Ahogy már említettem párszor, a hely, ahol dolgozom tiszta Madagaszkár. Van 1 King Julienünk, 4 nyomink (freaks), mi pingvinek és 1 B-tervünk, ...
Tavaly (2009 novembere) óta az 1 nm-re eső királylányok száma ugyan csökkent, de az egók még mindig hatalmasak, és még drama queenek is.
Olyan helyen vagyok, ahol nincs karácsony... még szerencse, h idén sem felejtettem el ezt, csak annyi a búcsúzkodás, h see you next year... fine.
Tavaly nov. közepén érkeztem 1 friss felépítésre váró csapatba... mára a 6 fős szobában ma még 3-an, de januártól 2-en ülünk, új ember sehol, de az "okosok" mind maradnak. Számtalan helyen ültem már, sokféle felettesem volt már... de soha még nem éreztem azt, h 1 oviban lennék, ahol simán beáruljuk a másikat, v. megzsaroljuk, és azt sem, h az én viszonylag nyugodt és alkalmazkodó természetemből úgy ki tudják húzni az állatot, h megütném.
Oroszlán - mérleg vagyok, abból a fajtából, aki a 4 szűz bolygójával nagyon kis csendes, szerény, fát lehet vágni a hátán, amíg el nem szakad az a bizonyos cérna, és akkor előjön az oroszlán dominanciája, és az ascendensemen ülő plútó kapcsán a skorpiós "tusé" halálos szúrása. Utálom, amikor ezt kihozzák belőlem.
Erre a két első királylánynak mindenféle képessége megvan, és a harmoniára való törekvésemből adódóan még mindig köszönök nekik reggelente, és netán megkérdezem, h hogy vannak - és szinte mindig a fejemet a falba verném, h MIÉRT, ha norm. választ úgy sem kapok. És más nő nem is maradt... ergo be kell érjem a másfél normális ffi kollégámmal, mert a többitől a hideg ráz. Van 1 olyan halfej, aki az 1ikről azt mondja, h lojális vele, de máskülönben a real pain in the a**, a másik, pedig eleve idegesíti, és sok fejfájást okoz másoknak... és apró zárójelben megjegyezem, h fél tőlük bármit kérni. Sok attrocitáson túl vagyunk már... néha feltettem a kérdést az PA-nak, h miért is engedi, h m. ordítson vele. Aztán jött 1 nap, ahol olyan jól elvégezték a munkát, h tudtuk, h vkinek a feje le lesz üvöltve, m azért simán jöhetne Jack Nickolson Anger Managementre, csak azt nem tudtam, h a libák miatt ez pont nálam fog landolni. Én egy vmire képtelen vagyok... a hülyeséghez és az igazságtalansághoz jópofát vágni... természetesen ezért méginkább ordított, h h merészelem húzni a számat és képeket vágni, és amíg ő fizet, akkor addig itt mindenki mosolyogjon... az, h mi játszódik le belül, nem kérdés, mert tudja... Aztán persze befutott T. a kiskirálylány főnököm, és kikérte magának helyettem is a dolgot, mivel én pontosan tudtam a szituról, csak a rutinróka kollegák mondták, h hagyjam... majd lecsapódik elől... ahham... kicsit nem sikerült. Jött a nagy bocsánatkérés, és h ő nem tudta, h ennek már van history-ja, de bejött és látta, h nem vagyok olyan, mint szoktam és majd ő elrendezi ezt a konfliktot.
Másnap gondoltam felnőtt módon elintézem elől az illetékessel, mert miért kéne belevonni a nagyfőnököt ilyen baromságokba... csukott fülekre találtam, majd még be is ment hozzá, h elmondja, h én azt mondtam, h velem nem lehet üvölteni... Persze láttam a fején, h full ideges és szólított, csak az okát nem tudtam... és kikérte magának, h én üzengessek neki... bár mondtam, h semmi üzenet nem volt benne, ez 1 tény... Majd újra bocsánatot kért, ültünk bent a kiskirálylánnyal, és elmondta, h vannak olyan gonosz emberek, akik halkan beszélnek, és van pár jó ember, aki néha felemeli a hangját. I consider myself the second type. Kiskirálylány nem nagyon mert rám nézni... mert mosolyogtam, fel-fel húztam a szemöldökömet, és azt gondoltam, h such a pathetic moran... és h még megfejelje ezt... közölte, h az én koromban tudnom kell túllépni azon, h vki üvölt velem... tényleg öreg??? Több mint 10 évet rámver... úgy gondolom, h az ő korában tudnia kellene uralkodni magán... persze amíg telefonokat vágunk földhöz, csonkig rágjuk a bőrt a kezünkön, rugdossuk a széket, ütlegeljük a falat... van min dolgozni úgy érzem. Persze a beszélgetés elején megerősítettem, m úgy indított, h "nem tétszél té nekem" - úgy voltam vele, h kit érdekel??? Minnyá jön a vihar úgyis... - Mondtam neki, h milyen tökéletes az intuíciója és azonnal megérezte, h nem vagyok olyan, mint szoktam... Ui. a spirituális alapelvekben van olyan is, erősítsd meg a jót... ez pipa... és h én mindig supersweet és super nice vagyok, és h nem fog chasing after me... bár most, h a változásokat beszélte velem, megint felhozta, h csak 1x ordított velem... ja... és remélem, h ez volt az 1. és utolsó is. Miközben olyan meetingünk is volt már, h non-stop mosolyogtam, és rám szólt, h akárhányszor ő v. Julian megszólal én elkezdek mosolyogni, és attól fél, h rosszat mond... közöltem, h az én fejemben mindig napfény van... és többnyire tényleg... kivéve, ha elborítja őket a fekete felhő... Volt h egymás után 2x leette magát... kérdezte, h rajtam nevetsz? (az egész cég ott volt, m akkor is búcsúztattunk vkit... és imád hosszú beszédeket mondani) OFF COURSE NOT... és nagyon röhögtem... közölte, h politikusnak kellett volna menjek... Miután túl voltunk a megmondalak az ovobácsinak sztorin du. már a PA elkezdett az egészségemért aggódni, és mindenféle vitamint ajánlgatott az immunrsz-em erősítésére... Szerintem skizofrén néha... amellett, h ffigyűlölő, és volt 1 férje, aki alázta, és választott 1 olyat, akitől függ/folytathatja uezt... és neki ez jó, mivel már nem lehet 1 felnőtt embert megváltoztatni. Disagree... mindig van mód a változásra. Csak akarni kell.
A legújabb húzása, h átnyomott 1 600-as címlistát, h ha a marketinget csinálom... közöltem, h azoknak a cégeknek én nem... ő nem tudja hogy vannak vele más emberek, de ő inkább pozitívan lát dolgokat, mintsem negatívan... erre inkább letettem a telefont, ui. volt 1 munkaköri konflikt, amit neki kellene csinálni... az erős ffiállat boss majd elintézi vele, m ez a PA szerint presztizs kérdés... nos... annyira fasza és erős vezető, h azóta is én csinálom, úgyh no comment, és szerencse, h ő mindehhez pozitívan áll hozzá. Néha tiszta irreális ötletek is születnek (sőt... szinte mindig), amit józan életű emberként nem tennél meg... pl. partnereknek nem küldünk tavalyi v. előtti képeslapot... és már visszakerült hozzám, aztán emlékeztem a kis Júdás incidensre, és visszadobtam a labdát... hápogott, h ezt miért neki, és miért kell neki a felelősségét elvállalni... rövidre zártam azzal, h mert én ismerem magam, és én tudom, h nem mondom el m-nak... viszont ennek a felelősségét nem vállalom, m nem rám osztották. ÉS pont... erre nem tudott már mit lépni, úgyh sarkon fordult, és kezében a lapokkal visszatért a kiindulópontjához.
