Elengedés

Hosszú évek, SŐT lassan évtizedek témája ez... és a mai napig leverem a lécet MINDEN EGYES ALKALOMMAL... és 1 lendülettel sosenem sikerül... csak apránként, több körben, a környezetem legnagyobb megdöbbenésére?/bánatára? Pedig az elmúlt 10+ évben rengeteget fejlődtem, változtam – kivéve, amikor ledöbbenek saját magamon, h szinte semmit, és akkor jól meg is dicsérem magam, majd ütlegelem, önuralmat parancsolok, majd feszes tempóban tovasuhanok – de ja... feltételezzük, h változtam. És igen, mert a környezetemtől igyekszem ezeket a dolgaimat már távol tartani. Kissé remete életet élek, ahol minimális embertömeggel érintkezek, és amikor együtt vagyunk sem akarom már rájuk zúdítani azt, ami belül néha előtör... 7 év után 1x tisztán megértettem azt, amit mindig sulykoltak belém, h mit is jelent ez igazából... „ha elengeded, megkapod...” (én hozzá szoktam tenni, h ha a tiéd), és ha elfelejtem (mert igen CSOMÓSZOR elfelejtem... nem azért, mert csekkent értelmi/érzelmi képességeim vannak... hanem mert ez az egyik handycappem...) fellapozom kedvenc írópárosom Esther és Jerry Hicks Salamon meséinek a 3. részét... a 117. oldaltól elkezdem olvasni, és újra átérzem, ahogy a dolgaimat átadom az Univerzum Tündéreinek... az akkor megnyugtat... de mivel az 1. és a 3. lépés múlik rajtam... nos a 3.ban az elfogadásban még nem mindig jeleskedek... A téma bármi lehet barátság, szerelem, munka... A legszilárdabb bázis az életemben a családom. Nálunk ezt mindenki érzi... még sincs annyira kimondva, v. „összenyálazva”. Roppant olaszos a kapcsolatunk, még beszélgetni sem tudunk halkan... sőt évekig ordítoztunk (főleg én, mert vhogy nem féltem... csak normál hangnemben nem ért el az üzenet???), veszekedtünk, ami mára egy békés történetté csitult. A nagy pofám is kisebb lett :) nem is tudom mikor volt szóváltás utoljára... OMG békeidő van!!! Persze mindent megbeszélünk, és ha vmi „dráma” van, akkor a végső felállás többnyire az, h én egyedül állok és a többiek velem szemben... Apa hivatalból nem szok Anyával szemben állni – holott sokszor másképp gondolná – Barbie, pedig azonnal leteremt(ene)... de mindigis jó érvekkel rendelkeztem... gyerekként azt gondolták majd jól ügyvéd leszek, m mindent meg tudok magyarázni... és annak az ellenkezőjét is... Szóval ma már béke van. Ahogy én változom, úgy változik a családom is. Főleg Anya és Barbie... persze mostanság Apa lázad, h mindig rászólok… m térít… minek??? Hagyjon mindenkit békén… ÓÓÓ és itt jut eszembe Legkedvencebbemnek 1ik könyvéből a sokat idézet rész: If u live me alone, I live u alone, if u don’t I don’t. – or something like that. De elengedés… egész hétvégén volt vmi fura dolog a levegőben… erre tessék most jött az üzenet, h az élménysétányban netán ott volt Buborék, akkor, amikor én is… és vicces, de keresztül futott az agyamon, h itt van, és milyen lenne a viszontlátás (megöleled? rámosolyogsz? elfordítod a fejed és továbbsétálsz? – fog. sincs. ez a dolog át van adva, de nem járok a közös környékünkön azóta, és a mai napig nem szívesen mennék)… NEM TUDOM HONNAN… 1 érzet… aztán lehet nem is, ezt ma már soha nem tudjuk meg, és nem is fontos… csak most 1 pillanatra a nyugalmi állapotom elbillent, ahogy a 7végén annyiszor… feltörnek érzetek, dolgok, amik jók voltak, és pörögnek bennem, előtör egy csomó ki nem mondott gondolat, érzelem, ami ma már nem szerelem nyilván… csak 1 mély érzés, vagy talán már tényleg csak 1 emlék… mert nincs frissebb. A fészbukon mindenki postol mindent… és ott láttam, h vki szakított, és írták neki okosan, h ne búsuljon, m ahol 1 ajtó bezárul, ott 1 másik kinyílik… és visszaírta, h de ő szereti azt az ajtót… MEGÉRTEM, mert én is sokáig dekkoltam a zárt ajtó előtt magamban… és egy év távlatában fél szemmel még néha… számtalanszor próbáltam totál hátat fordítani, és vissza nem nézni. Ideig, óráig sikerül, de van hova fejlődni. Ledöbbent, amikor azt hallom, h szakít 1 pár és másnap már mással van, mert az soha nem igaz… OMFG… tk tavaly ez történt, csak nem az én oldalamról… jól van, gratulálok magamnak is. De a saját változatomból én még ezt soha nem tudtam abszolválni… nem hiszek az ilyen hirtelen érzelmi változásokban… vagy ők gyorsabban heverődnek. Amikor ilyen kitöréseim vannak a legjobb, amit tehetek az érzelmi hullámvasút mellett, h jól kiírom, kibeszélem FEJBEN a dolgaimat, elképzelem, h ezt hol-mikor tálalom, aztán örülök a világmegváltó szófordulataimnak, amit már Rachel is megmondott a jóbarátokban, h mindenki szereti hallani, ha szeretik… - aztán ezt cáfolom magamban – majd eljutok addig, h meg kéne néznem a „he is just not that into you”-t, mert ha ez kölcsönös lenne, v. lenne mondanivalója jelentkezne… aztán még szenvedek 1 sort a saját hülyeségeimmel és előröl hátulról végigtekerem a filmet magamban, aztán mindig az a vége, h a Szellem szeret engem, és küld 1 olyan társat, aki úgy szeret, ahogy én szeretném és ez a kölcsönösség nem ideig óráig tart… hanem évekig/évtizedekig… és ebben a történetben a vége az, h minden jól van így ahogy, és megnyugszom… de persze előtte órákig már pörögtem a dolgon, csak még nem addig, h kimerítsem az elmémet, és kiüssem. Vezetni csendben ritkán szoktam… csak ha nagy „dráma” van, és nagyon kell a csönd… és hallottam 1 számot Noémi Virágtól http://www.youtube.com/watch?v=BEIjq43eiQE próbáltam fegyelmezni magam, h ne gördüljenek le a krokodil könnycseppek, és ilyenkor arra tudok gondolni… h én is ezt akarom… azt az érzést, azt a biztonságot, azt a tiszta szerelmet, a megérkezést, h onnan elindulhassunk az ÚJ KEZDETbe…

Persze mit mondanak az angyalok??? Tárjam ki a szívem, kreatívkodjak és írjak… az utolsó 2 kipipálva, hiszen elmentem 7végén és vettem 11 gombóc fonalat és most óriási kötős projektben vagyok… :DDD az ajándékokat oda vissza újra és újra kötöm, majd horgolom… mert hazamentem és anya újra megtanított, úgyh nagyon élvezem most ezen új képességemet is. Elhoztam tőle a kesznyűkötő szettet, kötős és horgolós könyvet, úgyh az eddig elkészített mellényrészt szépen visszabontom jógyerekhez méltón és újat tervezek, vmi fancyt és egyedit. Ahogy fellapoztam a könyvet egy csomó pulcsim mintája visszaköszönt, ill. vannak benne még kockás papírok, amin terveket készítettem… ma kockás fülü nyúl hiányában mit tehet az ember lánya??? excelben tervez pulcsit :DDD röhej, de ez van. sima, fordított, csavart, minden játszik… a 7főn, amikor beértem dolgozni úgy feltöltődtem, mintha 1 hét szabin lettem volna, holott csak imádok kötni és alkotni… és ezt néha elfelejtem. Kesztyűt, sapkát még körkötéssel nem próbáltam úgy, h varrás ne legyen rajta… nagyon kíváncsi leszek, h mit alkotok, ill. tyűt is szeretnék be is jelentkeztem pár amerikai kötős site-ra, és mintákat nézegetek. Amikor kész lesznek a kincseim, természetesen szívesen közzéteszem őket, mert cukik. Persze nem vagyok túl rutinos horgoló, úgyh ilyenkor le sem veszem a szemem a kezeimről – pedig nem is csalok –  J úgyh a tv csak zörög, de alig látok 1-2 kockát… de legalább a szgép sem zörög annyit… A kreatívkodás nyugtat, és öröm, mert közben azokra gondolok, akiknek készítem, és előre örülök, h meglepetés lesz, és régóta nem éreztem így.

Legkedvencebbemmel való találkozás mindig klassz, még ha a mostani nagyon röpkére sikerült is, mert nem volt kedvem francia filmet nézni, m közben nem tudtam volna kötni :DDDDDDD tudom… ha belendülök nem lehet lelőni, csinálom. Kaptam tőle 1 színes cukorkás vödröt halloweenre… m jön a trick or treat J király, m pont beleférnek a tűk és az aktuális gombolyag… a többit szép fonott kosárkában őrzöm, nincs macska, aki kipofozná belőle. Soha nem mulasztja el, h megdicsérjen, v. megjegyezze a nyugalmamat v. a kisugárzásomat. Amikor belül lecsillapodok én is így érzem. Ha visszagondolok a tavalyi őrületre, amikor én azt gondoltam, h db-jaim atomjaira hullottam a Scio biorezinanciás gép teljesen stabil állapotot mutatott, ahhoz képest, mint amilyen pocsékul festettem és éreztem magam, ergo az is tökéletes volt. Most meg szinte újjászületve várom ÉP-t, addig pedig elfogadom a meghívásokat, kvzgatom, ismerkedem… és hát előbb utóbb meg kell érkezzen, ha valóban fel van írva a család a „kiskönyvemben”, mert van még időm, de még sem… addig pedig élem az életemet, figyelem a változásaimat és megküzdök magammal…

A mai nappal önmagamat hősnek kiáltottam ki. 6.30ra húztam az órát, m 7.30-től Niára ígérkeztem. A félreértések elkerülése végett szépen bepakoltam a tornacuccomat is és már az esti programhoz szükséges cuccokat is, ahova munka után rohanok. 6.30-6.50-ig alkudoztam magammal, h kikeljek-e az ágyból, amikor már kikecmeregtem – ez a mindennapokban 8 körül tud megtörténni, és akkor már boldog vagyok – még akkor is alkudoztam, m nagyon reggel volt, és különben is, inkább tekernék stb., de abban megegyeztünk én meg én meg az irén, h ha most visszadőlök és lemondom a magammal megbeszélt programot, akkor máskor sem fogok elindulni, úgyh 3x-i visszafutkosás után 7.20-kor kiléptem az ajtón és 7.40-kor indulhatott is a magánórám, ui. nem sok tyúk ébred ilyen korán, h tornázhasson… szóltam azért a hölgynek, h ha nagyon elfehérednék szóljon, m több körben leesett a vérnyomásom… nem hiába, nem vagyok edzésben, és reggel ébredés után nem ettem, akkor még nem tudok… de erre majd kidolgozok 1 plan-t…

Viszont csodás nap van és tényleg igaza volt Dr. Szöszinek, ha sportolsz boldog vagy, akkor nem gyilkolsz és endorfinok szabadulnak fel a testedben :D és ez így van… és interneten is találtam csomó nekem tetsző információt, készült sok klassz fotó itt a „zoo-ban”, úgyh everything is under control, és most megyek, h okosodjak…