Ízek, imák, szerelmek...

Tegnap (húúú ok ennek már vagy 2-3 hete skúzmi) végre eljutottunk Dórival moziba. Nagyon vártam a filmet, mert szeretem Julia Robertset, és már Zitutól is hallottam a könyvről, és biztos, h el is fogom olvasni, mert nagyon megindító volt az egész... 

Tetszett az "összeomlása", ahogy megadja/átadja magát Istennek. Az élethelyzetek, a kalandok néhol összecsengtek az én keresésemmel, és nagyon röhögtem rajtuk. 

A kis fogatlan Ketut 1 cukipofa volt, de egy pillanatra megállt bennem az ütő, amikor az újabb találkozójuk alkalmával nem emlékezett rá... eszembe jutott, h hitelt adott vkinek a szavának, majd ezt jól megteremtette a semmiért? :D De aztán persze örültem, h mégis "éles hívás" volt.
A szerelmi vonal pedig olyan volt, h tk. 1 szeparált világban, ahol "ketten" vannak és összevezet az útjuk naná, h együtt maradnak minden nehézség ellenére... míg itt a modern világunkban simán elmegyünk egymás mellett és jönnek-mennek az emberek az életünkben... 1 burokban könnyű összeborulni...

De nézzük az érzeteket... amikor elkerül az 1. chanting estre... felszabadított sok sok élményt, az indiai érkezés és a taxizás az nagyon autentikus volt... 3 éve nyakamba szedtem a világot, és aki bújt, aki nem alapon már úton is voltam Indiába all by myself 1 hónapra Sai Baba ashramja felé... tényleg annyira eszeveszetten vezettek, h éjfélre értem Bangalore-ba nem is tudom 9+ óra repülés után és még 3,5 óra taxi volt Puttaparthiig... a sofőr néha megállt teázni, majd volt 1 csattanás, arra azért kipattant a szemem, mert aktív sofőr révén is abban biztos voltam, h az nem normális hang... másfél óra múlva meg is állt, h megnézze mi történt "az előbb"... kiderült, h elütött 1 kutyát... na ott én kikészültem... aztán hajnalban, amikor odaértem, az ashram még nem volt nyitva, úgyh 1 hotelben szálltam meg, ahova benéztem, és inkább ruhástól az ágyba zuhantam arra a 2 órára, de én itt be nem kuckózódom/zuhanyzom, m nem volt szívderítő a látvány... pár órával később megláttam a szobát, ahol mivel egyedül voltam nem társulhattam senkivel, ezért 8 ágyasba kerültem, ahol megláttam a körülményeket, már visszasírtam a szállodát, aztán sűrű könnyzáporok között elvackolódtam, feltettem a baldachinomat a szúnyogok és egyéb állatfajták ellen, lezuhanyoztam, aztán aludtam az első szeánszomig. De ez tk. lehet megérne 1 másik misét... 

surrender

Nem tudom, de remélem a könyvből kiderül, h hol van az az ashram, ahova ment, mert nagyon tetszett... totál más, mint Baba ashramja... ez olyan szellős volt... és igen, minden megjelent előttem... az összes emlék visszatért... csomót voltam egyedül. Normális üzemmódban nem megy "nyaralni" egyedül egy nő, mégha ez amolyan önmagam keresése volt is, főleg nem 1 hónapig... A hajnali kelések, az omkarok, a szeánszok (darshanok)... és igen, amikor leszúrja az öreg mókus, h alszik a szeánsz közben... OMG én hányszor aludtam (http://www.saibaba.ws/download/aarathi.mpga - és előástam, h mi volt az a dallam, amire mindig ébredtem... és patakokban folyt a könnyem /és hát az érzelemhullám megint itt van, ahogy felcsendült, bár most inkább széles mosoly ül a képernyőmön/, és nem csak azért, m vége volt a szeánsznak és beállhattam a kígyózó sorokba, h esélyes legyek a reggeli megvételezésére)... ott semmi párna nem volt... se 1 karnyújtásnyi hely... 1 hét után úgy össze voltam törve már, mint a reumás csirke...

félig alszom még

A nap úgy indult, h 4-kor kiimádkoztam magam az ágyból, ettem 1 falatot, elmentem szeánszolni, beültem a sorba - a nők és ffiak ott az ashram 2 oldalán full szeparéban vannak, és vártam... kb. f7-7 körül húzták a sorokat, majd a szigorú és cseppet sem kedves segítők -sevák? a nevekre már nem nagyon emlékszem sorry - diktátorként kiabáltak, h múúúvfásztmúfászt... (hozzáteszem, h a film abszolútli autentikusan hozza az indiai angol akcentus, ez is derültség tárgya volt sokszor) majd beültél és vártad a 8 órát, h Baba kijön-e (ahogy Julia is odaért, és a Guruja épp NY-ban volt...) és 9.30 után eljutottál reggelizni, de addigra a hajnal 4 óra már nagyon messze volt és étlen-szomjan elájultál... és ha tömött sorokban ülsz... m ott IGEN - 50 cm-es sugarú körben nyolcan ülnek körbe, és NEM VICCELEK... akkor elég nehéz onnan kikecmeregni, és semmit nem vihetsz be magaddal, mert motozás van, bár 1 idő után pár szem mandulát muszáj voltam, mert ájulós vagyok... csoda, h pánikrohamokat nem növesztettem... szóval ha megszomjazol többezer emberre van kb. 5 pohár... és igen... úgyh iszol, h nem ér a szádhoz sem üveg, se pohár, se semmi... Azt gondolom magamról, h elég toleráns ember vagyok, de az indiai nép OMG... ki bírta csapni a biztosítékot. Amúgy ott nagyon egyszerű szabályok voltak... ne állj fel, ne tapsolj és volt 1 harmadik, ami nem jut most eszembe... amikor Baba megjelent szerintetek ki volt az első, aki feltérdelt és tapsolt??? HÁT PERSZE... A szabályok megalkotásának nagyon egyszerű a magyarázata... van kb. 200 sor, és ha mindenki ül, akkor van esélyed baromi messziről is látni mégha gombostű nagyságban is... de ha vki az 5.ben feljebb megy és ezt még ugye fokozza a többi is, aki mögötte ül... 1 idő után káoszos az egész... sebaj... ezeket a léceket nem sikerült megugrani... cserébe iszonyú meleg is van még és a nyakadba húzott lábakkal ücsörögsz és vársz, és hát énekelgetni nem igazán tudsz, m itt szövegkönyv sem volt, mivel azt SEM vihetsz magaddal... persze 1 hónap alatt egész jól belejössz, de a reggeli és du-i szeánsz alatt kb minimum 8 órát "fejem a lábam közt ülök a nyakamon" féle pózban töltesz, ahogy már a Bikini is megénekelte... az ágy meglehetősen kényelmetlen, ezért bármilyen módon is fekszel fáj... és minden porcikád, mert ez nem európai embernek való... mert 2 cm vékony párnán ülsz a betonon... nem olyan fluffy párna, amit a filmben láttunk. 

De, rengeteg klassz élménnyel is gazdagodtam...a szökőkutas jelenet... igen... én 1 kis belső tó partján üldögéltem ededül, mint mindig (mint 1 rossz gyerek, aki büntiben van), és közben beszéltem Istenhez, Sai Babához, h adjon már 1 jelet, ha tudja, h én itt vagyok, és figyel rám és tudjam, h nem feleslegesen utaztam át a fél világot... és mindig tudatta... ezt imádtam... különben meg kisírtam a szemeimet azalatt az 1 hónap alatt... nagyon nehéz volt. Sok tanítással, élménnyel. A szárik és punjabik nagyon gyönyörűek voltak, és vettem jó pár királylányos szettet, ami azóta kézről-kézre járt, m szívesen megosztom, hisz itthon nem hordom.
Az én sévám - önzetlen segítségnyújtásom nem némaságban volt (annak ellenére sokat hallgattam), hanem ételt osztottam, vagy épp 1 konferencián vállaltam "ügyeletet" nap, mint nap... cserébe nem kellett csirkeólban aludnom... mert ilyen opció is volt, bár ettől kiborultam, és 2x-ra szemügyre vételezve is úgy döntöttem, h nothanku, inkább kiköltözöm 1 külső szállodába, m ennél nagyobb királylány vagyok, mintsem 200 idegen nővel lakjak 1 ólban... de hát Isten kegyelméből csodás módon megoldódott, úgyh sok sok áldásban volt részem. Akkor és ott lecsendesedtem. Volt olyan hajnal, amikor 1 majomfalka vágtatott át az ashramon... meg kellett állítanom vkit, h megkérdezzem, h káprázik a szemem, v. ezek tényleg majmok? Tényleg ők voltak... ja és, ha tartottál bent kaját, akkor simán belógtak a szobába és loptak is...

Sathya Geetha hétköznapi sminkkel...

Baba akkor kapta az új kiselefántját, és volt vmi nagy népünnepély, amikor debütált teljes harci díszben... néha nógatni kellett, de le a kalappal, jól bírta a 30.000-es tömeget... én már kevésbé... Volt már emberiszonyotok? Amikor minden nap tömött sorokban, állsz, jársz, kelsz? És akkor még a büfénél is beleáll a szádba... ott volt már, h elvesztettem a türelmemet és hátranyomtam a könyökömet és közöltem vele, h MINIMUM annyi távolságot tartson, és ne lökdössön... m előjön belőlem az állat... volt olyan, akit a legyezőmmel csaptam le... néha feltettem a kérdést Babának, h mit szeretsz rajtuk? (i mean az indiaiakon...) bármit mondanak billegetik a fejüket... (szoktam is röhögni Barnin, h amikor agitál v. nagyon pipa, ő is épp úgy rázza a fejét... mondom is neki, h olyan vagy, mint az indiaiak :D)
Mielőtt eljöttem közöltem Babával, h jól nézzél meg, mert engem többet nem látsz itt, m nem jövök... Tartom is magam ehhez... azóta sem vágyódtam újra. Egészen a film megnézéséig. Most vhogy úgy gondolom, egy ilyen "nyugis" ashramban szívesen ellennék. És igen az elme kiürítése az kb. lehetetlen... itt is az lett volna a feladat... ha meglátod Babát, csak légy üres, h be tudd fogadni az ő jelenlétét... ahha... megérkezett, persze, h elérzékenyültem n+1x, és csak potyogtak a könnyeim, ha meg nem, akkor épp a fekete dús haját csodáltam, és h vajon ki csinálja neki, és hogy lehet mindig annyira fényes... és a cuki kis narancs ruháját - by the way kaptam egyet tőle. Nem csak én, még 1200 másik ember is... de erre eddig nem volt példa. Sokáig volt 1 széke is a lakásomban, bár, amikor jött vki nem hagytam, h bárki az ölébe üljön... én néha belekucorodtam, betakargattam magam vele, és vártam, h +nyugodjak... aztán a költözésnél bekerült az ágy aljába, mert az új életembe nem vittem magammal... azóta pedig odaajándékoztam annak, akinek tudom, h mindennél többet jelent, mert Sai Baba az ő igazi élő Istene, és nem inog a hite, és mindig látom, h kiemelt szerepe van a ruhának, és persze bekereteztethettem volna és fel a falra, ha 1x lesz szeánsz szobám/rendelőm, olyan igazi... de néha annyira jó csak úgy örömet okozni másnak, amikor tudod, h ezt már nem lehet fokozni :) Néha-néha azért megcirógatom, amikor arra járok... 1-et soha nem tettem meg. Nem próbáltam fel... mondván az Isten gúnyája... és hát Baba apró termetű, viszont húzza maga után és nekem pont bokáig ért  a történet, m ez volt az első gondolatom, h ebben fogok rendelni :D m I'm God, and I have the perfect outfit for it :D - hát a "vad" hívők kiborultak teljesen, amikor elmondtam, és közölték, h ez szent dolog, és nem lehet... damn... tartottam magam ehhez... és még mielőtt átadtam is csak magam elé raktam, de nem bújtam bele... pedig biztos szívesen parádéztam volna benne 1-et... jól áll a narancs szín nekem :D folyt. köv.