A Dió Bisztró vendége voltam :) - avagy egy mozgalmas hétvége krónikája...

Végre eljött kb. 6 hét után, h szabadon, akkor kelhettem fel, amikor kedvem szottyant, illetve amikor a betonfúró zaja már elviselhetetlenné vált számomra. Ezen a szabad hétvégén elvileg szüretelni mentem volna a rokonyokhoz, csak kevésbé volt vonzó megoldás a 4 órás visszaút vasárnap, mert a szülők szerdáig maradtak, én meg szabi híjján vagyok már. Így barátnős/látogatós/"tekerős"/gyerekekkel wiizős programokat szerveztem. Persze egy dög vagyok, mert amennyire imádok jönni menni, épp annyira szeretek bekuckózódni is, és ha nem kell kilépnem is tökéletes... De félkómásan már Zita ébresztett, úgyh felkel, kv-tfőz, teker, felkészül az összes lehetséges variációra, majd 2 óra múlva már úton is voltam. 

Mit tekerek? 1 ingát, lassan öt éve lesz, h spirituális utamon szembe jött a SZERELEM... egy módszer, amivel lehet másoknak/magamnak segíteni. Spirituális Választerápia (SVT) névre hallgat, órákig tudnék mesélni a legfrissebb tudatosságot növelő élményeimről, de most itt ő "csak" egy eszköz, ui. gyűrjük egymást, mert kell egy cél, és nekem, most ide van helyezve az energiám java, úgyh felpakoltam a cuccaimat, és elmentem, h örömködjek a Szellemi vezettetésben, és feltehetően ezt az örömöt érezzék a másik oldalon ülő szívemnek kedves tekertetők is. 

Hadd kezdjem egy apró kulisszatitokkal... szombaton van a Dió Bisztró főzése... Bár Dóri mondta a menüt - totál elfelejtettem... vmi szufléra emlékeztem, ezért gyorsan málnás étcsokit beszereztem, de nem volt biztos az érkezésem. Felhívtak, örömmel mentem. Beléptem hozzájuk Kornél épp du.i ebédjét fogyasztotta fülig maszatosan, gondoltam a puszival megvárom, amíg kimosdatják, azonnal megkaptam Anyukától, h finnyás vagyok, pedig hát Beni/Barni páros szokott még olyanabb is lenni, és nem is igaz, kikérem magamnak :) úgyh szépen megpuszilgattam a pofiját, majd jött az csodálkozás, h 17 hónaposan csomó mindent és érthetően mondd... Sok apróembert ismerek, és van, aki több hónappal, akár 1 évvel is idősebb, de köszöni szépen még nem kommunikál szavakkal, mert egyéb módon mindent megkapnak. Na de vissza az érkezésemhez. Gyorsan megtanítottuk neki a nevem, mivel ritkán lát, és gyanítom nagyobb társasági életet él, mint én, úgyh sok az info... aztán megetettem a maradék előétellel, majd kb. 20 percen belül már birtokon belül volt az előétel és a főétel is, (a receptek itt megtekinthetők, hátha főznétek egy kicsit: http://diobisztro.blogspot.com/2010/10/basszus-ezek-szerint-en-szeretem.html és http://diobisztro.blogspot.com/2010/10/rakos-rizotto-avagy-jamie-en-es.html), aztán a srácok átmentek kvt főzni, és kipurcanva kezdtünk el beszélgetni... Isteni volt minden. Lehetséges, h szombatonként törzsvendég leszek a Dió bisztróban? :) Nem volt nagyon diétás koszt... cserébe isteni ízek, és hát a gyerek is tolta befelé... majd elég erőteljesen tudta közölni, h "jáccunk" :D úgyh vele is puzzle-öztünk, közben vártam, h meg tudjak moccanni az ízek orgiája után. A hab a "tortán" nekem azért a piritott sózott mandula volt... abból is teleettem magam - ti tudtátok, h úgy kell megpucolni, h forró vízbe mártjátok és ki lehet nyomkodni??? Mert én még "nyers" állapotában eszegettem, aztán mondták, h pirítva lesz az esti filmhez, de 1 pillanatra át is futott az agyamon, h hogy fog rátapadni a só? X-aktának tűnt, majd láss csodás 1 szeánsszal később már "csupaszon" kaptuk, úgyh nem tudtam nem rákérdezni, h hogyan is van ez. Ügyesek ezek a nők :) és mennyire jó, h szeretnek főzni... ja persze még a háttérben gyorsan összerittyentettek egy lekvárt is zöldparadicsomból :D még nem tudom, h van-e bizodalmam majd a dologhoz, de megkostoltam -sosenemettemsoha korábban- húsokhoz nekem idegen, de minden újra nyitottan viselkedek. Közben az éjszaka folyamán egy érdekes "2 Isten létezik" elméletbe lettem beavatva, gyorsan meg is fejtettük a 2 Istenség mivoltját, mindenki a saját hitének megfelelően, majd a ház Ura szórakoztatott történelmi tényekkel/feltételezésekkel... úgyh 1-2 óra alatt eljutottunk a honfoglalástól egészen a sötét középkorig... és bár nem tudnék minden infot visszamondani... sőt néha követni sem, mert, amit az iskolában tanultunk nem igazán volt kontakt azzal, amit Tőle hallottunk... de őszintén érdekfeszítő volt. Majd mi nők maradtunk lent csak... mi más ment volna, mint a TV Paprika... és tk. ha nem ettem volna dudára magam élveztem is volna, sőt mi több össze is tudott volna folyni a nyál a számban... így csak ömlő infó volt, pár kajával fűszerezve...

Ma végre meglátogattam a gyerekeket, hetek óta nem láttam őket. Utoljára futóversenyen voltunk kb. 3 hete. Mikoris a startnál eltörött a mécses, mert Barnikám a maga 4 évével kicsit maximalista, és nem birkózott meg a váltott hátrafelé karkörzéssel, gyors vigasztalás után futott mint a nyúl, alig bírtam tartani vele a tempót, közben kiabáltam neki, h nagyon jó, és csak így tovább és fuss :) úgy, ahogy ezt egy igazi cheerleader teszi... csak a pompomjaim hiányzotak... Jó móka volt, de kidöglöttem, ők pedig még fociztak 2 órát.  Azóta kaptak wii-t, úgyh most jól bemutatták mit tudnak... Barni ügyes kardozásban, repülésben, bowlingban... Beni íjjászkodik, teniszezik. Én bowlingot és golfot próbáltam... nagyon vicces... ahogy gurítottam a golyót a másik kezem tittára ökölbe szorult és ha taroltam ott ugráltak velem a srácok is... tényleg nagy öröm, és hát rendesen nekilendülsz és lépsz, térdelsz, gurítasz... mint igaziból... vicces élmény... (a másnapi izomláz már kevésbé... de túlélésre vagyunk programozva). A golfnál fennforgásom volt... az 1. alkalommal irányítási ismeret híján 8+ ütés után kiírta, h GIVE UP :D pedig még ügyeskedtem volna... hole in 1 nem volt, a 2. lyukra már 3 ütésből betettem... az nagyon klassz volt. Apuka ott nagy szakács - az én apummal együtt szokták prezentálni a szülinapi "zsúrjaimat" -, úgyh nálunk ebédeltem :D megvártam, míg Barni elmegy aludni, aztán haladtam tovább az utamon.

Beszereztem jó pár gyöngyöt, láncot, mert néha szeretek kreatívkodni, és most annak is eljön az ideje. Sok az ötlet már a fejemben, főleg másik nagy szerelmemhez térek vissza... a kötéshez. Gyönyörű fonalakat találtam az interneten, amint érkezik raktárra már suhanok is, és veszek pár gombolyagot (ez most szombat reggel lesz, úgyh ez természetesen rányomja a bélyegét a köv. 7végének :D). Egy részét ajándéknak szánom, úgyh arról jó db-ig még nem lesz infó, és egy mellényt szeretnék magamnak... Legutóbb is, amikor tűt ragadtam mellényt kötöttem... nem, nem hordom... leszaladt 1 szem vhol, és anyánál van gyógyuldában jó ideje, jó lenne előkeresni... imádom a kötött cuccokat, és még jobban szeretem, ha magam készíthetem el.

Szeszilinél voltam látogatóban délután, mert kiköltözött Szentendrére, és meséltem neki az őszi terveimről, mert tényleg évek óta nem volt az életem része a kötés, kérdezte, h most fogok megtanulni? Az első pulcsimat 14 évesen kötöttem a gólyabálra készült kockás, egyszínű, sok szerelmemnek kötöttem már pulcsit, párnát, mikor mit... imádok adni, örömet szerezni. Egy srácnak 18 évesen kötöttem 1 óriási garbót, 30 évesen találkoztunk, és közölte, h a téli estéken még mindig fel szokta venni otthon, mert annyira meleg és szereti. Kell ennél nagyobb öröm? :) Az első nagy szerelmemnek (igen, a dudorászósnak) a pulcsija nyakába szemeket kötöttem, hiszen ő volt "kutya" :D róla nem feltételezem, h megtartotta... de néha érhetnek érdekes kellemes/kellemetlen meglepetések. Pl, amikor pár hete az 1ik ffi közölte, h akkor most hozna levest, mert beteg vagyok, azért, mert amikor én vittem neki, amikor a halálán volt, az mennyire jól esett neki, és h milyen nagyra értékeli. Eltelt 1,5 év a két időpont között... és milyen klassz, h teszel vmit, és az pozitívan hat a másikra, úgy h soha nem szól, nem említi, és te sem sejted, h számít... (főleg, h el is tűnt az életedből... csak van 1 emlék, hozzá 1 érzet) csak teszed, amit gondolsz az adott pillanatban... és mindenki gondol/érez, azt amit. Természetesen a leves nem ért ide, de a szándékot tőle... nagyra értékeltem. Ja és különben is egyedül betegeskedni pocsék. Tekintve, h hosszú évek óta ededül élek... volt benne párszor részem... és nem kívánom senkinek... amikor csak arra vágysz, h vki hozzon 1 bögre teát, mert erőd nincs felkelni... és nálam a stressz sírásképp távozik... úgyh sírsz... persze Anyáék ilyenkor mindig megkérdezik, h miért nem szólsz és miért nem jössz haza... hááát m éjszaka nem rángatnám ki az ágyból, meg különbenis nagylányvagyokmár... megaztán mindenütt jó, de legjobb otthon.

Sorry ÉLESVÁLTÁS JÖN :)
Legkedvencebbem évek óta mondja, h a mosolyom az egyik "fegyverem"/"kincsem", az a mindent visz kategória. :) Hát vagy igen, vagy nem... mert most gyorsan végiggondoltam, h hány srácra nem hatott... már ha nem épp üveges szemmel haladtam á-ból bé-be... Egyik reggel megkérdeztem mikaelát, h szeretne-e kvt (tudom, h reggel nem csak nekem issue ez, hanem más is szereti, ezért nagy bikedlit szok készíteni a kollegáknak, és vannak, akiket reggeliztetek is... itt nem én vagyok a legfiatalabb, hanem inkább tyúkanyó), és rámosolyogtam, majd igent mondott... visszahajolt még az ajtóból, és közölte, h "Adri ez a mosoly így reggel, megér egy millió dollárt" (persze angolul mindez még viccesebb) :D én nagyon röhögtem, és legszívesebben ránéztem volna... "how about RIGHT NOW???", mert igen... pénzember, hogy másképp tudná kifejezni magát, mint a pénz nyelvén. A legviccesebb helyen és a legviccesebb emberekkel dolgozom ever. Amint beáll 1 markáns változás fogok írni róluk, mert megér pár misét. Addig is elég annyit tudni rólunk, h a Madagaszkár full szereposztásban szerepel nálunk :D

De vissza Szentendrére... isteni hely, tágas környezet, ami még arra vár, h a ház asszonya belakja minden zegét/zugát és meleggé, otthonossá tegye. Mindennel rendelkezik, ami szem-szájnak ingere... bár a kád kimaradt... de mindent meg lehet szokni. Nálam ez kizáró ok lenne, hiszen én imádok úszni, cserébe viszont én kevésbé vagyok bátor és ugrásra kész, mint Szeszili. Az isteni eszem-iszom itt sem maradt el. Régen biztos mondtam, de újra megerősítem... IMÁDOK ENNI :D, bár gondolom ez teljesen egyértelmű. A többi már privát tekerős-csacsogós volt, majd izzó telefonok, dicséretek... ja... változunk, felnövünk, fejlődünk, összeszedettebbek vagyunk... éééés kései névnapi ajándékként még 1 csodaszép lila orchideát is kaptam, m tudja, h ez a kedvencem... annyira boldog voltam/vagyok.

Hálás vagyok a barátoknak, h feledtették a szülői koszt hiányát :D... persze annyira inspirálóak voltak, h vmelyik este kinéztem 1 receptet, h főzök... aha... semmilyen alap cuccom nincs otthon, úgyh a tonhal, kukorica kevés volt az üdvözüléshez, de kedvet kaptam, és ez a lényeg...

Ez volt az a hétvége, ahol tavaly kissé kiszaladt a lábam alól a talaj, ahogy a parlamentben gyönyörködve haladtam a rakparton feltört pár emlék... aztán az a klasszikus is... h pull uself together woman... és igen. Megkönnyebbülés volt minden szinten.

Majd este hallgattam a híradó zörgését kedvesbarátaimtisztelthölgyeimésuraim... OMFG... jó, h most pár évre megint csend lesz... mert már unalmas volt... inkább most hallgatok el, mert nem lenne sem semleges, sem jó véleményem nagyon sok mindenkiről. Annyira képben vagyok/voltam, h megnéztem az arcokat, h kik a jelöltek, aztán néha megijesztett, h 1-1 szimpatikusnak tűnő arc mögött h tud annyira radikális irány/nézet lenni? ÁÁÁÁ most jutott eszembe, Drága Bnőm tesója is indult a választáson. Minnyá rákeresek hogy áll... további jó estét, jó szurkolást :D