Spiritualitás és férfiak

Bármerre jár az ember a spirituális tanítók 90%-a ffi, aztán vannak olyan módszerek, ahol a tanárok többsége nőkből áll - ilyen az SVT is - bár az alapító ott is ffi természetesen.

Részemről igyekszem spirituális elvek alapján élni, és "jó" lenni. Asszem ez többnyire sikerül is, bár a cinikusságom néha óriási méreteket ölt, a szkepticizmusommal kézen fogva, és szorosan összebújva. Régen ezer helyen megfordultam, az arány általában fordított a nők vannak 90%-os többségben. Előbb utóbb jöttek helyzetek, és szerelmek/kalandok. A ffiak számára igazi kánaán 1 ilyen közösség, hiszen a maroknyi ffi számára tengernyi női figyelem jut. Túl sok mindent nem kell tenniük... Végülis a nőknek sem, mert a figyelmüket nem kell túlságosan szétaprózni. Vagy "hülyülök" vagy vakulok, vagy 1xűen a tapasztalataim megtanítottak arra, ha 1 ffi spirituális, akkor nothanku. Nyilván nem 1, nem 2, nem 3 próbálkozásom volt a pályán... de az utóbbi 1-2 évben simán törli az agyam az olyan pasikat, akikkel tanfolyamon találkoztam, netán mellette ültem... és ha már ez nem 1 és nem 2... elkezdtem gyanakodni, h mi történik bennem/velem? Miért nem veszem észre az amúgy helyes és értelmes ffiakat? Asszem a válasz az előéletemben található...

A legjobban az szerethető, amikor szép szavakkal, kifacsart bölcsességgel próbálják magyarázni a frankót. Kisvuk koromban ez sok fejfájást okozott, m még nem láttam át a játékot. Ma már átlátom és hamar rövidre zárom, csak nem szeretem... Annyira jó sztorik voltak, amik közül mindenféle név nélkül megosztok párat... lehet volt idő, h sírtam rajta... ma már csak röhögök...
Az egész 23-ban kezdődött... visszamehetnék a kályháig, h mi indított el a lejtőn... de hagyjuk... az azonban fontos lehet, h akkor ásódtam bele mélyebben az ezo világba úgy a fejem búbjáig, ezért 1 viszonylag norm ffit totál elüldöztem a non-stop analizálásommal - ma már nem sajnálom persze, és kb. 8 év után találkoztunk, m össze kellett tenni a gerincét v. lumbágóját whatever, és ugyanazok a témák, szófordulatok, élethelyzetek voltak... mintha a kimaradt idő el sem telt volna... pedig hát változunk, még ha lassan is, vagy nem?... na de ezen kapcsolat siratásával együtt úszott be az életembe Mr.lyukatbeszélekahasadba, aki persze nem nős, "csak van 2 gyereke"... igen, akire pár hónapja is a gyomromban masnival reagáltam... és hát azóta tényleg nem nős, (bár akkor mire a fejem búbjáig beleestem épp a 10. házassági évfordulóját ülte)... de az elkésett "vallomások" sem osztottak/szoroztak már, mert nem a megfelelő helyen és időben történt... és nyilván ez volt a megfelelő hely és idő.
Volt 1 barátom, aki nagyon hosszú ideig valóban csak barát volt, akivel órákon át beszélgettem, és minden egyes alkalommal sírtam is, h ki a franc akar megvilágosodni, amikor én csak életem párjával szeretnék családot alapítani és boldog lenni... vagy túl sokat kérek??? - néha azt hiszem, h igen, amikor a hitem tőlem nagyon messze vándorol... (vagy csak én fordítok hátat neki), néha azt hiszem, h nem, hiszen látok szép kapcsolatokat magam körül... és olyanokat is, amik a felszínen okék, de belül óriási gázok vannak... Miért kell mindennek ilyen bonyolultnak lennie? Na mindegy... 1x vhogy átléptük azt a határt, ami a barátságot átírta... és hát az "én egyedül is boldog vagyok és nem kell nekem senki, m megtalálom a boldogságot magamban"... grét... ezt üdvözölni is tudtam, és még 1 strigulát húztam a bolond skatulya mellé... aztán hallgattam párszor, h a fogtechnikus énje átment mindent feláldozóvá... és hát ebbe bele is bukott... amikor összefutottunk nagy ritkán és azt kellett hallgatni, miért provokálja ki, h megverje a nőt és, h tk. ütik egymást (akár 10 köröm végighúz a fejen, mellkason), akkor úgy voltam, h hányózacskót pls... Nekem senki ne magyarázza meg, h ok verekedni... pedig én versenyszerűen tettem valaha... de nem indulatból... sportból... Ezektől ráz a hideg... Ez hasonlít ahhoz, (ami szintén kivágja nálam a biztosítékot,) h ok elvetetni a gyereket, m úgyis ezt választotta... MI A BAJA AZ EMBEREKNEK? Miért kell minden hülyeségüket átnyomni másra??? Mi lenne, ha mindenki felvállalja a saját felelősségét az életéért és a döntéseiért? Tudom, h nem könnyű... ebben az egyben jeleskedem, úgy, h még elégedetlen is vagyok a jelen helyzetemmel néha, vagy már megint olyan dolog történik, amitől úgy érzem, h ok... állítsátok meg a világot, ki akarok szállni... és simán magam mellé tudok zuhanni úgy, h gőzöm sincs hirtelen, h hol az a pont, ami továbblendít... de leülök magamban és megkérdezem magamtól, h most miért is így és ezt??? Ha tudom a teremtés hogyanját és mikéntjét, mert tudom, ÉS IGEN TE IS TUDOD PONTOSAN... akkor miért is nem tudom ezt bétába áthozni? És persze ilyenkor ugye jön a kedvenc írópárosom pár gondolata és főnixmadárként szárnyalok - ideig óráig - de természetesen a cél az, h kiköpüljem magamból a tejóceánt....
De az alkalmatlanok sorát folytatva volt olyan is, aki inkább álmodozó típus volt, és hát könyörgöm én is az vagyok, de az baj volt, h nagyot álmodtam, és azért téve el is értem azt... és sokszor tapasztaltam (igen biztos én teremtettem ezt a tapasztalást is a bátor lelkekkel), h 1xűbb inkább fejbevágni, letörni a szárnyaidat és rád is taposni, m akkor mindenki a földön van, és de semmit nem csinál... viszont lehet álmodozni, h felújítom a házat és a közepén tábortűz lesz, de bűn pénzt keresni, és jól élni... Ezzel nem tudtam azonosulni... ahogy az ikeaceruzával sem... úgyh nothanku... Hogy nem volt még elég? Dehogynem, de tudtak még csavarni 1-et... Fényévben 1x eljutottam szórakozni, és aznap semmi másra nem vágytam, mint 1 laza estére, ahol ismerkedek és táncolok kifulladásig... hát váltották is egymást a ffiak, és aki jött, azzal táncoltam szívesen, abba még nem halt bele senki... 1xcsak megállt 1 ffi... én az első randin is többnyire olyan vagyok, h NEM SEGÍTEK... a beszélgetésben. Ott álltam, megállt karnyújtásnyira, bámult a képembe, de meg nem mozdult... meg bírom makacsolni magam, és én sem 1 lépést, sem 1 mozdulatot nem tettem... szedje össze magát, v. húzzon el... tudom, h a kislányok felkínálják magunkat, már amikor én 20 voltam is issue volt a "mutasd a kocsikulcsodat", bár sosem hittem el, h tényleg vannak ilyen luvnyák... de ahol fa van, forgács is van. De összeszedte a lóvásári feeling után magát és odalépett, h mi a horoszkópod? :D Full bolond volt, de mindenkit akkor arra használtunk, amire való, és ha 1 flörtre, akkor arra... aztán persze normál időben is találkoztunk, beszélgettünk, kocsikáztunk és kalandoztunk, és jól is tudtuk érezni magunkat addig, amíg a nyilas énje felszínre nem tört és be nem osztott, h készítsek vacsit szerdára... m az az én estém... m a többin a többiek... MI VAN??? Sok minden mondható rólam, de h osztozkodnék, na nem... érzelmi téren biztos még "önző korszakomat éltem akkor IS", majd, amikor megköszöntem a lehetőséget, de ebben a konstellációban nothanku... mi volt a válasz??? "fejlődj még" én meg megkérdeztem, h anyád jól van? Persze nem vagyunk még megvilágosodott buddha állapotban, és lehet nem is leszünk... de így elborulni minek kell?
Úgyh ilyen előjáték után azt hiszem igazoltan nem vettem észre Buborékot, sőt még nem is beszéltem vele a 6 nap során - vagy legalábbis nem is emlékszem... Azt hiszem a ffi álljon 2 lábbal a földön, és bőven elég, ha meghallgatja, h milyen lövéseim vannak, h épp hogy állnak a bolygók, v. mit vakartam ki magamnak a csinos kis ingámmal... de nem kell nyakig benne lenni, v féligazságokat nyomatni. Buborék ilyen szempontból totál normális ffi... ha visszagondolok azt hiszem azért is törölte az agyam, m karikagyűrű volt a kezén, mert hiába helyes vki, ha foglalt, that's ok... örülünk a boldogságának, és kérjük a miénket, de nem 1 másik kárára. Nincs csábítunk és félünk... inkább észre sem vesszük...
Volt 1 svts honlapom, és ott felhívott vki, h találkozni akar velem és az svtről beszélgetni. Why not? Leültünk, beszélgettünk az Alexandrába, m idegeneket nem szívesen engedek be "uccáról". Kb. 2 órán át diskuráltunk szakmai dolgokról, m kiderült, h valaha ő is tanulta a módszert. Elirányítottam a megfelelő emberekhez, majd mentem tovább... Egy kedves tanárom szívén viseli a magánéletemet is, és mindig kitalál vkit, akit eldelegál hozzám, h aztán jól a Szellemre bízzuk a végkifejletet... aztán ezt a ffit küldte... gondolom egyértelmű, h gőzöm sem volt, h beszélgettem vele 1-on-1 x éve... csak, amikor elmondta, h mivel foglalkozik 1 tanfolyamon esett le a dolog, h hát kvztunk... És mivel ez a vonal nem olyan görbét rajzol, amiben én jól tudnám érezni magam, ezért távol maradok... De máris van még 1 ffiember, akivel szintúgy 1 képzésen találkoztam, gondolom egyértelmű már a fentiekből, h név alapján sincs gőzöm róla, h ő ki - bár 2 éve egymás mellett ültünk - elhiszem, ha mások állítják... ő még emlékszik is rám... amikor megkérdeztem, h és nekem tetszett? Vagy milyen, h egyáltalán tudjak kutakodni az emlékeim tárházában mégis a miheztartás végett... csak azt válaszolta, h mindketten épp el voltatok borulva, de így is szeretünk titeket... :D ezt nem tudom cáfolni... de megerősíteni sem. Ha megérkezik, m állítólag érkezik, akkor vagy beugrik, vagy nem. És az sem baj.
Ha vigasztalni akarom magam, akkor van mentségem... amikor svt-ről v. bármilyen olyan témáról, amit önként és dalolva és szabadon választok a drága szabadidőmet rááldozva, akkor nem hetyegni megyek, hanem tanulni... lehet, h attól még nyitottabb lehetnék... lehet... erőfeszítést nem teszek már ebbe a történetbe... elfáradtam. Újra és nagyon. Azonban az a számlámra írható, h ha netán észreveszek vkit, akkor belül olyan nyitottságot képes vagyok megélni, és el tudom dobni az összes csalódást, az összes előítéletet... és képes vagyok bízni... aztán persze elgáncsolom magam, csalódok, kiborulok, és visszavonulok a csigaházamba... ilyen helyzetekből születtek a "rúgja be az ajtót" elméletek is.
Viszont ma már tudom, h mi az a minimális őszinteség 1 kapcsolatban, amire vágyom... amikor tényleg minden gondolatodat a másik tenyerébe helyezheted, és felvállalhatod az összes handicapedet a másik előtt... ezt már 90-95%ban átéltem... de ez még nem 100 :D, ahogy R. szok mondani, de az irány jó...

Jelenleg is egyfajta fáradtság van rajtam, amit most nem a puzzleommal, hanem a kötéssel transzformálok...
Amikor elmondtam vkinek... közölte, h ez öreg minőség... Nem értek vele egyet. Ugye akkor tudsz teremteni, ha jól vagy és örömöt élsz meg, mert akkor nincs benned ellenállás, nincs benned kérdés, kétség... ezt most a régiúj-szerelmem a kötés megadja... persze elég eszeveszett módon... hajnal 1, fél 2-ig járnak a tűk, m alkotok (képet majd csatolok, ha kész lesz, mivel most már majdnem kész állapotból visszabontottam 0-ra, mert újragondoltam, még 1-2 hét, mire elkészül)... aztán reggel még fel is keltem korán, h elmehessek a Lidlbe, m kötőtű-vásár van, amiről én későn értesültem és ma van az utolsó nap :(, és nem kaptam... úgyh még lesz ma min. 1 helyre futásom, m nem szok feladni semmit. De annyira bele tudok veszni, h még egy sort és még egyet, és a mintát, és úúúú és milyen gyönyörű ésatöbbi, h mostanság van olyan hétvége, h nem mozdulok ki, inkább kötögetek... Ha nagyon elharapódzik bent a helyzet, akkor ott is, közben dudorászok, a kollégák meg mosolyognak rajtam, m van pár stikkem :D de ígértem nekik már mesét is :D addig ma csokit kapnak... 

MegújulásOMMM...

Végre elkészült a ZELEFÁNTommm, akinek gyorsan elmesélem a történetét... 

Lassan 9 éve lakom a lakásban úgy, h keddről szerdára bármelyik pillanatban távozni is tudnék... tavaly ezt valóban meg is tettem a másik fél legnagyobb bánatára... de átmeneti elmezavarban szendvedtem, mondhatni a rózsaszín-lila köd kombó nem kedvezett az elveimnek és a józan eszemnek sem, úgyh összecsomagolt és elment... a visszajövetel gázos volt sok szempontból, úgyh hónapokig kerülgettem a zsákokban elrejtett cuccokat, amiket még jól a fotel mögé is dugtam, nehogy szembesüljek azzal, h vannak még szörnyek és tisztázni valók önmagamban... de előbb-utóbb kénytelen voltam újra magamban és a környezetemben is rendet teremteni, és sok mindenen túladni... de, hogy ne menjen sérülésmentesen és karcmentesen régi "jó" szokásom volt, várni a herceget, aki berúgja az ajtót... évek óta mondogattam... azon a bizonyos decemberi bronzvasárnapon is... én már nem szeretnék mást, csak, h jöjjön és rúgja be az ajtót... AHHA... hétfőn nem haza mentem rögtön munka után, mert közeledett a karácsony és az élő halottaknak is kell vmi szociális érzéket tettetni és ajándékot venni, ezért később értem haza... és ahogy közeledtem boldogan az "ottonomhoz" látom, h 4kézláb jön ki vki... átfutott az agyamon, h de hát onnan hogy??? Mire feleszméltem, h 1 fahéjarcú lomlény az ÉN LAKÁSOMBÓL mászik ki a laptopom a hóna alatt és követte 1 másik... hát kérd és megadatik van... mindig... BERÚGTÁK AZ AJTÓT...  Gyorsan megtanultam azt is, h vigyázz mit kérsz, m megkapod... (azóta természetesen azt kérem, h hozzon virágot és csöngessen decently) és azt is, h tudni akartam a választ, h mi is van a szívekben... és semmi olyan nem volt, aminek én örültem - talán ez okozta a nagyobb sokkot... mert minden anyagi cucc pótolható... a rajtuk lévő anyagok, emlékek, magán dolgok, már kevésbé... Annyira be voltam zárva a magam világába, h muszáj volt vkinek erőszakkal bejönni. 

Hogy nyitottam-e azóta??? ŐŐŐŐ háááááááááááá izééééééééééé nooooooooooossss 1 hangyányit biztosan... (de alig 1 hónapja még az ajtóm is bezárt, ahogy meséltem) még mindig nem vagyok az az űberhetyegős fajta, ahogy barátfelvétel sincs. Ne kérdezzétek miért... 1xűen imádom azt a maroknyi körülöttem lévő embert, jól elvagyok egyedül is - ijesztő, de túl jól néha, és az 1. sokk akkor volt, h mennyire looner vagyok, amikor együtt éltem a Szerelmemmel, és simán képes voltam csak magamnak tízórait csinálni, annyira szégyelltem magam, amikor rádöbbentem, nem győztem bocsánatot kérni a figyelmetlenségemért... -, a napközbeni szórakozásról a "zoo" gondoskodik, ahol a szociopatáktól kezdve, a "barmokon" át mindenki felsorakozik, és van 1 szeparé részleg, ahol van a "zárt osztály" és figyeljük a rajtunk kívül álló történéseket, hol sírva, hol nevetve... de folyamatosan imádkozva és tekerve... :D Aztán lecsillapodni látszódtak a belső kedélyek is, dolgoztam szorgosan önmagamon, a tudatosság van kiírva ezévi feladatnak, megtanulandónak... hát adj neki vakmerőn... dolgozom az ügyön... fel is néztem a plafonomra a nappalimban... nyugtáztam, h minden rendben, m Apa megcsinálta a beázásos ügyet (ez az óriási esőzések idején volt a nyáron)... ahhha... másnapra arra értem haza, h 1-2 kg sittel több van a földön, mint illene... ja... mindkét "drámámnál" a legfőbb problémám az volt, h a PUZZLE-ommm... a lomlények mázlijára nem nagyon rúgták szét... a sitt pl. a halaknál 1-2 db-ot totál szétáztatott, úgyh a biztosító riasztás után az volt az 1. h elintézzem a sérült db-ok cseréjét, amit ha kiküzdöttem magamból a teljes képet és látom, h van-e hiány, ill. kik sérültek, azokat megszerezzem... mert vannak dolgok, amikben fanatikusan maximalista vagyok... meg hát, mint megtudtam, amikor puzzle-t raksz, akkor a Felső Éneddel való kapcsolatot erősíted (ami az SVT alapja is, h Vele beszélgess), úgyh ez fontos. Ez tényleg szerelem :) 

A plafon ugye rám szakadt, megtudtam, h felettem erkély van... 1x csak kiszáradt, a biztosító is hajlandó volt kifáradni és felvételezni a kárt, úgyh megkezdődhetett a helyreállítás... Kb. 4-5 éve volt teljesen felújítva a 2 szoba - tekintve, h "nincs otthonom" érzéssel élek itt, a többi helyiséget meg sem próbáltam a magam képére és hasonlatosságára formálni - a tisztasági festéseket kivéve -, mivel akár holnap már itt sem vagyok AND I MEAN IT :D... ezért szépen jött az 5let, h imádom ugyan a színeimet, hiszen  a lakberendező lány annyira jól megálmodta nekem a narancs falamat... de a döglöttkék a hálóban már nem volt többé gyerebe... ezért ott vmi ütős lila/ciklámen god knows only szín lett, a nappaliban pedig szinte minden narancs, és most szerettem volna a közepébe 1 erős zöld kontúrt, amolyan kockaként... h megtörjem az uralmat... aztán jött Barbie zseniális ötlete, h miért nem teszek fel 1 \ jelet, m a balinéz om mennyire szép... neki van vmi kattanása ehhez a dologhoz, amit lehet én is elősegítettem azzal, h Indiából hoztam neki 1 láncot om medállal benne peridottal, de most meg a hátára is varratja, amit ma már hivatalból támogatok, de csak a Felső Énje miatt - de ez 1 másik story... 

csapongok??? MINDIG... szerencse, h csak gondolatban... kapcsolatokban már nem. Szóval Bodri belevetette magát a google képkeresőjébe és talált 1 cukipofát, aki omm is, angyalszárnyú is, szívecske is... és még a teremtést is szimbolizálja, de szeme is van... MI KELL MÉG??? Ja hát a grafikusok gyöngye és a plakátnyomók kincse... és már készen is volt a mű... utána már - ilyen gyakorlatiasság hiányában - drága szüleim vették át a stafétát... Apa vágta snitzerrel? skiccerrel? whatever... 1 baromi éles késszerű cuccal Anya ősrégi vágódeszkáján az ágyuk közepén térdelve :D hajtogatva, ragasztva, mert 120x120-as méretű a kicsike... majd a festés után szépen - a mérleg énemnek köszönhetően - közép-középre került az ülőgarnitúrához mérten is... majd beszereztem a festéket Rékától, Apa pedig jól kifestette, és azzal is szembesültem, h MOSHATÓ a narancs falam maradéktalanul és sérülésmentesen... úgyh a hibákat azonnal tudtuk korrigálni... a végeredményről győződjetek meg Ti magatok is... 

Sóval és borssal tegnap lett kész az opus major, imádom... annyira cuki... ha mégis Barbie hátára is kerül szeretni fogja... bár ő nem fogja látni...

Is she cute or is she cute??? :DDDDDDDDD Ezzel azt hiszem a lakás felújjítása officially kész... úgyh hátha megtettem már mindent, és továbbmehetek... addig meg élvezem, mert varázsol 1 új atmoszférát és rezgést a kecóba... és ha nagyon kalimpál még a lila falra is kerül 1 :) a szimmetria kedvéért... és mint mindent ez az igazi otthonomban ha kedvünk tartja majd bármikor reprodukálható... sablon van, úgyh néhány helyen fellelhető lesz a ZELEFÁNT\

Nos??? Hogy tetszik???

Elengedés

Hosszú évek, SŐT lassan évtizedek témája ez... és a mai napig leverem a lécet MINDEN EGYES ALKALOMMAL... és 1 lendülettel sosenem sikerül... csak apránként, több körben, a környezetem legnagyobb megdöbbenésére?/bánatára? Pedig az elmúlt 10+ évben rengeteget fejlődtem, változtam – kivéve, amikor ledöbbenek saját magamon, h szinte semmit, és akkor jól meg is dicsérem magam, majd ütlegelem, önuralmat parancsolok, majd feszes tempóban tovasuhanok – de ja... feltételezzük, h változtam. És igen, mert a környezetemtől igyekszem ezeket a dolgaimat már távol tartani. Kissé remete életet élek, ahol minimális embertömeggel érintkezek, és amikor együtt vagyunk sem akarom már rájuk zúdítani azt, ami belül néha előtör... 7 év után 1x tisztán megértettem azt, amit mindig sulykoltak belém, h mit is jelent ez igazából... „ha elengeded, megkapod...” (én hozzá szoktam tenni, h ha a tiéd), és ha elfelejtem (mert igen CSOMÓSZOR elfelejtem... nem azért, mert csekkent értelmi/érzelmi képességeim vannak... hanem mert ez az egyik handycappem...) fellapozom kedvenc írópárosom Esther és Jerry Hicks Salamon meséinek a 3. részét... a 117. oldaltól elkezdem olvasni, és újra átérzem, ahogy a dolgaimat átadom az Univerzum Tündéreinek... az akkor megnyugtat... de mivel az 1. és a 3. lépés múlik rajtam... nos a 3.ban az elfogadásban még nem mindig jeleskedek... A téma bármi lehet barátság, szerelem, munka... A legszilárdabb bázis az életemben a családom. Nálunk ezt mindenki érzi... még sincs annyira kimondva, v. „összenyálazva”. Roppant olaszos a kapcsolatunk, még beszélgetni sem tudunk halkan... sőt évekig ordítoztunk (főleg én, mert vhogy nem féltem... csak normál hangnemben nem ért el az üzenet???), veszekedtünk, ami mára egy békés történetté csitult. A nagy pofám is kisebb lett :) nem is tudom mikor volt szóváltás utoljára... OMG békeidő van!!! Persze mindent megbeszélünk, és ha vmi „dráma” van, akkor a végső felállás többnyire az, h én egyedül állok és a többiek velem szemben... Apa hivatalból nem szok Anyával szemben állni – holott sokszor másképp gondolná – Barbie, pedig azonnal leteremt(ene)... de mindigis jó érvekkel rendelkeztem... gyerekként azt gondolták majd jól ügyvéd leszek, m mindent meg tudok magyarázni... és annak az ellenkezőjét is... Szóval ma már béke van. Ahogy én változom, úgy változik a családom is. Főleg Anya és Barbie... persze mostanság Apa lázad, h mindig rászólok… m térít… minek??? Hagyjon mindenkit békén… ÓÓÓ és itt jut eszembe Legkedvencebbemnek 1ik könyvéből a sokat idézet rész: If u live me alone, I live u alone, if u don’t I don’t. – or something like that. De elengedés… egész hétvégén volt vmi fura dolog a levegőben… erre tessék most jött az üzenet, h az élménysétányban netán ott volt Buborék, akkor, amikor én is… és vicces, de keresztül futott az agyamon, h itt van, és milyen lenne a viszontlátás (megöleled? rámosolyogsz? elfordítod a fejed és továbbsétálsz? – fog. sincs. ez a dolog át van adva, de nem járok a közös környékünkön azóta, és a mai napig nem szívesen mennék)… NEM TUDOM HONNAN… 1 érzet… aztán lehet nem is, ezt ma már soha nem tudjuk meg, és nem is fontos… csak most 1 pillanatra a nyugalmi állapotom elbillent, ahogy a 7végén annyiszor… feltörnek érzetek, dolgok, amik jók voltak, és pörögnek bennem, előtör egy csomó ki nem mondott gondolat, érzelem, ami ma már nem szerelem nyilván… csak 1 mély érzés, vagy talán már tényleg csak 1 emlék… mert nincs frissebb. A fészbukon mindenki postol mindent… és ott láttam, h vki szakított, és írták neki okosan, h ne búsuljon, m ahol 1 ajtó bezárul, ott 1 másik kinyílik… és visszaírta, h de ő szereti azt az ajtót… MEGÉRTEM, mert én is sokáig dekkoltam a zárt ajtó előtt magamban… és egy év távlatában fél szemmel még néha… számtalanszor próbáltam totál hátat fordítani, és vissza nem nézni. Ideig, óráig sikerül, de van hova fejlődni. Ledöbbent, amikor azt hallom, h szakít 1 pár és másnap már mással van, mert az soha nem igaz… OMFG… tk tavaly ez történt, csak nem az én oldalamról… jól van, gratulálok magamnak is. De a saját változatomból én még ezt soha nem tudtam abszolválni… nem hiszek az ilyen hirtelen érzelmi változásokban… vagy ők gyorsabban heverődnek. Amikor ilyen kitöréseim vannak a legjobb, amit tehetek az érzelmi hullámvasút mellett, h jól kiírom, kibeszélem FEJBEN a dolgaimat, elképzelem, h ezt hol-mikor tálalom, aztán örülök a világmegváltó szófordulataimnak, amit már Rachel is megmondott a jóbarátokban, h mindenki szereti hallani, ha szeretik… - aztán ezt cáfolom magamban – majd eljutok addig, h meg kéne néznem a „he is just not that into you”-t, mert ha ez kölcsönös lenne, v. lenne mondanivalója jelentkezne… aztán még szenvedek 1 sort a saját hülyeségeimmel és előröl hátulról végigtekerem a filmet magamban, aztán mindig az a vége, h a Szellem szeret engem, és küld 1 olyan társat, aki úgy szeret, ahogy én szeretném és ez a kölcsönösség nem ideig óráig tart… hanem évekig/évtizedekig… és ebben a történetben a vége az, h minden jól van így ahogy, és megnyugszom… de persze előtte órákig már pörögtem a dolgon, csak még nem addig, h kimerítsem az elmémet, és kiüssem. Vezetni csendben ritkán szoktam… csak ha nagy „dráma” van, és nagyon kell a csönd… és hallottam 1 számot Noémi Virágtól http://www.youtube.com/watch?v=BEIjq43eiQE próbáltam fegyelmezni magam, h ne gördüljenek le a krokodil könnycseppek, és ilyenkor arra tudok gondolni… h én is ezt akarom… azt az érzést, azt a biztonságot, azt a tiszta szerelmet, a megérkezést, h onnan elindulhassunk az ÚJ KEZDETbe…

Persze mit mondanak az angyalok??? Tárjam ki a szívem, kreatívkodjak és írjak… az utolsó 2 kipipálva, hiszen elmentem 7végén és vettem 11 gombóc fonalat és most óriási kötős projektben vagyok… :DDD az ajándékokat oda vissza újra és újra kötöm, majd horgolom… mert hazamentem és anya újra megtanított, úgyh nagyon élvezem most ezen új képességemet is. Elhoztam tőle a kesznyűkötő szettet, kötős és horgolós könyvet, úgyh az eddig elkészített mellényrészt szépen visszabontom jógyerekhez méltón és újat tervezek, vmi fancyt és egyedit. Ahogy fellapoztam a könyvet egy csomó pulcsim mintája visszaköszönt, ill. vannak benne még kockás papírok, amin terveket készítettem… ma kockás fülü nyúl hiányában mit tehet az ember lánya??? excelben tervez pulcsit :DDD röhej, de ez van. sima, fordított, csavart, minden játszik… a 7főn, amikor beértem dolgozni úgy feltöltődtem, mintha 1 hét szabin lettem volna, holott csak imádok kötni és alkotni… és ezt néha elfelejtem. Kesztyűt, sapkát még körkötéssel nem próbáltam úgy, h varrás ne legyen rajta… nagyon kíváncsi leszek, h mit alkotok, ill. tyűt is szeretnék be is jelentkeztem pár amerikai kötős site-ra, és mintákat nézegetek. Amikor kész lesznek a kincseim, természetesen szívesen közzéteszem őket, mert cukik. Persze nem vagyok túl rutinos horgoló, úgyh ilyenkor le sem veszem a szemem a kezeimről – pedig nem is csalok –  J úgyh a tv csak zörög, de alig látok 1-2 kockát… de legalább a szgép sem zörög annyit… A kreatívkodás nyugtat, és öröm, mert közben azokra gondolok, akiknek készítem, és előre örülök, h meglepetés lesz, és régóta nem éreztem így.

Legkedvencebbemmel való találkozás mindig klassz, még ha a mostani nagyon röpkére sikerült is, mert nem volt kedvem francia filmet nézni, m közben nem tudtam volna kötni :DDDDDDD tudom… ha belendülök nem lehet lelőni, csinálom. Kaptam tőle 1 színes cukorkás vödröt halloweenre… m jön a trick or treat J király, m pont beleférnek a tűk és az aktuális gombolyag… a többit szép fonott kosárkában őrzöm, nincs macska, aki kipofozná belőle. Soha nem mulasztja el, h megdicsérjen, v. megjegyezze a nyugalmamat v. a kisugárzásomat. Amikor belül lecsillapodok én is így érzem. Ha visszagondolok a tavalyi őrületre, amikor én azt gondoltam, h db-jaim atomjaira hullottam a Scio biorezinanciás gép teljesen stabil állapotot mutatott, ahhoz képest, mint amilyen pocsékul festettem és éreztem magam, ergo az is tökéletes volt. Most meg szinte újjászületve várom ÉP-t, addig pedig elfogadom a meghívásokat, kvzgatom, ismerkedem… és hát előbb utóbb meg kell érkezzen, ha valóban fel van írva a család a „kiskönyvemben”, mert van még időm, de még sem… addig pedig élem az életemet, figyelem a változásaimat és megküzdök magammal…

A mai nappal önmagamat hősnek kiáltottam ki. 6.30ra húztam az órát, m 7.30-től Niára ígérkeztem. A félreértések elkerülése végett szépen bepakoltam a tornacuccomat is és már az esti programhoz szükséges cuccokat is, ahova munka után rohanok. 6.30-6.50-ig alkudoztam magammal, h kikeljek-e az ágyból, amikor már kikecmeregtem – ez a mindennapokban 8 körül tud megtörténni, és akkor már boldog vagyok – még akkor is alkudoztam, m nagyon reggel volt, és különben is, inkább tekernék stb., de abban megegyeztünk én meg én meg az irén, h ha most visszadőlök és lemondom a magammal megbeszélt programot, akkor máskor sem fogok elindulni, úgyh 3x-i visszafutkosás után 7.20-kor kiléptem az ajtón és 7.40-kor indulhatott is a magánórám, ui. nem sok tyúk ébred ilyen korán, h tornázhasson… szóltam azért a hölgynek, h ha nagyon elfehérednék szóljon, m több körben leesett a vérnyomásom… nem hiába, nem vagyok edzésben, és reggel ébredés után nem ettem, akkor még nem tudok… de erre majd kidolgozok 1 plan-t…

Viszont csodás nap van és tényleg igaza volt Dr. Szöszinek, ha sportolsz boldog vagy, akkor nem gyilkolsz és endorfinok szabadulnak fel a testedben :D és ez így van… és interneten is találtam csomó nekem tetsző információt, készült sok klassz fotó itt a „zoo-ban”, úgyh everything is under control, és most megyek, h okosodjak…

A Dió Bisztró vendége voltam :) - avagy egy mozgalmas hétvége krónikája...

Végre eljött kb. 6 hét után, h szabadon, akkor kelhettem fel, amikor kedvem szottyant, illetve amikor a betonfúró zaja már elviselhetetlenné vált számomra. Ezen a szabad hétvégén elvileg szüretelni mentem volna a rokonyokhoz, csak kevésbé volt vonzó megoldás a 4 órás visszaút vasárnap, mert a szülők szerdáig maradtak, én meg szabi híjján vagyok már. Így barátnős/látogatós/"tekerős"/gyerekekkel wiizős programokat szerveztem. Persze egy dög vagyok, mert amennyire imádok jönni menni, épp annyira szeretek bekuckózódni is, és ha nem kell kilépnem is tökéletes... De félkómásan már Zita ébresztett, úgyh felkel, kv-tfőz, teker, felkészül az összes lehetséges variációra, majd 2 óra múlva már úton is voltam. 

Mit tekerek? 1 ingát, lassan öt éve lesz, h spirituális utamon szembe jött a SZERELEM... egy módszer, amivel lehet másoknak/magamnak segíteni. Spirituális Választerápia (SVT) névre hallgat, órákig tudnék mesélni a legfrissebb tudatosságot növelő élményeimről, de most itt ő "csak" egy eszköz, ui. gyűrjük egymást, mert kell egy cél, és nekem, most ide van helyezve az energiám java, úgyh felpakoltam a cuccaimat, és elmentem, h örömködjek a Szellemi vezettetésben, és feltehetően ezt az örömöt érezzék a másik oldalon ülő szívemnek kedves tekertetők is. 

Hadd kezdjem egy apró kulisszatitokkal... szombaton van a Dió Bisztró főzése... Bár Dóri mondta a menüt - totál elfelejtettem... vmi szufléra emlékeztem, ezért gyorsan málnás étcsokit beszereztem, de nem volt biztos az érkezésem. Felhívtak, örömmel mentem. Beléptem hozzájuk Kornél épp du.i ebédjét fogyasztotta fülig maszatosan, gondoltam a puszival megvárom, amíg kimosdatják, azonnal megkaptam Anyukától, h finnyás vagyok, pedig hát Beni/Barni páros szokott még olyanabb is lenni, és nem is igaz, kikérem magamnak :) úgyh szépen megpuszilgattam a pofiját, majd jött az csodálkozás, h 17 hónaposan csomó mindent és érthetően mondd... Sok apróembert ismerek, és van, aki több hónappal, akár 1 évvel is idősebb, de köszöni szépen még nem kommunikál szavakkal, mert egyéb módon mindent megkapnak. Na de vissza az érkezésemhez. Gyorsan megtanítottuk neki a nevem, mivel ritkán lát, és gyanítom nagyobb társasági életet él, mint én, úgyh sok az info... aztán megetettem a maradék előétellel, majd kb. 20 percen belül már birtokon belül volt az előétel és a főétel is, (a receptek itt megtekinthetők, hátha főznétek egy kicsit: http://diobisztro.blogspot.com/2010/10/basszus-ezek-szerint-en-szeretem.html és http://diobisztro.blogspot.com/2010/10/rakos-rizotto-avagy-jamie-en-es.html), aztán a srácok átmentek kvt főzni, és kipurcanva kezdtünk el beszélgetni... Isteni volt minden. Lehetséges, h szombatonként törzsvendég leszek a Dió bisztróban? :) Nem volt nagyon diétás koszt... cserébe isteni ízek, és hát a gyerek is tolta befelé... majd elég erőteljesen tudta közölni, h "jáccunk" :D úgyh vele is puzzle-öztünk, közben vártam, h meg tudjak moccanni az ízek orgiája után. A hab a "tortán" nekem azért a piritott sózott mandula volt... abból is teleettem magam - ti tudtátok, h úgy kell megpucolni, h forró vízbe mártjátok és ki lehet nyomkodni??? Mert én még "nyers" állapotában eszegettem, aztán mondták, h pirítva lesz az esti filmhez, de 1 pillanatra át is futott az agyamon, h hogy fog rátapadni a só? X-aktának tűnt, majd láss csodás 1 szeánsszal később már "csupaszon" kaptuk, úgyh nem tudtam nem rákérdezni, h hogyan is van ez. Ügyesek ezek a nők :) és mennyire jó, h szeretnek főzni... ja persze még a háttérben gyorsan összerittyentettek egy lekvárt is zöldparadicsomból :D még nem tudom, h van-e bizodalmam majd a dologhoz, de megkostoltam -sosenemettemsoha korábban- húsokhoz nekem idegen, de minden újra nyitottan viselkedek. Közben az éjszaka folyamán egy érdekes "2 Isten létezik" elméletbe lettem beavatva, gyorsan meg is fejtettük a 2 Istenség mivoltját, mindenki a saját hitének megfelelően, majd a ház Ura szórakoztatott történelmi tényekkel/feltételezésekkel... úgyh 1-2 óra alatt eljutottunk a honfoglalástól egészen a sötét középkorig... és bár nem tudnék minden infot visszamondani... sőt néha követni sem, mert, amit az iskolában tanultunk nem igazán volt kontakt azzal, amit Tőle hallottunk... de őszintén érdekfeszítő volt. Majd mi nők maradtunk lent csak... mi más ment volna, mint a TV Paprika... és tk. ha nem ettem volna dudára magam élveztem is volna, sőt mi több össze is tudott volna folyni a nyál a számban... így csak ömlő infó volt, pár kajával fűszerezve...

Ma végre meglátogattam a gyerekeket, hetek óta nem láttam őket. Utoljára futóversenyen voltunk kb. 3 hete. Mikoris a startnál eltörött a mécses, mert Barnikám a maga 4 évével kicsit maximalista, és nem birkózott meg a váltott hátrafelé karkörzéssel, gyors vigasztalás után futott mint a nyúl, alig bírtam tartani vele a tempót, közben kiabáltam neki, h nagyon jó, és csak így tovább és fuss :) úgy, ahogy ezt egy igazi cheerleader teszi... csak a pompomjaim hiányzotak... Jó móka volt, de kidöglöttem, ők pedig még fociztak 2 órát.  Azóta kaptak wii-t, úgyh most jól bemutatták mit tudnak... Barni ügyes kardozásban, repülésben, bowlingban... Beni íjjászkodik, teniszezik. Én bowlingot és golfot próbáltam... nagyon vicces... ahogy gurítottam a golyót a másik kezem tittára ökölbe szorult és ha taroltam ott ugráltak velem a srácok is... tényleg nagy öröm, és hát rendesen nekilendülsz és lépsz, térdelsz, gurítasz... mint igaziból... vicces élmény... (a másnapi izomláz már kevésbé... de túlélésre vagyunk programozva). A golfnál fennforgásom volt... az 1. alkalommal irányítási ismeret híján 8+ ütés után kiírta, h GIVE UP :D pedig még ügyeskedtem volna... hole in 1 nem volt, a 2. lyukra már 3 ütésből betettem... az nagyon klassz volt. Apuka ott nagy szakács - az én apummal együtt szokták prezentálni a szülinapi "zsúrjaimat" -, úgyh nálunk ebédeltem :D megvártam, míg Barni elmegy aludni, aztán haladtam tovább az utamon.

Beszereztem jó pár gyöngyöt, láncot, mert néha szeretek kreatívkodni, és most annak is eljön az ideje. Sok az ötlet már a fejemben, főleg másik nagy szerelmemhez térek vissza... a kötéshez. Gyönyörű fonalakat találtam az interneten, amint érkezik raktárra már suhanok is, és veszek pár gombolyagot (ez most szombat reggel lesz, úgyh ez természetesen rányomja a bélyegét a köv. 7végének :D). Egy részét ajándéknak szánom, úgyh arról jó db-ig még nem lesz infó, és egy mellényt szeretnék magamnak... Legutóbb is, amikor tűt ragadtam mellényt kötöttem... nem, nem hordom... leszaladt 1 szem vhol, és anyánál van gyógyuldában jó ideje, jó lenne előkeresni... imádom a kötött cuccokat, és még jobban szeretem, ha magam készíthetem el.

Szeszilinél voltam látogatóban délután, mert kiköltözött Szentendrére, és meséltem neki az őszi terveimről, mert tényleg évek óta nem volt az életem része a kötés, kérdezte, h most fogok megtanulni? Az első pulcsimat 14 évesen kötöttem a gólyabálra készült kockás, egyszínű, sok szerelmemnek kötöttem már pulcsit, párnát, mikor mit... imádok adni, örömet szerezni. Egy srácnak 18 évesen kötöttem 1 óriási garbót, 30 évesen találkoztunk, és közölte, h a téli estéken még mindig fel szokta venni otthon, mert annyira meleg és szereti. Kell ennél nagyobb öröm? :) Az első nagy szerelmemnek (igen, a dudorászósnak) a pulcsija nyakába szemeket kötöttem, hiszen ő volt "kutya" :D róla nem feltételezem, h megtartotta... de néha érhetnek érdekes kellemes/kellemetlen meglepetések. Pl, amikor pár hete az 1ik ffi közölte, h akkor most hozna levest, mert beteg vagyok, azért, mert amikor én vittem neki, amikor a halálán volt, az mennyire jól esett neki, és h milyen nagyra értékeli. Eltelt 1,5 év a két időpont között... és milyen klassz, h teszel vmit, és az pozitívan hat a másikra, úgy h soha nem szól, nem említi, és te sem sejted, h számít... (főleg, h el is tűnt az életedből... csak van 1 emlék, hozzá 1 érzet) csak teszed, amit gondolsz az adott pillanatban... és mindenki gondol/érez, azt amit. Természetesen a leves nem ért ide, de a szándékot tőle... nagyra értékeltem. Ja és különben is egyedül betegeskedni pocsék. Tekintve, h hosszú évek óta ededül élek... volt benne párszor részem... és nem kívánom senkinek... amikor csak arra vágysz, h vki hozzon 1 bögre teát, mert erőd nincs felkelni... és nálam a stressz sírásképp távozik... úgyh sírsz... persze Anyáék ilyenkor mindig megkérdezik, h miért nem szólsz és miért nem jössz haza... hááát m éjszaka nem rángatnám ki az ágyból, meg különbenis nagylányvagyokmár... megaztán mindenütt jó, de legjobb otthon.

Sorry ÉLESVÁLTÁS JÖN :)
Legkedvencebbem évek óta mondja, h a mosolyom az egyik "fegyverem"/"kincsem", az a mindent visz kategória. :) Hát vagy igen, vagy nem... mert most gyorsan végiggondoltam, h hány srácra nem hatott... már ha nem épp üveges szemmel haladtam á-ból bé-be... Egyik reggel megkérdeztem mikaelát, h szeretne-e kvt (tudom, h reggel nem csak nekem issue ez, hanem más is szereti, ezért nagy bikedlit szok készíteni a kollegáknak, és vannak, akiket reggeliztetek is... itt nem én vagyok a legfiatalabb, hanem inkább tyúkanyó), és rámosolyogtam, majd igent mondott... visszahajolt még az ajtóból, és közölte, h "Adri ez a mosoly így reggel, megér egy millió dollárt" (persze angolul mindez még viccesebb) :D én nagyon röhögtem, és legszívesebben ránéztem volna... "how about RIGHT NOW???", mert igen... pénzember, hogy másképp tudná kifejezni magát, mint a pénz nyelvén. A legviccesebb helyen és a legviccesebb emberekkel dolgozom ever. Amint beáll 1 markáns változás fogok írni róluk, mert megér pár misét. Addig is elég annyit tudni rólunk, h a Madagaszkár full szereposztásban szerepel nálunk :D

De vissza Szentendrére... isteni hely, tágas környezet, ami még arra vár, h a ház asszonya belakja minden zegét/zugát és meleggé, otthonossá tegye. Mindennel rendelkezik, ami szem-szájnak ingere... bár a kád kimaradt... de mindent meg lehet szokni. Nálam ez kizáró ok lenne, hiszen én imádok úszni, cserébe viszont én kevésbé vagyok bátor és ugrásra kész, mint Szeszili. Az isteni eszem-iszom itt sem maradt el. Régen biztos mondtam, de újra megerősítem... IMÁDOK ENNI :D, bár gondolom ez teljesen egyértelmű. A többi már privát tekerős-csacsogós volt, majd izzó telefonok, dicséretek... ja... változunk, felnövünk, fejlődünk, összeszedettebbek vagyunk... éééés kései névnapi ajándékként még 1 csodaszép lila orchideát is kaptam, m tudja, h ez a kedvencem... annyira boldog voltam/vagyok.

Hálás vagyok a barátoknak, h feledtették a szülői koszt hiányát :D... persze annyira inspirálóak voltak, h vmelyik este kinéztem 1 receptet, h főzök... aha... semmilyen alap cuccom nincs otthon, úgyh a tonhal, kukorica kevés volt az üdvözüléshez, de kedvet kaptam, és ez a lényeg...

Ez volt az a hétvége, ahol tavaly kissé kiszaladt a lábam alól a talaj, ahogy a parlamentben gyönyörködve haladtam a rakparton feltört pár emlék... aztán az a klasszikus is... h pull uself together woman... és igen. Megkönnyebbülés volt minden szinten.

Majd este hallgattam a híradó zörgését kedvesbarátaimtisztelthölgyeimésuraim... OMFG... jó, h most pár évre megint csend lesz... mert már unalmas volt... inkább most hallgatok el, mert nem lenne sem semleges, sem jó véleményem nagyon sok mindenkiről. Annyira képben vagyok/voltam, h megnéztem az arcokat, h kik a jelöltek, aztán néha megijesztett, h 1-1 szimpatikusnak tűnő arc mögött h tud annyira radikális irány/nézet lenni? ÁÁÁÁ most jutott eszembe, Drága Bnőm tesója is indult a választáson. Minnyá rákeresek hogy áll... további jó estét, jó szurkolást :D