)
Én az első lehetőségnél arra voksoltam, h induljunk el és vhogy jussunk má haza... miközben számtalanszor megfogadtam, h magamra hallgatok, és fő a kényelem, és, h én vok a sofőr és oda és akkor, amikor és ahova én akarok... de végre elindultunk és felszólítottam őket, h tessék imádkozni, h taxit kapjunk, miközben teljesen esélytelenül próbáltuk hívni a társaságokat... mondtam, h jó akkor a főúton majd... és kiabáltam, h láttam 1 szabad taxit... Hát Bandi erre vmit káromkodott, h nincs ilyenkor szabad taxi, közöltem vele, h ne trágárkodjon, m gyalog megy haza, és inkább imádkozzon... és ahogy a sarokhoz értem, már lendült is a kezem és a világító taxi felirat valóban szabad taxit jelölt... gyorsan bepattantunk, én hálát adtam magamban, és kb. 3x-ra v. 4x-re sikerült is megadni a helyes címet és fél óra múlva már mindenki vízszintesben volt Zitunál... 10 körül keltünk, mert B.gépe indult 1-kor... én épp, h hazaértem, forró fürdő és már ki is nyúltam... azóta is próbálok regenerálódni...

Ja éjfél után a házigazdák készültek "fortune cookie" híján kis szerencsehozó üzenetekkel... én azt húztam, h a good luck is a result of good planning v. vmi hasonlót... persze Zitu rögtön szólt, h inkább engedd el... nekem ui. mindig terveim vannak... képtelen voltam bekanyarodni a szülőkhöz 1 puszira és kajáért, Annáékhoz sem ugrottam be, bár azt is terveztem... marad most a punnyadás... és az újjászületés... írok 1-2 emailt, kötögetek, ill. befejezem, amiket elkezdtem, és hamar lefekszem. Kiröhögtek reggel, m közöltem, h fog. sincs, h hétfőn képes vagyok-e dolgozni... úgy érzem magam, mint akin átment 1 úthenger, és még nem is vagyok másnapos se, hisz nem volt mennyiség, amit ittam...
Ilyen édeskettesben lévő új évet kívánok... magamnak és másoknak is... happy everything with love and respect.

Ja... van már 1 újévi programom... Mayababával tavasszal iskolába fogunk járni... mert neveletlen 1 kutyagyerek, és nem lehet megsimogatni anélkül, h ne ugrálna a fejeden... már 2 karkötőmet elharapta az éles gyerekfogsorával... úgyh ez 1 új történetnek ígérkezik... csak megvárom, h melegebb legyen.