Eltelt 1 kerek év...

Jelentem holnap lesz pont 1 éve, h először álltam a másik oldalon... 

Ezt úgy ünneplem, h ismét ott fogok állni a 7végén. Azt nem állítom, h nem "izzadok", mert ráadásul holnap a legokosabbak fognak szembe ülni velem... de asszem egyre ügyesebb vagyok.

Az 1 év mérlege az, h eljutottam a bátorságom azon pontjára, amikor ki merem mondani, h "van kérdés?" és elkezdek rá válaszolni... sokáig imádkoztam magamban léci nehogy kérdezzenek... m nem élem túl... a leglátványosabb fejlődésem önmagam számára ez... 

A hajam kezd visszanőni, ami nem 1 hátrány... enni még mindig imádok... most úgy szinte már tökéletes az életem... a földi munkám szolgál izgalmakkal... a magánéletem még többel, bár, Shrek szamaraként néha eszembe jut... OTT VAGYUNK MÁR??? Mert ezek az orrhosszal való lemaradások nem mindig hozzák elő a jobbik énemet.

Most tényleg csak ilyen rövidke szerettem volna lenni... mert számvetettem ismét magamban, és készülök belül, elsőkörben aludni, m f8-kor már jelenésem van...

Amikor az AtyaÚrIsten elérkezett az ÉN BETŰMHÖZ...

Épp csak rányomtam a post send gombjára, amikor felugrott 1 ablak, a pittyenés majd a szívbajt hozta rám, (TÖRÖL, TÖRÖL) annyira el tudok merülni a saját világomban, és a "vonal" másik végén ott volt Ő... akit a mai napig nem hevertem ki úgy 100%ban, igazán truely madly deeply... az elmúlt 20 hónap úgy zajlott, h túlélésre játszottam... n+1x megtáltosodtam, átláttam a helyzetet, és elengedtem, és n+1x tudtam, h nincs még 1 olyan, mint Ő... vagy legalábbis, h nem engedtem meg a találkozást, na az tuti... 

Már-már visszaeső bűnöző tudok lenni, ha a szívemről van szó... az eszem már mindent tud, és el is tudja magyarázni a miérteket, és érvel is, és bele is tud törődni... ha az a fránya szív nem lenne, aki viszont kattog... nagyon halkan, nehogy meghallja bárki, még néha én sem... de ez az este más volt... a szokásos laza/flegma válaszaimat adtam, törekedve arra, h isten ments, h barátkozzunk... hisz ha vmi elmúlt, ő lezár, továbblép, vissza sem néz... ezt kifejezetten irigylem tőle, h én nem tudok ilyen lenni.
Akkor este viszont, amolyan "visszaadnám a reklámtolladat" történet kerekedett ki, aminek a vége az lett, h ő bizony most nem haza, hanem hozzám sétál 1 liter tej társaságában, mert tejbegrízt fog főzni nekem... zárójelben megjegyzem életem legjobb tejbegrízét a csodás bakonyban főzte nekem, amit azóta sem tudtam reprodukálni...
Nem telt bele 20 perc és este 10kor ott állt nálam, majd' 2 év csend után. A csend nem volt teljes csend... hisz, amikor kérsz megadatik... az nem sült el jól... utána rá 1 évre ő kért, engem teszteltek, adtam, és sikerült a megbocsátás... áprilisban összefutottunk, majd 4 óra után, amikor a gyomrom már borsónyi volt, akkor odaléptem megkocogtattam a vállát, ezzel legyűrve minden félelmemet, bár akkor azt túúúl lazán vettem, mert épp totál más témában pörögtem, de az 1 másik eddig befejezetlen post témája... és majd 2 hónappal később, amikor már elengedtem, túllettem, beletörődtem, akkor ott terem a konyhámban, és bár szóltam, h nem kell tejbegrízt főznie - főleg mert nyers zöldségkúrán voltam - de megcsinálja...
Ő mondta azt kapcsolatunk hajnalán, h azért főz, m adni akar... tehát most üldögéltem, beszélgettünk, hagytam, h adjon, elfogadtam.
Órákig beszélgettünk... nekem az elengedésem része, h kimondjam a gondolataimat, érzéseimet. Ill. az azóta született rálátásomat az egész hirtelen jött/ment/tornádóként mindent felforgatok típusú kapcsolatról, amit úgy éltem meg, h az volt a LEG az életemben... EDDIG. Soha előtte nem éltem együtt senkivel, ő megtörte a jeget, és őt szívesen beengedtem volna az otthonomba, h éljen velem, de végül én éltem vele... ideig-óráig... életem egyik legnagyobb kudarcaként éltem meg a sztorit, és azt, h vmit elrontottam... Több, mint 1 év biztos kellett, mire átláttam, h ennek nem lehetett más a vége, ha normál józan szemmel ezt bárki megnézi... és jó volt ezt kimondani. És jó volt hallani azt, h valóban szeretett, és most is, DE... az a de, akkor kicsit piszkantírozott, ma már békét kötöttem vele. Feszegetődött az újrakezdés, h mi lenne... a legőszintébb választ adtam, amit ki tudtam nyögni... HONNAN TUDJAM? Gondolom randizunk, és meglátjuk... mert akkor ugye majd 2 éve hazaértünk Brazíliából, és szinte azonnal összeköltöztünk... imádtam, de nem volt jó lépés. Bár van bennem 1 vágy, h gyerünk, menjünk, és képes vagyok kisétálni bármikor a jól bejáratott kis egyedüli életemből, és énből átmenni mibe... ahogy azt ott és akkor meg is tettem 1 szempillantás alatt, a visszatekintés igénye nélkül. Magamra úgy tekintek, mint a versenyló a karámban, aki puccparádéban áll, és várja, h az a bizonyos startpisztoly eldördüljön, és fusson, mint a szél... sebesen. Ugyanakkor óriási csalódás volt az életemben/magamban az, h nem a férjem lesz az egyetlen, akivel együtt fogok élni, m mindig azt terveztem, h én sosenem fogok mással összebútorozni... csak 1x... tévedtem, feldolgoztam, megemésztettem, és a fájdalom is elemésztett akkor engem... kb. tavaly augusztusra szedtem össze magam fizikailag a formámat...
És most ott ült velem szemben életem eddigi legnagyobb szerelme és szívtörője, és a sérülések/csalódás emléke, 1 másik kezdés halvány esélye és lehetősége, és az összes kavargó pro-kontra a fejemben, és csak hallgattam... már kinőttem abból, h azt akarjam elérni bármifajta manipulációval, h szeressenek... ha nem jön szívből, tisztán, igazán... megette a fene. Hallottam a szavait, és h mennyire szeretett és még most is... - csak ez a "most is" nem olyan forma, ami számomra érzékelhető, és jó... és tk. ezzel sincsen baj... de ezekkel a szavakkal szembesülni, és ehhez még a mosolygó arcot megtartani, h ne olvashassa le a csalódást, nem hiába a drámai oscarok sorozata... bár ő érzékel engem, nagyon is... vannak olyan emberek, sőt általában 1 párkapcsolatban a másik tükör... félsz vmitől, na a másik kimondja, odanyomja az orrod alá... nesze... alakítsd át magadban. Pl. amikor benyögte, h attól félsz, h a rövid haj nem nőies? - bingó barátom... persze ezt nem mondtam neki akkor... de amikor levágták a hajam, ez volt az 1ik fő gondolatom. Később elmeséltem neki, h mit éltem ott meg, és, h főleg az ő szájából hallani... Akit szeret az ember úgy szívből, igazán, szeretné tudni, érezni, h neki bárhogy és mindenhogy szép, sőt a legszebb... ehhez képest ez... belül röhögtem magamon, h elevenemre tapintott... A kanapén üldögélve ezt is elmeséltem, majd elnézést kért és közölte, h nem is tudja miért mondta, hisz nem is gondolja így... - és persze itt jön be a válasz... m nevesítette a félelmemet. Nincs is ezzel baj...
Kb. a felzarándoklása előtt 1 héttel láttam, h "eljegyezve" státuszt növesztett, majd pár órán belül vissza is vonta... nos soha nem tudtam eddig mit jelent, h lesírni a sminket... olyannyira jól sikerült, h azt hittem, h kifolyik a szemem úgy csípett a spirál, a másik, h mire megnyugodtam a zokogásomból (Erica JANE Berry stílusban :D, m valóban minden végzet nehéz :) ), és kikavirnyásztam a fürdőbe, már nem maradt mit lemosnom... És őszintén belül tudtam örülni a boldogságának, csak baromira sajnáltam magam, h mégsem az én párom lesz, mikor én annyira és hű és ha... Úgyh elérkezett a pillanat, amikor feltettem azt a kérdést, h most így szombat este hol is van a menyasszonya, és miért is van itt... kérte, h engedjem már meg, h boldog legyen, és ne imádkozzak már érte... De hát én szoktam, mindenkiért igyekszem... ha ő elkel, én is el fogok, és ezzel sincs semmi baj. Pár óra csacsogás után elérkezettnek látta az időt a távozásra... hozzáteszem voltak zavarba ejtő pillanatok, amit én azt hiszem jobban tudok kezelni. Mivel azért képben vagyok, gondoltam kimondom, amit gondol, és h ha akar maradjon... maradt... ideig óráig.
Biztos van olyan ember, akivel biztonságban érzitek magatokat, ahol magad lehetsz, akivel minden jó. Nekem Ő ilyen... meghallgattam, h nincs dolgunk, és nem leszünk újra együtt és akkor mi lesz? Mondtam, h totál el tudom fogadni a fejemmel... a szívem meg majd követi... ahogy eddig sem erőszakoskodtam, ezután sem fogok... imádkozni meg nem tilos, asszem... A legnehezebb az volt, h nem akartam kimondani azt, amit érzek... mondjuk nem biztos, h lett volna rá szavam, mert az érzelem és az, h szeretlek, nem lett volna az, amit 2 éve éreztem, mert hát sok víz lefolyt a dunán, akkor is, ha mindez idő alatt kb. 2 emberrel találkoztam, de minek c. történet... de ezt sem vertem nagydobra, hiába dobos a drága. Szóval csak érezni tudtam, és azt átrezegni, ha ez jó szó... amit 1 pillantással, 1 öleléssel, 1 csókkal tudsz elmondani. Szembesülni azzal, h interneten keres társat sem volt 1 könnyű sztori, ugyanakkor ez a good luck kategória, mert hosszú éveken át próbáltam én is, most újra felnéztem - ez is minek? nem is hiszek az egészben... csak néha meg kell nyugtatni magamat, h teszek vmit az ügy érdekében... de 1-2 hét alatt simán beleunok, úgy, h senkivel nem találkozom.
Én azt hittem magamról, h nem tudok összefonódva aludni vkivel, m kell a tér, és ne fogjanak, ne szorítsanak, m FULLADOK haló... hát nem érti meg, h szabadságra vágyom... - aztán ugye érkezett ő, akivel viszont tudtam, mint borsó meg a héja, ha nem ő tekeredett rám, akkor én rá, ha felébredtünk éjszaka még kapcsolatunk hajnalán, és nem voltunk közel, tuti, h befészkeltük magunkat kiskifli, nagykifli, v. szembe... mindegy, csak szorosan... erre azóta is vágyódtam, m imádtam vele aludni... nem történt meg... vannak aduászok a családtagok képében, amiket mindig előránt, h miért kell felfüggeszteni 1 beszélgetést, a találkozást... én ezt kellő iróniával tudom kezelni már. De ha a női részemet néztem, az nem élte meg jól... persze elfogadom, m úgy hiszem, h az évek alatt, ha mást nem, hát a megértést kicsikartam magamból... és érzékelem a behúzott kéziféket, és visszakozást, a mindent... és igazi dög módon csak úgy tudtam kiléptetni az ajtón, h és most ki menekül? Bent a szívemben fájt, szívesen éreztem volna az ölelést, imádtam volna végre együtt ébredni megint vele, meg mindig annyira szuper reggeleink voltak... imádtam a vizes kávéját, úgy a lényét...
Utána csend... azt gondoltam kezelem a történetet... pünkösdkor olyannyira kiborultam, h nekivágtam a margitszigetnek és röpke 4 órát zarándokoltam... kb. 1,5 óra volt, mire eljutottam 1 padig, és leültem, és annyira sajgott a papucsban a talpam, h azon gondolkoztam, h ki fog hazavinni??? M én innen tuti, h nem... Olvasgattam, fújtattam, kilélegeztem a félelmeimet, és belélegeztem az újat... ez volt a procedúra. Ha nem felejtem el, szoktam irányítani a légzésemet... csak, h én is jól érezzem magam.


Nem nagyon bírom az íratlan szabályt... pont versenylóságomból kifolyólag, ha várni kell, h a ffi szóljon hozzám, ugyanakkor nőből vagyok, és nagyon bírom, ha olyasvalaki akar meghódítani, akit én is szeretném, h megtegye... ha nem, akkor az 1 másik dörgedelem... erről a pasik mesélni tudnak, h milyen kedves és választékos tudok lenni... bár a másik fél válogatja.
Én emésztettem a hallottakat, nyugtáztam, h itt a vége, ennyi, és tovább kell lépni, de most már aztán igazán... mindig hálás voltam, h már nem döglök annyira bele, mint az 1. alkalommal, és h egyre jobb vagyok ebben a sztoriban... Majd 2 hét elteltével megkérdeztem, h mi újság a barlangban... Tudjuk a szakirodalomból, h a ffiak elvonulnak a barlangjukba, és a nők jobb, ha ilyenkor békén hagyják őket... kb. eddig bírtam...
A Jóisten újra visszanézett rám, és vhogy úgy adódott, h megint váltottunk 1-2 szösszenetet, és én kellőképp kacér tudok lenni írásban is, és szóban is... és ő a konzervatív úriember... és azon kaptam magam, h lepipálnak... A legjobban azon mulatok, amikor vmi átlátszó dologgal indul a beszélgetés, az a "reklámtoll" feeling... a minap épp randira készültem, és hazaestem, h összekészülődök, hajat mosok, és beülök kvzni 1 sráccal, mikor az a bizonyos pittyenés megzavart... és ismét tettlegességig fajult a dolog olyannyira, h a beautiful bakonyból felhajtott, és összeszedte magát és bort hozott, mert eat pray love-t nézünk - ez volt a terv. Jeleztem, h ne siessen, mert hát tudtam, h a fél óra kv-t abszolválnom kellene, és szépen hazaérek, és utána beszélhetek, borozgathatok vele is... Kissé röhögtem a szitun... de hát az élet úgy jó, ha zajlik...
Mindig azt szoktam mondani Grófnőnek is, h MENJEN, 1 kvba még nem halt bele senki... és tényleg nem...
Persze a ffiak is érző lények, úgyh mit ad isten a fiatalember lemondta, m nem ért el, és már nem ért volna be a városba - "annyira" sajnáltam... úgyh szépen össze tudtam szedni magamat, díszbe tudtam öltöztetni a szívemet és vártam a magas, jóképű, kopasz "futárt" a borral. A két puszival kiborított rögtön mit ne mondjak... röhögtem, h oviban vagyunk, ok. Rögtön pánikba estem a bor láttán, h omg, hisz nekem nyitóm sincs... gyorsan feltúrtam a fiókot... volt, úgyh azonnal nyílt a palack, aztán amikor hajoltam, h megszagoljam a bort, tekintve, h én nem értek hozzá, hajolt, h csókot adjon, amire totál nem számítottam, úgyh szépen korrigáltam, és persze megcsókoltam... és figyeltem, h vmit tekert magán... a múltkori utálni fogsz és hiba volt és sajnálom után... hagyta a szívét szóhoz jutni, picit kikapcsolta az agyát, és idehozta újra... roppant mód értékeltem, amikor sorra dőlnek meg a lehetetlennek hitt történések. Persze már előre jelezte a reggeli programot, amire hivatkozva megint nem volt kiskifli, és hamupipőkéhez méltón éjfél előtt távozott, nehogy a tökhintó megromoljon... Ezt már azt hiszem keresztül tudtam gyűrni magamon. Másnap még bölcselkedett nekem, h mikor jön az a bizonyos másik, és h ne akarjam tudni... és pont azt élem...
Azóta ez a történet a szülinapom után hirtelen véget ért... amikor várod, h forduljon a történet, és változzon, és érezni lehessen, nehéz hallgatni azt, h nincs dolgunk egymással, de ha megkérdeztem, h akkor miért itt és miért velem... nem volt értelmes válasz, amivel békét tudtam volna kötni. Ha érez neki futnia kell, és ez nem felém, hanem el tőlem... ok. Végülis ez sem rossz... Elmondtam, h én hogy látom, és ha kicsit nem figyel oda és a kontrolljaira épp úgy érzem, h tiszta szívből szeret, ahogy én őt... de ez sem számít. Én racionálisan simán megmagyarázom magamnak, h miért nem lehet ő... még mindig... aztán hirtelen plutónikus változás állt be az életében... tűnődtem, h én mindennek tudok örülni, de, ha 2 nap alatt megtalálta élete párját, aki nem én vagyok, akkor azért olyat én is kérnék az én személyes életemben... más volt, de hát megint a nem beszélünk szakaszban vagyunk... 
Hogy visszatérjek a nyári hónapok után ebbe a valóságba ma  kimondtam, h semmit nem bánok, h elmúlt, rögtön vissza is kérdezett barátom, h még ŐT sem? Na jó apró zárójelben és nagyon halkan mondom, h 1 pillantásra könnybe lábadt a szemem és mondtam, h őt 1 kicsit igen, az elengedés még nem 3 számjegyű, de már 9-essel kezdődik a 2 számjegy első karaktere... 


Nem ígérek semmit a posztok sűrűségét illetően, hanem elkezdek mesélgetni... 1 védikus asztromókus javasolta, h írásban bontakozzam ki... ha befejeztem a lázadást folyt köv. 

Love is in the air?

Lassan fejben már megírtam 1000 és 1 postot, de a gyakorlatban "csak" 2 fél van, és ma hátha lesz a hosszú csend után 1 egész.

Február óta sok víz lefolyt a dunán... voltak nagyon jó periódusok az életemben, voltam nagyon elégedett, és voltak kevésbé jók, és vannak olyanok, amikor önmagammal is nehéz, és ki vagyok borulva, és sírok, és elzarándokolnék az életemből, ha az új helyre nem kellene önmagamat is vinnem. Sokszor éreztem eufórikus mámort, amikor csodák történtek és mély hálát tudok megélni, és wow és mennyire klassz... sokszor éreztem azonban, h szar az egész, és ennél többet nem tudok adni magamból és tenni az adott pillanatban, és elfáradtam, és leteszem a lantot minden szinten for good...

Most vhol középúton vagyok. Ebben a hónapban vége az első félévnek (oh mily éles elmére vall, igaz?), de a tanítás értelmében. Túl vagyok sok végigtanított hétvégén, sok izzasztó napon, ahol örömmel álltam, de még mindig bennem van egyfajta félsz, mert mi van, ha nem vagyok elég jó, vagy hibázok, vagy nem tudok olyan magyarázatot adni, h megértse az életét és valóban változtatni tudjon... szóval azok a hétvégék mindig "izzasztóak", de beleteszem magamból a lehető legtöbbet, amit a zoo mellett meg tudok valósítani, és az erőmből kitelik. És hihetetlen sírásban tudok kitörni, ha miután dög fáradtan hazaérek nem tudok leparkolni és 1 órát keringenem kell... volt olyan, h n+1. körnél már ordítottam az autóban, és beolvastam a jóistennek, h ENOUGH... mit akar még? Persze, aztán, amikor megfejtődik, h mi is van, megértem, elfogadom, és azóta valahogy parkolni is könnyebb...

De hogy a kellemes dolgokról is beszámoljak tartottam 1 lelki gyakorlatot 40 napos böjt képében. Közöltem a jóistennel, h én lemondok 1 - számomra - nagy dologról, de lesz szíves vmi baromi nagy ajándékot adni cserébe, h én is lássam, h figyel rám, és jól érezzem magam tőle. El is kezdtem fb-hagyó kedden, ahogy a nagykönyvben meg volt írva, addigra pont túl voltam egy amerikai IT-guy gyönyörű üres szavain... ilyenkor mindig áldom már a józanságomat, h leszoktam a látatlanban való lelkesedésről... ha vki elém áll és kommunikál velem élőben az rendben van, minden egyéb eset számomra érdektelen. Aztán teltek múltak a napok, néha nehéz volt, néha könnyebb, de tény, h 40 nap hosszú idő bárhogy nézzük is, de mondanom sem kell, h azért a jóisten tud, ha akar... vagy lehet, h úgy pontosabb, h ha én hajlandó vagyok megengedni és észrevenni a gondoskodását. Na mendegy... kb. 1, másfél héttel a böjt vége előtt egy tanítási nap után nézegettem az emailjeimet, és írtak, h MEGTALÁLTÁK A PÁLMALEVELEMET... kb. 2010. januárjában regisztráltam, m Szeszili lendülete magával sodort engem is, és neki már megtalálták, sőt mi több a családtagjainak is. És, h az isteni rend pöpec legyen ápr. 23-án éjfélkor lejárt a böjtöm, és 24-én már reggel 8ra ott is ültem, h felolvassák, a pálmalevelemet. Úgyh miután magamhoz tértem, és kisírtam a szemeimet a hallott infók fényében, azért mondtam a jóistennek, h ez igen... vmi ilyesmi csodára gondoltam, bár pont ez eszembe sem jutott, de király... azért jeleztem a kollégáimnak, ha az lesz benne, h sosenem lesz családom, akkor a dunának megyek és kedden ne várjanak. Bementem...

Április közepén még begőzöltem, és úgy döntöttem rövid hajat akarok, a fodrászom alig hitte el, h tényleg levághatja és szabad kezet kap... előtte persze hosszas diskurálás volt a Szellemmel, nehogy vmi libát kövessek el... aztán összerakva az összes súgást és tanult elméletet az áldozat mellett döntöttem... Persze a székben ülve ott ültem, és engedtem hadd menjen :D aztán persze hetekig nem találtam magam a tükörben. Belenéztem, és nem ismertem azt, aki visszanézett, ha vasalva volt, a család le sem reagálta, ha hagytam bodrin, akkor már közölték, h hááátt jó.
De a héten újra átvágattam, mert annyira béna volt... de így jár az, aki konkrét elképzelés nélkül ül az olló alá. De ez 1 fokkal jobban sikerülhetett, mert azóta vhogy jönnek az ajánlatok :) A zooból az öreg mókus végigmért, majd megkérdezte, h hány éves vagyok, m a fiához pont jó lennék... közöltem vele, h ezt nem illik... m vhogy pont akkor kellett a szerverbe jönnie, amikor én voltam ott, és hát nyár van, és ffikollégákat idézve ilyenkor én félmeztelenül járok, és aznap valóban csőtopban voltam, és a galéria hátsó sarkában ülök, és a mérnök közölte, h ahogy jött fel, csak azt látta, h nincs rajtam semmi, majd, ahogy egyre feljebb ért, még mindig nincs, de aztán ugye mégiscsak... de ő bolond, már beígértem neki 1 pofont, mert ha bekattan, akkor azt gondolja, h munkaidő után csókolgathat... m volt erre példa mással, de itt rossz ajtón kopogtat.

Tegnap nagy családi happening volt, ballagott az egyik kisunokatesóm, és rájöttem, h szeretem én a nagy családomat is. Olyan jó találkozni, enni, beszélgetni, és olyan jófejek a srácok, bár utoljára 2 éve találkoztunk, mert vhogy soha nem volt idő, rohan mindenki, de most előre le lett fixálva június 25-e szalonna sütés a telken. Persze, mint kiderült épp akkor lesz Andris 15. szülinapja is, de azért az apropó a családi having fun.
Az 1ik nagybátyám a sok közül rögtön megjegyezte, h bárcsak 20 éves lenne, és elkezdte elővenni a fiatalkori képeit, h mennyire jóképű volt... azt mindazonáltal megállapítottuk, h a nagynéném csodaszép nő volt :)

Ma délelőtt pedig üldögéltem, és azon kaptam magam, h megint megkérték a kezemet, a változatosság kedvéért kanadából... miközben arra vártam, h megérkezzen a barátnőm a pasijával és átadja az esküvői meghívójukat.
Természetesen felnéztem az égre, és értékeltem az ajánlatot, de mondtam a Szellemnek, h mi lenne, ha olyasvalaki kérné már meg a kezem végre, akinek szívesen igent is mondok, csak úgy tiszta szívből, igazán??? Arról nem is beszélve, h olyan módon, ami nekem is tetszetős. De az ajánlat édes volt: Be my wife, marry me and do whatever you like... arra az apró tényre, h nekem itt van az életem, a munkám a válasz 1 laza quit volt... azt pedig nem nagyon akarta fogni, h azért m vkivel barátkozol nem azt jelenti, h vele akarod leélni az egész életedet... főleg nem azért, m úgy emlékszel vissza rá, h szép stb...
http://www.youtube.com/watch?v=XJDNos_CrXg&feature=player_embedded közben pedig ezt megnéztem, és kész voltam... bármi lehetséges... én ebben a formában nem biztos, h szeretném, de ahogy a kedvenc kolléganőm szok mondani... ne korlátozzam a Szellemet... csak kérjek, oszt majd kapom, ahogy el sem tudom képzelni annál is jobban :)

Lényegtelen, csak az számít, h vmi bennem változik, amit a külvilág, számomra eddig kevésbé értékelt módon visszajelez számomra, és ez 1 jó kezdet.
A szeparé sztorikat, majd külön, csak megtörtem a hallgatás jegét Lelkes Olvasóközönség szolid nyomására :). Köszönöm :) Próbálok nem eltűnni újra.

Ütős címen gondolkodtam...

aztán persze feladtam... és elkezdek írni

Végülis a nagy "mumus" is megvolt a tanfolyam utolsó 2 napja. A múltkori dec. eleji fellépés után kaptam egy 6 hetes házifeladatot a Szellemtől, asszem megugrottam, mert eljött a hétvége, és teljesen nyugodtan ültem és hallgattam az elején. Megtartottam életem első csoportos meditációját, és beszéltem, olvastam, magyaráztam A LOOOTTT... amikor gyakorlat volt néha észrevettem magamon, h a 3 éves énem járkál/figyel, aki belül örül, h míg a többieknek aludni kell ő lehet a vigyázó... és persze ilyenkor röhögtem magamban/magamon, de nagyon. Vagy eljött, amikor a maciknak tartottam órát, és néha egész tanárnénisre sikeredett... de persze Ross is felvillant, amikor felolvastam a könyvből... pont annyira unalmasan, mint ő, az x.edik felolvasásnál néha felpillantottam a könyvből, amit próbáltam nem görcsösen sem nem remegő kézzel tartani, miközben persze Ross arca volt előttem, amikor a többieknek próbálja megmutatni az előadásának technikáit, és kérte a véleményüket... néha, amikor fel mertem pillantani a könyvből rám meredő szempárokat láttam... az kicsit shokk(oló) volt, úgyh inkább koncentráltam a könyvre, without any eye contact :D a nap végén kritikaként meg is kaptam, h váltogassam a hangszínemet... kérdeztem, h eladludtak rajta? annyira uncsi volt? De nyilván én sem élveztem volna annyira... és persze idővel sokkalta lazább és könnyedebb leszek, de első második két napnak tökéletes volt. A kritikák mellett sok dícséretet is kaptam, de igazán az számít, amit belül érzek, és az az öröm.
Úgyh majd folyt köv előbb utóbb önálló szárnyakon is akár...

Ezt a levelet

Szeszilitől kaptam... ő elmondta a kedvenc részét :) h fel kell hagynia a tervezgetéssel... én meg itt topogok, mert hallgatva az Abraham-Hicks anyagokat a mindennapokban elbizonytalanodtam. Persze ott is el kell engedni a dolgot psb. át kell engedni az Univerzum Tündéreinek, majd ha kívántál befogadni... I know I know... és igen a hiten is van mit dolgozni... Szeszili megkapta a szerelmet, és vannak benne még kérdőjelek, bár nagyon rövid alatt összehangolódtak, mintha ezer éve ismernék egymást, sőt mi több még a pálmalevelében is szerepel a fiatalember. Sajnálom a saját szkepticizmusomat, de mivel n+1x már megéltem ezt a hirtelen óriási rohanjunk bele az életbe és együtt és igazán és mindent, majd épp akkora lendülettel ki is fújt az egész, de mivel ez az én "félelmem" v. keserű tapasztalatom, így most nagyon visszafogottan ugyan, de drukkolok, és nem károgok :) minden szerettem boldogságéért imádkozunk non-stop. 

Időről időre felbukkan a múltam 1-1 régi db-ja. Volt, aki épp vmiféle jól-létét mindenképp velem akarta közölni, mert utoljára velem érezte magát jól a bőrében... persze az már ijesztően messze van. És meghallgatom pár sor váltás erejééig, majd közli, h mennyire szeret beszélgetni velem, és feltöltődik... 

Tegnap 1 másik "bútordb" bukkant fel, aki olyannyira kiborított anno az önzőségével, h utána fél évig randi-elvonóra ítéltem magam, amiből másfél év lett. Néha méltatlankodik, h nem gyógyítottam meg a lábát, de ha meghúzza és varázsütést akar épp akkora terhelés mellett, azzal nem tudok/akarok mit kezdeni. Azt hiszem nem kötelező minden williet megmenteni. Ezt muszáj volt megtanulnom az évek folyamán. Azért mindig megpróbál érdeklődni, h mi az az svt, de a válasz már nem szok tetszeni neki. Elmondom, h még mindig az, ami miatt kiröhögtél és hülyének néztél, úgyh nem mennék bele a részletekbe most sem... majd közölte, h nem nézett hülyének, csak lehet, h akkor nem figyelt és hallgatott végig... ÓÓÓ tényleg??? És még bocsánatot is kért, ha megbántott... De ki dédelget már  5 éves lényegtelen dolgokat? Persze nincs ezzel baj, mert bár elengedésből 10ből 9,5x megbukom, de ha netántán mégis úgy esik, h egy fél pirospontot gyűjtük, utána király vagyok, és vissza már nem fordulok.

Elmondta, h szeretik és ő is szeret, de még sincs jól... javasoltam pár "szakirodalmat", ill. adtam egy kis ízelítőt a teremtésből... igazából egy dolog miatt szeretek erre energiát forúltdítani... na nem több miatt... egyrészt, mert ebben jó vagyok, és amíg van erre energiám, h a másikat felemeljem és lökjek rajta 1 nagyot miért ne?, másrészt ezt ugye mindig magamnak is mondom, h az ingadozó hitem stabilizálódjon. 

Az első randis helyszínnel álmodással, meg az úgy meghallgatnám az svt-t szöveggel találkozó lehetőségével úgy vagyok, mintha le sem írta volna, nem vagyok nyitott semmi ilyesmire. Főleg a "múltunk" miatt sem. Pár évvel felettem járt a középiskolába, de totál alkalmatlan volt párkapcsolatra, amikor még velem próbált kapcsolódni... nem tudtam felvenni a ritmust a folytogatós, ellenőrzős, önálótlan barátnő imidzsével, ami a fejében létezett, és nem volt pálya az esténként dvd-t nézünk és sört vedel forma sem... 

Sokszor belefutok abba, bár akkor még 30 alatt voltam, h egyre nehezebben megy az alkalmazkodás, holott én még 1 jól alkalmazkodó személynek gondolom magam - legalábbis a munkahelyemen mindenképp. Csípős nyelvem, irónikus humorom és nyíltan csipkelődős szám van, és néha már már én is úgy érzem, h elgurítottam a pöttyöst, de így fogadnak el.
Nem sajnálom a múltam irányába a lelkesedés hiányát, mert adok-kapok van. És amikor úgy igazán lényeges történik az életemben, néha 1 kósza pillanatra előtör bennem az emlék, amikor még megosztottam a számomra fontos emberrel, de aztán gyorsan felmérem, h amennyire nem érdekel engem ezeknek a srácoknak a nyűge, bár sosem szerettem őket, úgy épp oly annyira nem érdekelné azt a valakit. Ez nem jó, nem rossz... tény. 1x fordultam hozzá miután elváltak útjaink, "sarokba szorítottam" Istent, türelmetlen voltam és azonnali választ akartam... a legrosszabb reakciót kaptam, ami kijózanított, egy évre rá ő szólt hozzám, és kérdezett több körben. Nem is értettem, de úgy rendeztem el magamban, h így kért bocsánatot, ezzel kvittek vagyunk. Kértem a jóistent, h vigyen el minden energiát, ami még függőben lehet, és enough is enough. Pl. ott semmilyen személyes dologról nem volt szó. Nem akarta tudni, h mi van velem, én sem akartam kérdezni semmit, amire nem akartam választ kapni, vagy megadni az esélyt, h nem lenne jó hallani, és szépen beköszöntött az új év...

Vmi átkattant bennem... ami 1 szimpla cheerios vásárlással kezdődött, és otthonteremtésbe csapott át, és az elmúlt hetekben többször jártam barkács/bútoráruházakba, mint egész eddigi inkarnációm alatt, és már az sem volt túl funky, amikor a Legkedvencebbem lakberendezett, és kávézó előtt/helyett a tiplik és kábelrengetegek között kóvályogtunk... és mostanság, ha nem tanultam/tanítottam, akkor pakoltam... végülis 1 lécen túl vagyok... a fekvőfotelemben ücsörgök, és onnan fejezem már be ezt a posztot... de most el... but I shall return. 

Szerelmes levél Istentől

Drága Egyetlenem!

Mindenki vágyik rá, hogy teljesen odadhassa magát valakinek, hogy mély lelki kapcsolatban legyen egy másik emberrel, hogy valaki igazán és csakis őt szeresse, de én azt mondom: "Nem."

Mindaddig nem, amíg elégedett és boldog nem leszel az egyedüllétben, és abba, hogy teljesen és maradéktalanul Nekem nem adod magad. Mert addig nem állsz készen arra az intenzív és különleges személyes kapcsolatra, amelyet számodra tartogatok. Senkivel és semmivel sem egyesülhetsz, amíg Velem nem egyesültél. Szeretném, ha felhagynál a tervezgetéssel, a kívánságokkal, és engednéd, hogy átnyújtsam neked a létezés nagyszabású tervét - egy olyan tervet, amely minden képzeletedet túlszárnyalja. Azt szeretném, hogy a legjobbat kapd. 

Kérlek, hagyd, hogy elhozzam Neked. 

Fontos, hogy mindig figyelj Rám, és a legjobbat várd. Hogy mindennap megéld az elégedettséget, ami ÉN VAGYOK. 

Figyelj és tanulj a dolgokból, amelyeket mutatok neked. És várj. Ez minden. Ne aggódj. Ne nyugtalankodj.

Ne nézd, másnak mi van, hogy mit adtam neki. Ne nézd a dolgokat, amelyekről azt gondolod, hogy szükséged van rájuk. Csak Engem nézz, különben nem fogod meglátni, amit mutatni akarok Neked. És akkor, ha elkészültél, megleplek egy szerelemmel, amely sokkal, de sokkal csodálatosabb, mint amiről valaha is álmodtál. Láthatod, hogy amíg nem állsz készen, és az a valaki, akit Neked szántam, nem áll készen (ebben a pillanatban is azon dolgozom, hogy mindkettőtöket felkészítselek), amíg mindketten meg nem elégedtek pusztán Velem és az élettel, amelyet Nektek szántam, nem lesztek képesek megtapasztalni a szerelmet, amely a Velem való kapcsolatotokat példázza. Ez a tökéletes szerelem.

És Drága Egyetlenem, én azt szeretném, ha a Tiéd lenne ez a legcsodálatosabb szerelem. Szeretném, ha megelevenedne előttem Velem köttetett kapcsolatod képe, és örülhetnénk a szépség, a tökéletesség és a szerelem eme uniójának, amint a kézzelfogható, anyagi világban is testet ölt. Tudd, hogy kimondhatatlanul szeretlek. Higgy, és légy boldog.

Szeretettel:

Isten

Legújabb alkotásaim/alakításaim

Tehát ha már fészekrakó lázban égek, akkor kinéztem 1 polcrendszert... Helyes volt Grófnő, mert anno a nagy szerelem idején választottam bútorokat (psb. javaslatokat tettem típusra, árnyalatokra), amik szerintem remek db-ok... és egy csont üres lakás berendezésére mindig is vágytam, mivel én anno 1 "bútorraktárba" kerültem hálatelt szívvel persze. De itt most psb. akkor szárnyalhattam... és mivel eleve a saját ízlésem volt, gondoltam I want one too... azt a lázadást, amit hallgattam, h de nem kell, és új kell és más típus ésatöbbi... értem én... h nem kell 1 ugyanolyan lakás kopi... naná... by the way totál más típusú kecó volt az, mint ez... de mégsem bojkottálhatom az ikeját, mert 1 kapcs. nem olyan véget ért, ahogy azt megálmodtam... főleg, h 2 fő csapásvonal van... és lássuk be a kika klasszisokkal drágább is... és még mindig nem rendelkezem szponzori kártyával, tehát a racionalitást is figyelembe kell venni... végülis az ülőgarnitúra nem ikeás lesz... mindenki megnyugodhat...

A kis polcocskát is kinéztem, elképzeltem, és megálmodtam a dió színt, és naná, h a fekete-barnát vettem :D (este el is gondolkoztam a dolgon, h miért is, aztán rájöttem, h az ülőgarnitúra széle fekete bőr lesz... hát azért)... klassz az ikea honlapja, m ott eleve tudod, h mekkora a csomag mérete/súlya... ha 1x beindulok nincs megállás... aki jön jön, aki nem marad alapon az első adandó alkalommal elmentem megvenni... 20 kg... Anya mondta, h 2 szatyorba elhozom... aha... amint megláttam a valóságban... az első reakcióm "nebassz"... szereztem 1 kocsit, ráemeltem, virágokat is akartam volna venni... de ezt az 1 dolgot is alig bírtam el, mert bár hosszú kezem van... mégsem igazán :) 

Otthon nagy boldogan belöktem az ajtón a dobozt és már csak tolni bírtam a szoba közepéig, mert kivoltam, ui. nem lifttel közlekedek. Nem telt bele negyed óra a 2. tiplit is sikerült beletörni, akkor már majdnem bőgtem... előre szóltam a szülőknek, h nekik kellene ezt a műveletsort végigvinni, m ismerem magam... (az önismeret fontos), de hát meg tudod csinálni... Anya felvette a kagylót rögtön megkérdezte mi baj van :D a köszönésemből hallatszott. Apa kérdezte, h ha nem ment miért nem hagytam abba... de hát annyira szerettem volna összerakni, és örülni neki és rápakolni... Eszembe jutott Legkedvencebbem, aki mindent maga fúr, farag, szerel... és h mindig jó segéderőnek bizonyulok bárki mellett... de főmunkásnak úgy tűnik nem... szétszedtem, már amennyire tudtam... megfogadtam, h legközelebb előbb átolvasom előre a képeket, ahogy Grófnő mondaná FEJBEN lefőzöm/szakítok stb... csak én jelen esetben összeszerelem... és ha fejben megy, akkor jöhet élesben... ha ki vagyok dögölve a fáradtságtól semmi nem megy... csak elcsigázottan ülök és bambulok... Amikor vmi történik veled, ami nem jó/kellemes Abrahamék azt mondják, h az arra jó, h finomhangolod magad, és pontosítod azt, amit akarsz... hát rögtön tudtam, h nekem egy ügyes férj kell, aki képes összeszerelni a dolgokat, mert nyilvánvalóan erre a feladatra nem vagyok a legalkalmasabb.
Másnapra mire hazaértem már ott is állt a kész szekrény, Apa ügyes... nem hiába. A függönyöm és a lámpám ugyan még nincs kész... de már rajta van az ügyön.

Újévi fogadalmat nem szoktam tenni... viszont azt átlátom, h mennyire jók az Abraham-Hicks videók, és munka közben is szok hallgatni, és ott láttam levezetve, h mit is jelent 68 mp-nyi tiszta fókusz... ugye azt tanítják, h 17 mp tiszta gondolat elindítja a teremtést, és ha nem kételkedünk, akkor az szépen meg is valósul, az 2000 cselekvő órának felel meg... és 68 mp = 2 000 000 cselekvő órával egyenlő...
Ahogy nézegettem videókat írtam is Legkedvencebbemnek, h gondolom sejti, h pillanatok alatt legyártom a saját 68 mpes videómat... nem okoz kifejezett örömöt az, ha mások szavai/vágyai/elképzelései helyeződnek fókuszba... szamárvezetőnek, inspirációként tökéletesek, de én jobb szeretek önálló lenni... Elővettem a 8 perces videómat, összeszedtem a "legégetőbb" vágyamat, mivel az már több mint 2 éve készült - és shame on me, h nem nézegetem... de már updatere várt régóta... kivágtam belőle a képeket... a zenét... kész lett, és már mást és másképp akartam... naná, h totál új stuktúrát kellett gyártanom, új "sallangokkal", zenével, és persze saját képekkel, amit azt tükrözik érzelemben - mivel még mindig az érzéseink rezgése befolyásolja a való világunkat - amit itt és most akarok :) és addig varázsoltam, amíg "hordozható" változat is készült, úgyh bárhol/bármikor óriási mosolyt tud csalni az arcomra... a zene pedig eleve isteni, és 1 p 20 mp...

átéltem az örömöt, amikor az utolsó db is a helyére kerül :)

Újra elkezdtem puzzle-t rakni is... 2 éve kezdtem el a nagyot... most Anya is puzzle lázban ég, és rendelt is kettőt, hát gyorsan körbenéztem a neten és találtam 1 cukit... tegnap meg is kaptam... mára kész is lettem... asszem expert lettem... :) 500 db már ujjgyakorlat :D Barbi ránézett... húúú hát ez jó színes... YUP!!! A pillangók a szabadságot jelképezik, az szivárvány színei az Isteni kegyelmet. Nem is lehetne jobb kép az előszobában a vendégek fogadására :D Még hezitálok, h nem ragasztom össze... ha nagyon besokallok a csak sötétkék db-ok próbálgatásával, akkor újra összerakom ezt... amolyan "siker"-terápiaként. A másik puzzle keretében most kellett alulról felrakni db-okat... ui nem stimmelt az árnyalat... kivagyok... 1 helyre találtam 4 azonos SÖTÉTKÉK db-ot... csak halovány árnyalatnyi különbségek vannak... amikor Bucó barátom itt volt és ránéztem a nagyképre a doboz elején megkérdezte, h mit nézek??? Ott teljesen homogén a szín... itt viszont vannak árnyalatnyi különbségek. De az illúzió is jó néha, h van segítségem... végülis 2-3 óra alatt, ha 1-2 dbot találok az már 1 jó arány...

Ismét eljött a hétvége, amikor bontogathatom a szárnyaimat, és igen... már megint túúúl hosszúnak érzem a hajam, aztán ma előkerült egy tavalyi kép, amikor majdnem derékig ért... most meg az hiányzik... vhogy néha semmi nem jó kívül/belül... néha bent is úgy érzem, h csak el onnan, mert sikítófrászt kapok az ámokfutástól... de az 1 másik poszt... holnap már befele fókuszálok újra és készülök arra, h bátran megszólaljak szombaton/vasárnap, hiszen megkapják a kulcsot életük megváltoztatásához, ami nagyszerű dolog.

És, h a kreativitásom ne aludjon egy kicsit sem készítettem magamnak 1 honlapot is... hááát volt már egyszerűbb dolgom is... de akiknek mutattam tetszett nekik... olyan Bodris :D úgyh már elküldtem a grafikusnak a címet, h a névjegyet el tudja készíteni, mert corell drawban nem vagyok jártas...
DEEEE, h tipi Bodri legyek természetesen photoshoppal beletettem a szobám színét az ülőgarnitúra mögé... csak h lássam mennyire illik... és várom a pillanatot, h megvegyem a fluffom... igyekszem majd épp annyira szeretni tovább a babzsákomat... de élvezni fogom a fekvőkanapé kényelmét az fix, ha 1x megérkezik végre valahára :D

Egy tökéletes hétvége

tökéletes beárnyékolása ez a west balkáni ügy...

hajnali negyed 7kor megcsörren a telefonom Barbie az... pofára esett (szó szerint) és inkább nálam aludna, és velem jön haza... rögtön meg is kérdeztem, h tegnap hajnal 4-kor is ő volt, m vki csöngetett??? (és bár legutóbb tanulva az ajtóberugós incidensből azt kértem, h csengessen... de úgy gondoltam, h ez nem ebben az időszakban aktuális, és mivel azóta már majd 2 hét eltelt és a köv. szombaton is vki ráfeküdt éjszaka a csengőmre... asszem át kell fogalmaznom ismét a kívánalmakat Életem párja tekintetében...) Adtam neki 1 kiló fagyasztott zöldséget, h a duzzanatot levigye... elcsúszott a macskakövön szegény... kicsit hadisebesült lett... reggel is fájt mindene még, majd mondta a híreket. Én annyira jártas vagyok az éjszakában, h asse tudtam, h  a régi skálametro a WB... 

De persze az 1ik fő mission volt, h 11-re hazaérve Apát kirobbantsam a net elől, és elinduljunk a zöld kanapéért... Kinézed, ismered, elképzeled, és biztos vagy benne, h tökéletes lesz... majd odaérsz, és hát szuper, és minden szempontból kiváló választás... aztán körbesétálsz... és előtör egy vágy, egy álom... és őrületes módon, elsöpörve az ésszerű és ideális döntést belezúgsz 1 másikba... történt ugyanis, h imádom már hosszú évek óta a fekvőrésszel hosszított kanapékat. Drámakvínnek van 1 nagy fluffy óriási... és a nagy párnákba belesüppedni... istenkirály érzés... és bár nekem nem óriási a nappalim, bár nem sasszézom benne (kivéve, h a szőnyeg közepén puzzle tátong, így igen...) Kb. 1 órát tipródtam - mérleg asc-em van... tehát, ha 1-nél több választásom van... nem viselem túl jól... ezért többnyire egy azon dologból simán veszek több színben... ha tetszik... de 1 kanapé esetében lássuk be ez nem kivitelezhető... viszont elég "szerencsétlen" a szobám színvilága, és ott álltam, h a kiállítási db több, mint duplája az általam betervezett db-nak, és minden egyéb változtatás plusz, és az is totál limitált... kb. 4 féle anyagfajta közül lehetett választani... a zöld árnyalata 1 extravilágos borzadály... a narancs túl narancs lett volna és plusz 1,5x annyi, az amúgy sem sápadt szobámat, most már inkább zöldesíteném... abban is gondolkodni keztem, h megveszem az alapot, és keresek 1 tökéletes huzatot és kárpitossal megcsináltatom...

Csak épp van 1 mondásunk Legkedvencebbünkkel... DO NOT SETTLE FOR LESS... és hát venni 1 új kanapét... ami hozzáteszem ÁLOM KÉNYELMES... 5 egyéb bútor likvidálását és 1 teljes szobaátrendezést kíván... és még egyéb macera is van vele... kissé luxus... de oroszlán is vagyok... és én szeretem a kényelmet... úgyh du. 3-ig bejártunk 3-4 egyéb boltot, és megbizonyosodtunk, h jó döntést kívánok hozni... csak az 1 komoly db... olyan otthonos... és épp előző nap mondta Grófnő a kanapéja árát, és nem értettem az okát, h miért kell minden bútordb-nak extrának lennie... megértettem, amikor a kalkulációk túlmutatnak azon... úgyh belenyugodtam, h sok év küzdelem után idén otthonná avanzsálódik a kuckómackóm... most még adtak volna rá kedvezményt is, de lesz még, úgyh nyugodtság van... addig pedig a mostani garnitúrát feldobom a netre 1 alapos kitisztítás után, hadd találja meg a következő gazdáját, akit boldoggá tehet, mert én szinte soha nem használtam, mivel én v. a földön v. babzsákon héderelek. Tagadhatnám, h eszembe sem jutott, h "felesleges beruházás", m ki tudja kicsoda ÉP, és mije van... ugyanakkor az is átsuhan ilyenkor, h mire várjak még??? (ahogy Sziszi néha emlékeztet... 10 év telt el...) Mert ki tudja, h mennyi idő míg ideér, és most kell a legjobban éreznem magam és most vhogy fészekrakó kedvem van... már szemezek az ágyakkal is... Mindegy 4 óra válogatás után szépen lerogytam, megebédeltünk, utána pedig elkezdtem/folytattam Anya puzzle-ját - élvezem, ha színeket rakhatok a sötétkékek helyett... aztán rám szólt, h elég, hagyjam abba, és neki is hagyjak vmit.
Meglátogattam a gyerekeket, meghallgattam, h más szomszédok 15-16 éves kölykei jelen voltak a WB-ban, és míg Barni gyorsan beleugrott a pókember szerkójába beszélgettünk a szülőkkel. Nem értették, h miért kell csendben maradni, és miért nem csacsoghatnak, de most kivételesen kíváncsi voltam én is híradóra. Beni közölte, h itt a tél, mert jön a farsang :) kicsit másképp mérik az időt... :D
Elolvastam mindenféle híradást igazat és kevésbé igazat, és megdöbbentő... ilyenkor érzem néha a koromat... elkezdtem visszagondolni, h nálam hogy indult ez a szórakozásosdi... kb. 16-17 éves koromban az edzéstársaimmal jártam Kerepesre... én kb. 9 körül indulhattam, 2kor már a hangfalat támasztva aludtam, és vártam a hajnal 5-öt h jöjjön az első hév... és vagy jött értem Apa, vagy haza villanyosoztam, úgyh kb. 6-ra értem haza... hülyeség lenne azt állítani, h nem féltettek... hányszor röhögtünk Anyán, h minek járkál kint az utcán le-föl, h hol vagyunk, minek izgul... hisz nem történhet semmi baj... és tényleg, amikor még wekerlén laktam, és pl. Újvárban, v. Sotéra jártunk a csajokkal az utcánkban sosem féltem... úgy éreztem mindig, h az az én otthonom, én ott biztonságban vagyok... Ma még nincs gyerekem, és fog. sincs, h milyen anya leszek... vszínűleg az a tigris fajta... de pl, amikor otthon laktam tavaly egy dbig újra, és Barbie ment el éjszakázni, azért én is aggódtam... és minden neszre felébredtem, h nyílik-e az ajtó... m akkor van jól minden, ha már birtokon belül van... Most is, amikor jött hozzám kérdeztem tőle, h szólt-e Anyáéknak, h ne aggódjanak.
Kemény dolgok ezek... ha emberként nézed... ha úgy nézed, h ez a lélek választása, és mindig csak az történhet velünk, amit mi magunk bevonzunk tudatosan/tudatlanul, és amire mi engedélyt adunk...

Ezen dolgozom most épp... folyt. köv.

Lassan eltelt

2 hét ebből az évből... és nekem még nem volt egyetlen olyan napom sem, amikor nem fájt volna semmim, és full egészségesnek mondhattam volna magam... persze mondtam magamnak év elején, h akkor húzzak bele most, és erre az évre merítsük ki a dögrovásos készleteket... a szervezetem nem ismeri a tréfát...

Nah ma volt az első jó nap... ezt megünnepelvén Grófnő hívott 3/4 10-kor... épp időben, mert rémálom kellős közepén voltam... úgyh ígértem, h 1 óra múlva érkezem... kvzom, elkészülök, és menjünk... olyan egetverő intéznivalóm volt, mint az éves Cheerios adag beszerzése... aztán úgy döntöttünk, h Allee helyett Árkád felé vesszük az irányt, és akkor már ikea is... és 1 tökéletes napot zártunk :) baromi fáradtan hozzáteszem... mert tudjuk már régóta, h a shoppingolás kimerítő sport, főleg szponzori kártya nélkül... de így is szórakoztató... sok mindenre vágytam, és láss csodát a vaskos szájú mézescsuporon kívül MINDENT kaptam, úgyh Apát holnap szépen megmozgatom, mert az olvasólámpát fel kell fúrni, és a függöny-karnist is... mert álmodtam 1 hidegfogót az előszobába... és kérd és megadatik van :) és még kanapét is találtam, azt holnap fogom levadászni, de az már kika... annyira fel akartam újítani új huzattal a jelenlegi készletet, h inkább jobb 1 új király db... most, h már nem vagyok vad lakáseladásban... meg a bútorzat amúgy is mozgatható bármikor... jöhet 1 modern db... mondtam is Grófnőnek, h még a végén befejezem a lakást, és minden a helyére kerül... még az ágyamat akarom kicserélni idővel... az nem annyira "égető"... de olyan dolgok okoztak örömet ma, mint vajtartó :), vágódeszka, sajtreszelő - tárolóval, konyhai ülőpárna, takaró, 1 óriás tálnyi gyümölcs, aminek az elfogyasztásával igyekszem, mert most olyan a konyha, mintha "élnének" is... az új vágódeszkán készítettem el az esti szendvicsemet... olyan szép :D előbb utóbb főzésig fog fajulni a dolog :D 

Ma is tervben volt... de elindultunk 11-kor és 5-re értem haza... mindegy... ma boldogan alszom el, mert csomó otthonosító tényező lett... a köv. lépés 1 lap felszerlése 4 méter hosszan az ablakhoz, ahol virágokat tárolhatok :) mert elkezdtem anyáskodni az irodában is a virágok felett... hozzák a leveleiket, a virágaikat... itthon is derekasan elviselnek... ja kaptak ők is spriccelőt, sőt már tápoldatozásukra is vetemedem... úgyh lassan tényleg minden megy a maga útján... van 1 duckó növényzet, amit Legkedvencebbem hajtat nekem, ui. az nagyon tetszik, de nem lehet kapni... ja és képkeretet nem kaptam... de holnap még ez is megeshet... fel kell írnom a listára, mert nem tudok mindent megjegyezni... és nem mindig van kedvünk/időnk 2 szupermarketbe beszerezni majdnem mindent :) m valami a 2. eresztésre is kimaradt... 

A felnőttlétnek vannak örömei is sok-sok... és azért is végtelenül hálás vagyok, h van 1 tettrekész család mögöttem... pont erről beszéltünk Grófnővel, h a családunk támogatása, szeretete a jelen helyzetben a legnagyobb kincsünk... és tényleg igaz. És a mai nap koronájaként a vadkaland megy :) imádom a rajzfilmeket... igaz Madagaszkár utánzat... de cuki karakterek vannak benne... úgyh most élvezem tovább a csodás estét :)

A kreativitásról...

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de amikor kitalálok vmit - bármi legyen is az - és a kreatív alkotó energiámat mozgatom tér és idő megszűnik, és belevetem magam ezerrel... hááát picit türelmes is vagyok magamhoz, de leginkább türelmetlen, mert már gyönyörködni akarok a végeredményben, attól függetlenül, h magát az alkotó folyamatot is nagyon élvezem. (Ok... a puzzle rakásról mindezt MA nem mondhatom el... de már hívtam 7végére erősítést, 1 lelkes kis csipet csapatot, akiknek szerintem gőzük nincs, h mire vállalkoztak... max. evés/ivásba fojtjuk majd a frusztrációnkat... mert sehogy nem haladok az 5000 db-os puzzle sötétkék kitöltő színeivel, ami kb. még 1000 db, és persze az árnyalatokat is nézni kéne... ahhoz a mesterséges fény viszont nem a legideálisabb... de innen szép nyerni asszem...)

Tehát, ha alkotok, felpörgök, elvesztem az időérzékemet, és azon kapom magam, h éjfél elmúlt és reggel 7-kor csicseregnek a mesterséges madaraim, ami azt jelenti, h f9 körül sok sok vizualizáció, visszaalvás, imádkozás után ki is tudok kecmeregni, mert elvileg 9-től indul a mandula... hát negyed előtt highly likely érek be, de mindennap I try to do my bestest... 

Periodikus a kreativitásom... pár éve nagy lendülettel vágyvideót gyártottam... bruttó 40 órám ment rá... a képek, a zenék, a szövegek kitalálása, összeválogatása, megvágása... ilyenkor simán hajlandó vagyok tanulni is... a photoshopos képek gyártásához nem zaklathattam mindig a grafikus kollégákat, mert azért van egy pont, ami után a magánhülyeséged NEM PUBLIKUS... ezért akarva, akaratlan kénytelen voltam kérdezni, tanulni, csinálni, kikukázni - mivel ez 1 külön szakma, és szakbarbárnak is nagy jóindulattal lennék mondható... inkább 1 nagyon lelkes amatőr lennék kizárólag saját és a barátaim szórakoztatására -, újrakezdeni, és mivel van 1 maximalista énem a félmegoldások nem érdekelnek... Mivel az univerzumnak 1 gombot épp annyi fáradtság adnia, mint 1 kastélyt, utólag vettem észre, h a kis pihenőhelyemül választott tengerparti vityilló Ronaldinhoé... nekem a tágas terek, a nagy kanapé, a fluffy párnák és a tengerparti látvány tetszett meg... abszolút vízimádó vagyok. Azóta persze már a ffit - bár nem... jó az, aki ott van archetípus szempontjából -, a barátok körét, az elérendő célokat át kellene szabni... mert sok minden kipipálódott, volt, aki maradt, volt, aki távozott az életemből... Zitu szerint a több mint 8 perc nagyon hosszú... bár nem tudom... én sűrű könnyfelhő között néztem végig hajnal 3-kor az első végeredményt, amit utána még párszor megváltoztattam... mert a szerelemmel kapcsolatos dolgoknál a képváltások természetesen szívecske alakúak... már már szőkés cukorrózsaszín mázas, de imádtam és a kedvenc zenéimet használtam... Már elkezdtem újraformálni... de az nem volt annyira sürgető... úgyh sehol nem tartok... mert túúúl nagy macera... de amióta új a laptopom nincs is photoshopom sem... ez vszínű 7végén változik, úgyh újabb gyöngyszemeket gyárthatok...

Az őszi téli hónapok kötőtűk csattogásától volt/van hangos... mentoráltam egy kis csapatot 3 hónapig, és vmi személyes jópofa, és mégis hasznos ajándékon törtem a fejem... Egy biztos pont volt... SZIVÁRVÁNY színűnek kell lennie, mivel SVT-ben tanuljuk, h a szivárvány szín Isten kegyelmi energiája... persze az 1 más dolog, h a melegek is magukénak érzik, de hát a kegyelmi energiához pont a másság elfogadása is tartozik... úgyh minden irányból tökéletes a történet... bújtam az internetet, mert vehettem volna 7 színű fonalat, és csomózgathattam volna... de álmodtam (persze egy világot - IS - magamnak...) arról, h van vhol szivárvány színű fonal... és kérd és megadatik... addig bújtam a netet, amíg rá nem akadtam a barkafonalra, és az ő szivárvány fonalukra (őszintén... hát nem meseszép???)... megrendeltem a gombócokat, és persze rögtön beleszerettem az ánizsba is... 

amiből természetesen mellényt kellett kötnöm... ergo elkezdődött a nagy mintavadászat... tovább bújtam a netet, néztem a kötős blogokat, h hol találok vmi klassz mintát... aztán magamhoz ragadtam Anya összes kötős/horgolós könyvét, és éjszakákon át kötöttem... itt sem ismerek kompromisszumot... (hűűű most elég erősen gondolkoznom kell, h van-e olyan életterület, ahol beérem kevesebbel... ding-ding-ding... sport... ott volt 1 "csúcspont", azóta jelzés értékkel van jelen az életemben csak... és csodálom, akiket kikapcsol, relaxál a mindennapos mozgás... pár év "erőltetés" és versenyzés után, örülök, ha a babzsákom és én szimbiózisba kerülünk on a daily basis, és minden egyes óra előtt küzdök magammal, h egyáltalán elinduljak... és minden egyes óra után ki vagyok nyúlva, és alig várom, h hazaérjek...). Ingatartó szütyőket kötöttem a lányoknak/asszonyoknak... a fejemben megvolt a "bugyor"... az 1. végeredmény hááát nem lett az igazi... túúúúl kockára sikeredett... természetesen megkötöttem mind a 7-et, mire átmentem Anyához, konzultáltunk, úgyh lebontottam és horgolni kezdtem... ehhez szoros "kiáltó"-távolságban és a másik szobába átrohanási lehetőségben kellett lennünk, mert a horgolás nem az én műfajom... ott is kész lettem... de akkor meg a horgolás nem adta ki úgy a színeket, ami azért nagyon pazar... úgyh újrakezd... most amolyan öszvérkombóban... horgol-köt-horgol... kerek talpa lett végül, aztán kötött hasa, amiben persze csavart minta is került, mert a sima szép-szép, de uncsi... aztán a teteje megint horgolt lett, hogy olyan kis virágos cuki flikk-flakk és a kötőjét is horgoltam... n+1xi próbálkozás után el is készült... és örültek is neki, ami a legfontosabb... elég nehéz volt nem beszámolni az élményeimről... mindig csak azt mondtam, h kötöm a mellényt... 3x teljesen újrakötöttem, és volt még kb. 2 próbálkozás, mire kitaláltam, h mi is legyen a végleges minta és hogyan... és bár karácsonyra abban parádézhattam, még az ujját újra kell horgolnom, mert nem lett 100-as... Röhögött a húgom, amikor mondtam neki, h 24-én reggel még az uccsó simításokat horgoltam a mellényen, h estére jó legyen... A kesztyű és a sapka még várat magára, mert 5 tűvel lassan haladok, és kesztyűt még sosenem kötöttem... úgyh youtube videókat nézve és szakirodalmat bújva próbálok eligazodni a körkötés világában... mivel most van pár másik mission possible-öm to accomplish ez egy picit háttérbe szorult... és lehet, h csak a köv. télen lesz funky készletem... hacsak bele nem húzok... viszont karácsonyra még tarot kártya tartót is kötöttem... és mostanság azt az elvet alkalmazom, h nem csak mást, hanem magamat is meglepem... úgyh az én kártyám is szépen szivárványszínű tartóban lapul, és az ingáimnak is készítettem 1 kis bugyrot... a maradék fonalakból már elkezdtem hajgumikat gyártani... ugyanis 15 éve volt 1 kötött hajgumim, amit imádtam... Ritustól kaptam, de 1x egy vitorlázás alkalmával beleesett v. én estem a Balcsiba... és gone w/the wind... most próbálok emlékezni és vmi határeset hasonlót gyártani... persze a kézi és a gépi apró kötés sose lesz köszönőviszonyban egymással... ha lesz kézzelfogható eredmény, lesz fénykép is :) 

Most pl. honlapot gyártok... szöveget fogalmazok, régi anyagokat és újakat bújok, formázok, próbálkozom... letörlöm és nulláról újra kezdem... és újra meg újra... és van még csomó csomó dolog vele, sok ötlet... és bár tegnapelőtt kezdtem el sokadszorra... egy új honlapszerkesztővel, de már alig várom, h kész legyen... de asszem ez nem fog keddről szerdára menni... aztán azon kapom magam, h majdnem hajnal 1, és még sehol nem tartok mással... és akkor hiába a zuhany és gyors ágyba zuhanás, imádkozgatás, túlpörög az agyam, és képtelen vagyok elaludni... reggel pedig a felkelés... 1 rémálom... minden nap eszembe is jut... I'm NOT a morning person... már itt is tudják a kollégák mielőtt vmit mondanának megkérdezik, h készen állok, megvan a habostejes kvm, és kezdődhet a nap? És f10 után, 10 körül hja... kezdek felrezegni... de az értelmetlen feladataktól még mindig kicsapódik az összes biztosítékom... de ez 1 másik sztori... 

Most egy kicsit még próbálok varázsolni vmit a leendő weblapomon... ami késik, az jön... 

Imádok még egyéb kreatív dolgokat is... de az elmúlt időszakban azok elmaradtak... papírcsillagot szeretnék gyártani, de készítettem sok gyertyát, gyertyatartó "búrát", angyalkásat off coursa... gipszangyalokat, lámpát... kétoldalasat nappali/éjszakai oldallal... mikor milyen bogyeszom van éppen... Mostanság nagyon készülök a made by you-ba... profán oka van... nincs vajtartóm... és szeretnék vmi funky mintásat... csak még nincs ötletem... lehet körülnézek a neten... Pár éve megláttam 1 csodaszép asztrotányért az egyik hobbybolt oldalán, és kértem, h szerezzék meg a mintát, lebeszéltem, h délutánonként beülök pingálni csináld magad akcióban (a rajztudásom hasonló kvalitásokkal bír, mint az énektudásom... innen szép nyerni kategória... bár zenéhez értő kedvesem mondta, h nem olyan rossz, m legalább a ritmust eltalálom, és a levegőt jó helyen veszem... ááá aha... szerintem csak akkor még túlságosan szerelmes volt... és ez biztos ráment a fülére...) ez akkor elmaradt, mert összetörtem a paripámat, és úgy elment a kedvem hirtelen attól az évvégétől... néha tényleg úgy van, h szegény embert az ág is húzza... az 1 ilyen volt, de felálltunk és nyertünk, pipa... és megyünk tovább... m ide nekem az oroszlánt is... 

2011 vigyázz, kész, itt vagyunk...

Tegnap délelőtt ezt kaptam... 

http://www.youtube.com/watch?v=9JhE-4LZsXk&feature=fvw

Meg is állapítottam, h a hajdani orosztagozatból a zdrasztvujtyén kívül nem túl sok maradt... 7 körül meg is érkeztem Zituhoz, ahol B. és 1 srác is ott volt... már kettőtől elkezdtek alapozni, bár állításuk szerint rám vártak, m h itt alszom... mondtam, h én vezetni terveztem, és én viszem őket, majd én haza... de szilveszter van és gyere Adri igyál... és csak 1 kicsit... vmi rosato került elő, majd orosz pezsgő vörös lazac kaviárral. Megkérdeztem a srácot, h bocsásson meg, de ő kinek a kie, m rá nem számítottam... fény derült arra, h ő az, aki visz minket a házibuliba... okay... 

Fél pohár pezsgő és 1 másik ital pont elég volt ahhoz, h a taxiból kiszállva a fal támasszon meg. Megérkeztünk, és a házigazda párja orosz volt, és persze a tv-ben a planeta vmi... rájöttem, h hiába az 5 év írás, olvasás... már totál képtelen vagyok cirill betűket olvasni... az ikrát még sikerült... és volt ott még jó pár orosz lány, ukrán... aztán párok... tk. azt vettük észre, h volt 1 magyar szám, amire a többség elkezdett táncolni, lekeverték és vmi orosz csürdöngölőst tettek be... az egyik még rendesen elkezdett táncolni is tudjátok az a lábat kapkodós, dülöngélős... stb. tipi russian. Zituval üldögéltünk én már nem akartam inni, aztán mondta, h legalább 1 pohár legyen nálam, úgyh kértem kólát, de legalább 1 db-ig békén hagytak, és volt mivel koccintani... kérdezte Zitu - és mint ma reggel kiderült a pasikat arra biztatta maga körül - h ki lesz olyan bátor, aki csatornát vált??? 10-kor már a moszkvai éjfélt köszöntötték a lányok. Legkedvencebbem moszkvai kiküldetésen volt kb. 1 évig, úgyh mesélte, h milyenek az orosz nők... és amikor megláttam az egyiket óriási elegáns szőrmebundába... eszembe jutott. A társaság fele szinte orosz volt, ill. volt, akinek angol volt a barátja. 1etlen jó kiállású ffi volt, aki egyben a legmagasabb is... amolyan szépfiú, akinek hosszú szempillái, sármos arcéle, hibátlan fogsora, és hátulról formás feneke és széles válla volt... és a bnője is nagyon csinos volt, de azért megdöbbentett, amikor felfedeztem, h ők is oroszok... bár a lányok finom vonásúak és még helyesek is voltak, de a nyelv azért "kockává", keményebbé teszi őket. A házigazda lánynak volt 1 fényképezős mosolya, ami olyan extra cicás/chandleres és 64 fogat villantós volt... mivel én egész este ültem és figyeltem, és már előre örültem a sokszínű élménynek, miközben vágytam már az ágyamba... szóval éjfélkor a mi éjfélünkkor bruttó 2 percig a mi adónkon lehetett a tv... aztán rögtön vissza az oroszokhoz, és ők keverték a zenét... éjfélkor már gyógyszert vettem be, m eleve szarul éreztem magam... és mivel Zitu 14 éves korom óta ismer mondta, h hallotta a hangomon, h le akartam mondani... és bingo... ittam 2 korty pezsgőt édes rosét vettem... de az sem esett jól, úgyh megkérdeztem, h mikor megyünk haza (ezt mind a hármuknak óránként feltettem...) mivel a többiek jól érezték magukat ezért csendben leültem... néha-néha odakeveredett mellém 1-1 ember, tehát két görcs között beszélgetnem is kellett... aztán rájöttem, h nem csak azért m öregszem, de nekem nem kell pia ahhoz, h jól érezzem magam, és a kocsim a város másik végében van, és így haza sem tudok menni, ettől azért magamban kiborultam több körben... A társasággal sem volt semmi probléma, volt 1 srác, aki a belépésünk után mutatta a pici lánya fényképét... én 1 baromi konzervatív nő vagyok, úgyh az volt magamban a köv. kérdésem, h akkor mit keres itt és miért nem velük van? Aztán átsuhant, h lehet annyira új gyerek, h még korházban vannak??? De hát én elég "vaskalapos" vagyok az ilyesmiben. Aztán leült mellém 1 fizikus, aki tk. önmagával beszélgetett és magyarázta meg önmagának, h miért is jó az állami szféra a versenyszféra helyett... 1 kérdést tettem fel, és 5 percig beszélt pro-kontra, majd tovább állt... semmit nem volt szükséges hozzátennem... megmagyarázta, h van kocsija, lakása, ezzel megveregetve a saját és állam bácsi vállát... és ott sem volt... a többiek persze hetyegtek... a lányok közül én vagyok a legzárkózottabb, később 1 színházi v. musical színész bnője huppant le mellém, aki vmilyen számnál közölte, h ő ehhez már öreg... ránéztem... mennyi vagy? 21-22? bingo... és akkor én mit szóljak??? ha ő 21 évesen öregnek érzi magát bizonyos dolgokhoz, én mit szóljak? 

Előtte még megkaptam, h nem jó velem beszélgetni... Zita később megerősítette, h igaz... m kíméletlenül őszinte vagyok, és olyan kérdéseket teszek fel, olyan dolgokat mondok, amiben igazam van... és ezt a másik is tudja, csak utálja hallani... Sok kapcsolatban voltam, még többről hallottam, és számos randit végigültem már... szoktam volt érezni a másikon, látni a szemén, ha vkinek tetszem urambocsá odavan értem... ezt nem meglátni elég nagy művészet lenne, minthogy a plátói szerelem óriási aranyérmese voltam világéletemben... 
Az est egy másik fénypontja, amikor egy megasztárszerű dolog volt és oroszul énekelték Lady Gaga Alejandro-ját... már ott örült a szívem, h olyan élménnyel gazdagodom, ami a nem hiszem el kategória... de még jött Sting és Elton John is... és persze csúszott köztük a vodku és a kalinkareklámból ismert csemegeuborka hozzá... volt 1 srác, aki mindenkit megforgatott, és ha jól lettem volna szívesen táncoltam volna vele, m ügyes volt, bár a mániája az volt, h a tánc végén bedöntötte a lányokat... néha nagy dirr-durr lett a vége, és a köv. pillanatban azt láttam, h Zitu szereli vissza a hangszóróra a tartozékát, m a srác kicsit elejtette... és persze törtek a poharak... vörösbor a falon...
Abrahamék mindig azt mondják, h arra jó, ha látsz vmit, h finomhangoljon és pontosabbá tegye számodra azt, h mit is akarsz... pár óra elteltével voltak olyan szétcsapott emberek... h amikor eljött végre a pillanat majd 3 óra vergődésem után és végre taxit próbáltunk hívni (természetesen totál esélytelenül) és kiléptünk az ajtón mondtam Zitunak, h nem fogom bánni, ha az emberem nem iszik... m szilveszter ide v. oda miért kell annyira leinnia magát az embernek, h gőze ne legyen arról, h hol van? Volt olyan lány, akinek elég nehéz volt összekaparnia a párját... a házigazda sem volt szomjas... és persze amikor még józanabb volt megkérdeztem, h hol ismerkedtek meg az orosz lánnyal... és Zitu pedig azt a kérdést szegezte neki, h mi a baj a magyar nőkkel??? :D mert a buli elején azért megállapítottuk, h a "makrobiotika" híve vagyunk :)
Én az első lehetőségnél arra voksoltam, h induljunk el és vhogy jussunk má haza... miközben számtalanszor megfogadtam, h magamra hallgatok, és fő a kényelem, és, h én vok a sofőr és oda és akkor, amikor és ahova én akarok... de végre elindultunk és felszólítottam őket, h tessék imádkozni, h taxit kapjunk, miközben teljesen esélytelenül próbáltuk hívni a társaságokat... mondtam, h jó akkor a főúton majd... és kiabáltam, h láttam 1 szabad taxit... Hát Bandi erre vmit káromkodott, h nincs ilyenkor szabad taxi, közöltem vele, h ne trágárkodjon, m gyalog megy haza, és inkább imádkozzon... és ahogy a sarokhoz értem, már lendült is a kezem és a világító taxi felirat valóban szabad taxit jelölt... gyorsan bepattantunk, én hálát adtam magamban, és kb. 3x-ra v. 4x-re sikerült is megadni a helyes címet és fél óra múlva már mindenki vízszintesben volt Zitunál... 10 körül keltünk, mert B.gépe indult 1-kor... én épp, h hazaértem, forró fürdő és már ki is nyúltam... azóta is próbálok regenerálódni...

Ja éjfél után a házigazdák készültek "fortune cookie" híján kis szerencsehozó üzenetekkel... én azt húztam, h a good luck is a result of good planning v. vmi hasonlót... persze Zitu rögtön szólt, h inkább engedd el... nekem ui. mindig terveim vannak... képtelen voltam bekanyarodni a szülőkhöz 1 puszira és kajáért, Annáékhoz sem ugrottam be, bár azt is terveztem... marad most a punnyadás... és az újjászületés... írok 1-2 emailt, kötögetek, ill. befejezem, amiket elkezdtem, és hamar lefekszem. Kiröhögtek reggel, m közöltem, h fog. sincs, h hétfőn képes vagyok-e dolgozni... úgy érzem magam, mint akin átment 1 úthenger, és még nem is vagyok másnapos se, hisz nem volt mennyiség, amit ittam...
Ilyen édeskettesben lévő új évet kívánok... magamnak és másoknak is... happy everything with love and respect.

Ja... van már 1 újévi programom... Mayababával tavasszal iskolába fogunk járni... mert neveletlen 1 kutyagyerek, és nem lehet megsimogatni anélkül, h ne ugrálna a fejeden... már 2 karkötőmet elharapta az éles gyerekfogsorával... úgyh ez 1 új történetnek ígérkezik... csak megvárom, h melegebb legyen.