Rég nem éreztem így.
Írnom kéne sokat... sokszor.
Van, h bezárkózom, van, h kitárulkozni vágyom, van, h alig létezem, van, h kicsattanok az életörömtől.
Mi késztetett írásra? Nem tudom, megláttam 1 volt szerelmem (aki mellett 10+éve elkaptam a csokrot) tesójánál, h családot alapított és babája született. Kiffiú.
Azonkívül, h gyönyörű az 1 fél fotó mi jutott eszembe??? TE IS FIAM BRUTUSZ? V. blútúsz? :D
És átvillant az agyamon, h milyen girbegurba utat is választottam, aminek még közel sem látom FIZIKAILAG a végét... h tényleg végig kell nézni, h mindenki gyerekgyár lesz - 1-2 kivételtől eltekintve. (Van még 1, akit biztos még nem tudnék szívbéli örömmel kezelni, de alakítom az érzelmi energiáimat.)
Volt 1x 1 kisadli, akinek volt 1 párja "butakutya" úgy volt, h holtomiglan, holtáiglan a tervben, aztán úgy hozta az élet, h nothanku, és majd 12 éve mindenki ment a saját irányába... Aztán most kutyának kiskutyája lett (amúgy tényleg a szegény malamutlányunk nevét viseli), és eleredt a nyelve, úgyh az elmúlt időszakban feltűnt, h "beszélgetünk", ami igaz 3-4 alkalmat jelent az elmúlt hónapban, de az elmúlt 12 év csendhez képest ez bődületesen sűrű... és én ezt nem értem. A gyerek 1 tündéri kizslány, olyan szíves takarója van, ami fluffy mint 1 álom (igaz ne panaszkodjak a 30. szülinapomra én is kaptam királylányos szettet a csajoktól - úgyh 1x remélem a belevaló királylány is tiszteletét teszi), anyut én csak "újadri"nak (m tényleg az) hívom helyes lány. Mondtam kutyának remélem, h a 2. frigy már tartós lesz... utána elég vicces lehet már oltár elé állni, és aszondani teljes magabiztossággal, h holtomiglan-holtodiglan tugedörforevör...
Na mindegy... nem értettem a dolgot, de aztán felvilágosítottak, h otthon vszínű nyilván most nem ő a figyelem középpontja, úgyh így próbál energiához jutni. Mindent el tudok képzelni.
De nyilván én nőből vagyok... nem is értem ezt. Szoktam neki javasolni, h nyugodtan merüljön bele a kis csodájába, ott van anyu mellette... hát kerek az élete... akkor szépen fókuszáljon oda.
Vmilyen módon "megvilágosodtam" az életemre nézve. Volt 1 kapcsolatom, ami annyira szépen indult, persze nem volt elég magas a fiatalember - és felszínes v. nem, nekem ez FONTOS -, de sok más akár stimmelhetett is volna, ha nem érezte volna, h a jó kezdetet agyon kell azzal vágni, h "nem mi vagyunk egymásnak a végállomás", ami nem baj, mert szerelem nem lett, viszont megfelelő módon töltekezett mindenki, ideig óráig. Kissé furcsa-kurta módon vége is lett a mesés kezdetű románcnak, amit azt gondolom senki nem bánt, és vhogy csak a feladataimra fókuszáltam.
A varázsló-barátnőm mondta, h amikor azt akarják, h ne foglalkozz egy területtel adnak annyi feladatot, h időd nem lesz rá... és akkor 1xiben felgyúlt a villany a kis agyamban. Hát persze... az, h nem nyüszögök, és boldogabb vagyok all alone, mint mások kapcsolatban az pont annak is köszönhető, h olyan szinten pörgök, h fizikailag időm sem lenne belekezdeni semmibe. A február úgy múlik el, h 1 hétvégém volt "szabad", amiben 3 kötelező program volt... legközelebb márc. 1. hétvégéje szabad, de akkor azt tervezem, h ki sem kelek az ágyból, csak pihenek végre, és nem kelek 6kor. Nincs panasz... boldog az életem. Befejeztem 1 óriási munkát, a tanítást egyre jobban élvezem, és már nem ver le a víz, ha kérdeznek, mert tatatatam merek válaszolni, és édesek, ahogy ők izegnek mozognak és nyüzsizteti őket az újtól való félelem... én belül mindig röhögök magamon úr isten, ha tudnák, ha ismernének, h milyen vagyok, és mennyire hebrencs, és 1 bohém nő, aki alig várja, h nevessen (m néha ott szigorúnak is kell lenni és komolynak), és h én jobban bírok félni tőlük :D, mint ők tőlem, ha kérdezek és válaszolni kéne... de ez már annyira jó móka... persze du-ra elfáradok, m lemerül a duracell, de ez így harmóniában van. Kell az embernek hely, ahol töltekezik, és nekem ott van az egyik forrásom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése