Káucsing... és más kalandok...

Végre eljött a február közepe, amikor Vackor újra iskolába megy :) Kb. 2 éve szemezgettem már a coachinggal, de valahogy sose indultam el... azóta már Legkedvencebbem ÉPje is hivatásos lett, és már akkor szóltam, h jöjjön ő is és csináljuk meg, de vhogy elmaradt, hiszen az oktatások nálunk is szombatot is érintettek... az meg elég kurtán-furcsán venné ki magát, h kiírunk 1 tanfolyamot, amin nem vagyok jelen... titta gáz. De most szabad ember lévén imádom, h újra iskolában ülök... más típusú képzésen, ahogy az elmúlt években tettem... hiszen a tanulást sosem hagytam abba 1 pillanatra sem, csak nem olyan képzésben vettem részt, ahol a végén vizsgázni kell... úgyh van pár hónapom, h az ezirányú nyűgeimet keresztül verekedjem önmagamon... Káucsing = jól kérdezni... vhogy ez volt bennem... aztán most a 2. alkalom után is azt érzékelem magamban, h úúúúrrrr isten... hát ez sokkal összetettebb és több... honnan tudom érzékelni, ha a másik "félrebeszél"? Vagy, ha én vagyok a kócsolt perszóna, akkor én beszélek félre, miközben simán őszintén elmondom a gondolataimat és érzelmeimet... Úgyh rájöttem ez nem 1 könnyű szakma... és nem pár hónap alatt elsajátítható... De... a cél kitűzve, garancia az oktató által vállalva, h MEGVÁLTOZIK az élet az adott területen... akkor most nagylevegő és legyünk vizesek. 

Persze nem nehéz kitalálni, h mi az én témám... 

Hadd térjek ki 1 kicsit, pici kurfli lesz csak... Van Szeszili barátnőm, aki kineziológus. Soha nem értettem, h napokig tud "oldódni", bőgni... mert mi a módszerünkkel másképp dolgozunk... itt nem kell óriáskönnycseppeket hullajtani... meg kell érteni, tudatalattiból kitisztul, tudatos elme átalakít, új hitrendszert kialakít és megy tovább... Volt 1 olyan időszakom, h 1, határeset 2 könnycseppet sírtam, és már kiborultam magamtól, h "zokogok"... aztán volt olyan, h elsírtam minden könnyemet, és csak voltam... Volt, h közölte a Legkedvencebbem, h "Te mindenen sírsz"... (és még mindig nyomába sem érhettem Szeszilinek)... aztán most "Művésznő" - a házi orákulumom férje nap, mint nap megkérdezi őt, h beszéltél Adrival? Mi volt? Hogy érezte magát... m 1x elkapott vmi beszélgetésünket, ahol határozott instrukciókat kaptam, amikor épp talán kirúgtak... és leszúrta őt, h a vonal másik végén 1 érző ember ül :D annyira édes. Mindig nevetnem kell ezen, mert nem veszem magamra... persze ha önmagamtól kiborulok sírok, mint a záporeső - már megint... úgyh a napokban megkaptam Művésznőtől is, h én mindenen elsírom magam... Ha örömömben, akkor azért, bár akkor csak meghatódottan párás a szemem... mert persze beleélem magam 1 pillanat alatt, h milyen érzés lenne, ha az a csoda az én életemben lenne... Ha bánatomban azért, m akkor elegem van a világból, mostanság kifejezetten a jóistenből... h vaze... mindent megteszek, amit mondasz, diktálsz, üzensz... mint az eminens tanuló hülyegyerek... és Te hol vagy ebben? Miért is nem teszed oda magad? Nem úgy van, h én 1-et feléd, Te 100-at felém??? Vagy ha én vagyok a vak - ami természetesen 1 határozott opció tud lenni - akkor miért is nem fordítod úgy a fejem, h NE TÉVESSZEM EL??? És ne jöjjön a szabad akarattal... meg, h életed isteni tervét úgy rontod el, ahogy épp kedved tartja... m I'm not buying it... 

Itt állok... fullos elmélet... döcögős gyakorlat. 

Vissza káucsing... az 1. gyakorlat során, mivel életem eddigi legnagyobb megoldandóját vittem naná, h én voltam a csoportból az egyetlen, aki bőgött :D utána felhívtam Művésznőt, h jelentse otthon, h köze nem volt a dologhoz... és mégis kiborultam :D nehogy az legyen, h ő a "mumus". Egy barátnőm is a csoportban van, ő is csak oldalra pillantott a székből, mert akkor már párokban dolgoztunk, és tudta, h óóóó dráma van :D. Aztán elmentünk ebédelni az óra után és az Aréna foodcourtján nekem 1 falat nem ment le a torkomon, csak  a nyílt színen sírtam... gratuláltam magamnak... Aztán találkoztunk 1 bnőjével, én futólag bemutatkoztam, és már távoztam is... tegnap mondta, h a lány azt mondta milyen szép vagyok... Ő maga egy nagyon szép lány, én úgy néztem ki, mint akinek bemostak... úgyh meg is lepődtem, h mi van már??? Szemüveges, és elfelejtette feltenni? De jól esett a női dícséret... 

Másnap újra mentem iskolába, mert a jövőhéten nem tudtam volna elmenni, mert wellnesselni lettem zavarva, h kipihenjem magamat :D magamtól... az a csoport teljesen más, mint a miénk. De nagyon helyesek, 1 alkalom után annyira összeszokottak... akkor 1 ffival kerültem párba, úgyh megtettem neki is azt a szívességet, h ha a témámról beszélek nem sírom el magam :D csak belül fátyolosodott a hangom... 

Aztán du. mentem a saját közegembe, ahol viszont megjegyezték, h úgy nézek ki, mint akin át ment 1 úthenger, és akit kimostak... értékelem az emberi őszinteséget :D tittára. Főleg, h tudom, h jószándékkal teszik. Az egyik lány emlékeztetett arra, h a köv. buli időpontja másnap lenne... sok mindenre gondoltam, csak arra nem, h kedvem van hozzá... aztán másnap este 8ra csak összekapartam magam, feldobtam 1 sminket és elindultam, h ha más nem, akkor a mojito kellőképpen jó tud lenni... 

Kerestem koktél recepteket... és őszintén nem értem, h miért olyan nagy cucc rádobni 2+ koktélcserkót az italra... holott az eleve tartozéka... bár közölték, h nem jár... SINCE WHEN? mondaná a háborgó inglisajkú... elhiszem, h plusz ktg... múltkor nem is koktélcseresznyét adtak, hanem vmi meggyes borzalmat... most meg 5 perc volt, mire egyátalán előkaparták... ott volt tündérke is... de nem tőle rendeltem... és nem is emlékezett volna rám, hisz többszáz ember megfordul 1 este a bárban. 

Asszem épp most törtem össze a kedvenc bögrémet... amiből több mint 7 éve iszom a kvm... ááá ez most nem esett jól... tom nem kéne ragaszkodnom a cuccaimhoz... és egyelőre még "csak" megrepedt a külső zománcos része... úgyh beletettem a mosogatóba és "szivárgás próbán" van... de "hithű" oroszlánként, nem szeretem, ha vmi nem tökéletes... :(

Most megyek és rakom picit a puzzleomat, hátha ma befejezem (na nem az 5000 dbosat, ez csak 1000 db) és jelenleg így néz ki... 

Jelentkeztem végre a Latte Art képzésre... és a spontán kvöntésnél az 1ik reggel én pillangónak láttam ezt a csodát :) de lássuk be ez azért messze van a művészettől :D

A bennem élő gyermek

A legfontosabb és legmókásabb kalandjaimról elfelejtettem mesélni... Bodri and the gang... Ritkán látom a lízinggyerekeimet, m hát annyira elfoglalt vagyok, róluk nem is beszélve :D... én hol utazom, hol csak olyan cudar időjárás van, h kinézek, és ha nem kötelező... nyeee ma nem megyek ki a lakásból hangulat van. Ők pedig állandóan sportolnak, úgyh megvan az a heti 2 szabadnap, amikor fogadóórát tartanak suli/ovi után :D Erre kell időzíteni, vagy a hétvégékre, mert még nincs kirándulóidő... Nagyon tudnak hiányozni a Mackók, úgyh az elmúlt hetekben végül többször is meglátogattam őket és óriási társasjáték partikat rendeztünk... Már olyan nagyok... Beni ma-holnap 9, Barni 6 múlt, és szeptemberben már kezdi a sulit. Az egymás iránt érzett imádatunk még mindig töretlen :) Barni még ölelgetős és bújós is... hajlandó még az ölünkbe ülni... Beni már nagyfijú :) ha ad 2 puszit az már ok. A Jézuska hozta a "80 nap alatt a Föld körül" társasjátékot... karácsony után pár napig tanulmányozták, m első, de második olvasásra is bonyinak tűnt... Mára annyit játszottak, h menet közben tanítottak meg engem is... olyan jól sikerült, h most vasárnap Barbiet is átcsábítottam, mert 5-en mégicsak jobb lesz a játék, mint 4-en... és tényleg király volt... este jutott eszembe, h basszus lehet nem kellett volna nyernem... annyira tudok neki örülni, mint a gyerekek :) Mert persze már beszólogatnak, h majd ők lenyomnak :D:D:D ilyenkor a bennem élő gyerek is teper, és úgy örül 1-1 pici győzelemnek, h kész :D vicc az egész... De legalább kikapcsolódunk, és mindenki happy... az utóbbi időben nagyon elkütyüsödtünk... volt, h beléptem és az volt az 1. kérdésük Adribodri hoztál ipadet? És többnyire vinni szoktam, h hadd örüljenek, amikor a gyerekek ideje lejár, akkor Anyával szókeresőzünk :D 

A fiúkkal társasozni élmény... pici korukban is imádtam, de most, h már nagyok és ügyesek különösen szórakoztató. Igazi ellenfelek. Apa általában a konyhában sürög-forog, kapunk kv-t, kaját, vagy a nappaliból figyeli az olasz család játékát :) mert azért a kölykök mindig kipréselnek magukból vmi hangot... ami néha olyan, mintha az idegeidet drótkefével fésülgetnék... vhogy nem köti le őket csak a játék... izgágák, de édes pofák... vagy cüccögnek, vagy hablatyolnak, vagy dobolnak... de vmi mellékzönge tutifix, h akad :D és már stratégák is :) és a detektívet is simán úgy helyezik, h a többieket megszivassák - ezen szóhasználattal :D Szóltam Barbienak, h a töltelékszavakat hagyja ki, ha feljönnének, m olyanok, mint a szivacs :D utánoznak 1 szempillantás alatt... és igazi kis fifikás ördögök... hétköznap ugyanis nincs semmi kütyüzés náluk... Barni azért kiudvarolta, h hadd pingpongozzon már egyet Adrival... de azért Anya megengedte, h ünnepnap lévén jóóó akkor egy-egyet pingpongozzunk és a srácok is együtt... a kinect vicces :D imádom... 1x borultam ki, amikor először játszva Barbieval vhogy úgy lett beállítva az ütő, h bal kézzel kellett volna ütni... jobbkezes lévén ez nyilván nem ment... és amikor próbáltam jobbal ütni... hát baromira nem mozdult, mivel a balban volt az ütő... Beni bal kezes, próbáltam belökni helyettem... de hát nem őt szkennelte be, úgyh volt nagy haddelhad... de most figyeltem arra, h jobb kézben tartsam az ütőt... nagyon jót szórakoztunk vele... damn... sajna mindkettőt megvertem :) majd Barni is megverte Benit :D, úgyh örömmámorban úsztam... Viszont "set"-ben alulmaradtam... az vmi logikai játék, ahol 3 tényezőnek kell mindig igaznak lennie. Kártyával játszák. Amikor Barnika figyel nagyon penge benne. Most vasárnap végül 7 órát voltunk náluk, közben volt egy kis intermezzo, mert a srácok elmentek úszni az unokatesóikkal, aztán amikor visszajöttek, búcsúképp nyomtunk még egy willy fogot, amiben Barbie nyert... nem is kell 80 nap... jól sáfárkodva 50+ nap alatt teljesítette... egyre rövidül az idő... már csak a fogadást  kell beiktatnunk a játékba, és minden szabályszerű lesz, és talán izgalmasabb is... 

Egy másik barátnőmnek 3 gyerkőce van a nagyok 9 és 5 a picúr épp 2. Hozzájuk is szoktam menni játszani. Náluk az xboxban olyan játékok vannak, ahol ugrálni kell futni... na kb. 3 perc sem kell, h leessen a vérnyomásom, ami amúgy sem nyalja a holdat... úgyh szoktam kérni, h a szánkós/dülöngélőst hagyják rám... ugráljanak ők... én annyira bele tudom élni magam és koncentrálni, h bár sosincs hosszú körmöm, mégis úgy szorítom össze, h ottmarad a tenyeremben a nyoma... komolyan játszom :D Tudok olyan nyomot hagyni a gyerkőcökben, h még hetekkel később is bárki ment hozzájuk a picúrnak mindenki Adri volt... hiába próbálták mondani az aktuális lány nevét... Adri. Okay :) 

Nyáron a szülinapomon úgy volt, h összeengedjük a 2 bandát... az aprónép betegsége miatt ezért csak a 2 nagy csatlakozott hozzánk... Hogy ünnepeljen az ember lánya, ha már öregszik??? 1 csokor kölyökkel :D Azért végül nem egyedül voltam felnőtt a 4 gyerekre, mert Barbiék is eljöttek velünk... bár közölték, h ők nem fognak figyelni rájuk. De persze, h ők is játszottak velük... bár elég viccesen néztem ki, amikor 4karú pókként úsztam velük... a 3 fiú szuperül úszik, de a kislány karúszós volt... a srácok mindig rohantak fel a csúszdára, én meg vakegérként próbáltam az árnyakat követni, h ki merre jár. Nagyon vicces volt... de hazudnék, ha azt állítanám, h du 4-kor még a türelmem alapjáraton volt... Imádom a gyerekeket, és a csacsogásukat, de 4-en 4féle igénnyel... nem egyszerű... jó, h eljön a nap vége és csend vár itthon :D Amúgy mivel most jöttek velem először a fiúcska és lányka (Mackóékat születésüktől fogva ismerem ugyi... ők tudják a szabályokat...) közöltem velük, h aki hisztizik, az gyalog indul haza... m azt nem bírom... és arra nem is vagyok kíváncsi. És mindezt úgy, h az apjuk, aki elszállította őket a strandra is jól hallja... nehogy félreértés legyen a szabályokat illetőleg. :D Nálam terror van. De mivel ők is jól nevelt és tréningezett gyerekek voltak, tökéletes nap volt... tökéletes folytatással... és asszem aznap még a vizilabda válogatott is nyert, m épp olimpia volt... 

A "dolgos" hétköznapok...

Vízszintes hóesésben hazaértem a "pagonyból", jeleztem a családomnak, h up and running... aztán kipakoltam, este meg majdnem meghaltam... annyira szúrt és szorított a szívem, h csak sírtam, és azon gondolkoztam, h ne mááááárrrr még 1 szívroham??? És nem is lábon? És egy embernek 3 lehetősége van, és bumm, és itt van újra? Dráma volt... Úgyh gyorsan próbáltam vhogy nyomással enyhíteni, aztán kitalálni, h hogyan és mikor jutok el a leggyorsabban ekg-ra... remélve azt, h most nem fogják 2x ismételni és továbbirányítani, h még nézegessék... Hétfőn szóltam a családomnak, h Rosst idézve "I had a near death experience", úgyh a köv. napokban zsongtak körülöttem. Aztán az orvos szerencsére nem talált semmi, "szimpla" ""pánikroham"" volt. Erről másik kedvenc filmem a Minden végzet nehéz jut eszembe, amikor Jack Nicolson rohan a korházba, h adják neki be a nitrot, nem vett be viagrát, m szívrohama van... 

Visszaérkeztem a "dolgos" mindennapokba, ami szorongós ismeretlenként tört rám... a barbie-házból visszacsöppentem a saját valóságomba... De aztán a doki megnyugtatott, h minden ok... úgyh belevágtam az új itthoni életembe... ismerkedtem, buliztam, teljesen kiütöttem magam... viszont megtanultam, h a Sex & NewYorkos "bánni-method" működik... Mojitot rendeltem, aztán kértem koktélcseresznyét hozzá... (de könyörgöm mióta nem jár alapból???), aztán amikor fizettem ránéztem a duplaszéles fültől-fülis feszített mosolyommal, h lehetne dupla?... Aztán jött a "mozzanat", ahogy láttam, megérintettem a karját és odacsicseregtem, h tündér vagy :) Nem telt bele sok, és libbentem a következő körért... (hozzáteszem NEM kellett volna...) egy lányka keverte a zitalomat, mire megérkezett "Tündér" és már a dupla cserkó benne is volt... Bánni tud vmit ezt megállapítottam, és nagyon jól mulattam... a másnap már nem volt ennyire vicces, de megtanultam hogyan kell visszaállítani a sav-bázis egyensúlyt és pikk-pakk elmúlt a szédület...

A rándevúk ismét hoztak új definíciókat "THE ONE" téren... szembesítettek a saját úristennyomakorom fóbiámmal... 20+ban ok volt, ha a ffi 10 évvel idősebb... ma már nem... sorry de "öreg", mégha sportos és fiatalos is... annyira vicces volt találkozni a vágyaimmal v. korábbi elképzeléseimmel. Mindig volt 1 elgondolásom családi autó terén... nos beúszott... meg is állapítottam, h még mindig gyönyörű, bár nem is tudom, h ültem-e benne valaha... A másik találka a kvzó és én... röhögtem, h évek óta vágyom rá... és van, aki meg is valósítja hamarosan, és ő is megy barista képzésre... bár ő ugye a komplettre, nem a gyorstalpalóra... de persze ez nem ok további rándikra... pusztán mosolyforrások...

Persze nem tett jót az sem, h Buborék bejelentkezett és közölte, h tavaly szívrohama volt... legszívesebben ordítottam volna, írásban csak duplagyors gépelésre futotta... a lezárt érzések és már helyre rakott múlt 1xre a nyakamra tört... a dráma, h úristenelveszíthetem, ami lássuk be nonszensz... hiszen se így, se úgy nem láttam, kommunikáltam vele kb. másfél (?) éve... elkéstem a találkozóról, összepattantam az előttem ülő ffiemberrel... pedig ő olyan volt, mint máskor... pusztán én voltam lélekben totál más dimenzióban... 

Nem jó a kommunikációm... ezt már párszor meséltem... keménynek tűnő módon jelentek ki dolgokat, mintha ellentmondást nem tűrnének... aki ismer tudja, h hülye vagy, de így is szeretünk... aki nem ismer, az kiakad, talán még meg is sértődik... én meg tudom a helyem... Én dumálok... a Jóisten pedig szépen az összes nézetemet, ha úgy van, akkor egy tollvonással keresztülhúzza, ha épp úgy jó nekem... Ezért magamban magamon csak röhögök, de ha én lennék a másik, akinek a képét 1 látszólag vastag falba buciztatnák... biztos én se akarnám magam megismerni... Bár nem is értettem utána azt a megjegyzést, h holnap értem jön... EZEK UTÁN??? Aztán toltunk rajta 1 napot... volt 1 mondat, ami bekapcsolt 1 olyan gombot, amitől régen a plafonig ugrottam, úgyh nem sikerült a jelen pillanatra barátságosan reagálni, hanem fújtam, mint a nyári vendégem - a macska - (ha még nem meséltem róla... 1 misét megér az a dög...), és közöltem, h akkor most szeretnék hazamenni... oszt még ezt tudtam tetézni... úgyh kölcsönös érdeklődés hiányában a további kálánd szünetel... 

Most pedig "küzdök" magammal... lehet mégsem nekem való a párkapcsolatosdi... de tk. ez sem igaz... érzést keresek... minimum olyat, mint ami a razil susnyásban behangolódott... ha annál kevesebb, akkor nem kell, m nem tudom benne jól érezni magam. Úgyh hálóóóó odafenttt én szóltam... és itt várok... nem megyek sehova... Kivéve ha épp nem a városban cirkálok és rohanok egyik találkozóról a másikra, h csacsogjak és jókat egyek/kvzzak. Sokszor eszembe jut, h hogy is volt nekem eddig időm arra, h napi 8 órát irodában üljek? :D vicc... de most ez van. Indul nemsokára a suli, amit várok. Remélhetőleg az otthoni tanfolyami anyagot is hamarosan elsajátítom... csak remélni tudom, h az 1 hónapos elsajátítási keret nem komoly... m akkor igencsak le vagyok maradva... 

Végre találkoztam a barátnőimmel is, akikkel a bulimacska koromat töltöttem... az egyikük már 10+ éve asszony (vörös), és jobban néz ki, mint valaha, a másikuk mindjárt anyuka lesz (szőke), úgyh ő meg azért ragyogja túl bármikori önmagát is... 1xűen édes, ahogy gömbölyödik... én meg néztem őket... reggel meg eszembe jutott a bulis korszak, és ha vki azt mondja, h x év múltán itt tartunk... kiröhögtük volna... az akkori felállás szerint én lennék többgyerkőcös anyuka, aztán Szöszi valahol külföldön, és végül a Vörös Démon talán szingliként bulizna... most is bulizik - újra :). Kismamánk kívánós... úgy röhögtem, m mikor mit... most, amikor sütizett épp vodkát :D. Amikor torkos csütörtökön vacsiztunk mindenki 1 tál ételt rendelt cukikám kettőt :D, és nem választotta ki előre mit fog enni... ui. bármelyik pillanatban meggondolja magát és mást kíván... viszont hátulról nem lehet megmondani, h babát vár, és ezzel vígasztaljuk is :) 

Eltelnek a mindennapok, de már legalább keretet kap az életem... igyekszem időben felkelni... az alvás időben még nem megy... de ez is átalakul... Egyrészről ez az egyik legjobb része az életemnek, másfelől "ott vagyunk már"?  Olyan jó passzban vagyok, h wellnessre lettem zavarva Debrecenbe :) hááát megadtam magam, de leginkább már a tavaszt várom, amikor visszatérhetek a pagonyba és minden virágba borult... M az szééépppp. 

Mutattam már a kedvenc számom? Na ez simán felpörget 1 álmost reggelt is...