2012. december 18., kedd

Madagaszkár... több felvonásban 2010 év végéről...

Ahogy már említettem párszor, a hely, ahol dolgozom tiszta Madagaszkár. Van 1 King Julienünk, 4 nyomink (freaks), mi pingvinek és 1 B-tervünk, ... 
Tavaly (2009 novembere) óta  az 1 nm-re eső királylányok száma ugyan csökkent, de az egók még mindig hatalmasak, és még drama queenek is. 
Olyan helyen vagyok, ahol nincs karácsony... még szerencse, h idén sem felejtettem el ezt, csak annyi a búcsúzkodás, h see you next year... fine. 
Tavaly nov. közepén érkeztem 1 friss felépítésre váró csapatba... mára a 6 fős szobában ma még 3-an, de januártól 2-en ülünk, új ember sehol, de az "okosok" mind maradnak. Számtalan helyen ültem már, sokféle felettesem volt már... de soha még nem éreztem azt, h 1 oviban lennék, ahol simán beáruljuk a másikat, v. megzsaroljuk, és azt sem, h az én viszonylag nyugodt és alkalmazkodó természetemből úgy ki tudják húzni az állatot, h megütném.
Oroszlán - mérleg vagyok, abból a fajtából, aki a 4 szűz bolygójával nagyon kis csendes, szerény, fát lehet vágni a hátán, amíg el nem szakad az a bizonyos cérna, és akkor előjön az oroszlán dominanciája, és az ascendensemen ülő plútó kapcsán a skorpiós "tusé" halálos szúrása. Utálom, amikor ezt kihozzák belőlem.
Erre a két első királylánynak mindenféle képessége megvan, és a harmoniára való törekvésemből adódóan még mindig köszönök nekik reggelente, és netán megkérdezem, h hogy vannak - és szinte mindig a fejemet a falba verném, h MIÉRT, ha norm. választ úgy sem kapok. És más nő nem is maradt... ergo be kell érjem a másfél normális ffi kollégámmal, mert a többitől a hideg ráz. Van 1 olyan halfej, aki az 1ikről azt mondja, h lojális vele, de máskülönben a real pain in the a**, a másik, pedig eleve idegesíti, és sok fejfájást okoz másoknak... és apró zárójelben megjegyezem, h fél tőlük bármit kérni. Sok attrocitáson túl vagyunk már... néha feltettem a kérdést az PA-nak, h miért is engedi, h m. ordítson vele. Aztán jött 1 nap, ahol olyan jól elvégezték a munkát, h tudtuk, h vkinek a feje le lesz üvöltve, m azért simán jöhetne Jack Nickolson Anger Managementre, csak azt nem tudtam, h a libák miatt ez pont nálam fog landolni. Én egy vmire képtelen vagyok... a hülyeséghez és az igazságtalansághoz jópofát vágni... természetesen ezért méginkább ordított, h h merészelem húzni a számat és képeket vágni, és amíg ő fizet, akkor addig itt mindenki mosolyogjon... az, h mi játszódik le belül, nem kérdés, mert tudja... Aztán persze befutott T. a kiskirálylány főnököm, és kikérte magának helyettem is a dolgot, mivel én pontosan tudtam a szituról, csak a rutinróka kollegák mondták, h hagyjam... majd lecsapódik elől... ahham... kicsit nem sikerült. Jött a nagy bocsánatkérés, és h ő nem tudta, h ennek már van history-ja, de bejött és látta, h nem vagyok olyan, mint szoktam és majd ő elrendezi ezt a konfliktot.
Másnap gondoltam felnőtt módon elintézem elől az illetékessel, mert miért kéne belevonni a nagyfőnököt ilyen baromságokba... csukott fülekre találtam, majd még be is ment hozzá, h elmondja, h én azt mondtam, h velem nem lehet üvölteni... Persze láttam a fején, h full ideges és szólított, csak az okát nem tudtam... és kikérte magának, h én üzengessek neki... bár mondtam, h semmi üzenet nem volt benne, ez 1 tény... Majd újra bocsánatot kért, ültünk bent a kiskirálylánnyal, és elmondta, h vannak olyan gonosz emberek, akik halkan beszélnek, és van pár jó ember, aki néha felemeli a hangját. I consider myself the second type. Kiskirálylány nem nagyon mert rám nézni... mert mosolyogtam, fel-fel húztam a szemöldökömet, és azt gondoltam, h such a pathetic moran... és h még megfejelje ezt... közölte, h az én koromban tudnom kell túllépni azon, h vki üvölt velem... tényleg öreg??? Több mint 10 évet rámver... úgy gondolom, h az ő korában tudnia kellene uralkodni magán... persze amíg telefonokat vágunk földhöz, csonkig rágjuk a bőrt a kezünkön, rugdossuk a széket, ütlegeljük a falat... van min dolgozni úgy érzem. Persze a beszélgetés elején megerősítettem, m úgy indított, h "nem tétszél té nekem" - úgy voltam vele, h kit érdekel??? Minnyá jön a vihar úgyis... - Mondtam neki, h milyen tökéletes az intuíciója és azonnal megérezte, h nem vagyok olyan, mint szoktam... Ui. a spirituális alapelvekben van olyan is, erősítsd meg a jót... ez pipa... és h én mindig supersweet és super nice vagyok, és h nem fog chasing after me... bár most, h a változásokat beszélte velem, megint felhozta, h csak 1x ordított velem... ja... és remélem, h ez volt az 1. és utolsó is. Miközben olyan meetingünk is volt már, h non-stop mosolyogtam, és rám szólt, h akárhányszor ő v. Julian megszólal én elkezdek mosolyogni, és attól fél, h rosszat mond... közöltem, h az én fejemben mindig napfény van... és többnyire tényleg... kivéve, ha elborítja őket a fekete felhő... Volt h egymás után 2x leette magát... kérdezte, h rajtam nevetsz? (az egész cég ott volt, m akkor is búcsúztattunk vkit... és imád hosszú beszédeket mondani) OFF COURSE NOT... és nagyon röhögtem... közölte, h politikusnak kellett volna menjek... Miután túl voltunk a megmondalak az ovobácsinak sztorin du. már a PA elkezdett az egészségemért aggódni, és mindenféle vitamint ajánlgatott az immunrsz-em erősítésére... Szerintem skizofrén néha... amellett, h ffigyűlölő, és volt 1 férje, aki alázta, és választott 1 olyat, akitől függ/folytathatja uezt... és neki ez jó, mivel már nem lehet 1 felnőtt embert megváltoztatni. Disagree... mindig van mód a változásra. Csak akarni kell. 
A legújabb húzása, h átnyomott 1 600-as címlistát, h ha a marketinget csinálom... közöltem, h azoknak a cégeknek én nem... ő nem tudja hogy vannak vele más emberek, de ő inkább pozitívan lát dolgokat, mintsem negatívan... erre inkább letettem a telefont, ui. volt 1 munkaköri konflikt, amit neki kellene csinálni... az erős ffiállat boss majd elintézi vele, m ez a PA szerint presztizs kérdés... nos... annyira fasza és erős vezető, h azóta is én csinálom, úgyh no comment, és szerencse, h ő mindehhez pozitívan áll hozzá. Néha tiszta irreális ötletek is születnek (sőt... szinte mindig), amit józan életű emberként nem tennél meg... pl. partnereknek nem küldünk tavalyi v. előtti képeslapot... és már visszakerült hozzám, aztán emlékeztem a kis Júdás incidensre, és visszadobtam a labdát... hápogott, h ezt miért neki, és miért kell neki a felelősségét elvállalni... rövidre zártam azzal, h mert én ismerem magam, és én tudom, h nem mondom el m-nak... viszont ennek a felelősségét nem vállalom, m nem rám osztották. ÉS pont... erre nem tudott már mit lépni, úgyh sarkon fordult, és kezében a lapokkal visszatért a kiindulópontjához. 

Világvége...

ettől égnek áll a hajam összes szála... (pedig már újra hosszú és dús...)
mérhetetlenül bosszant a sok világvége készülődés... már akkor is óriási ellenállásba ütköztem, amikor hallottam először a 3-napos sötétségről, pedig azt számomra hiteles ember mondta ún. pólusváltásként pár évvel ezelőtt... 
De most, h közeleg az a bizonyos dátum, mivel úgy tűnik nem következik be... nos a hétvégén már január közepét hallottam, h majd akkor... mert a numerológia szerint nincs annak a napnak a jövőoszlopában semmi, mert van olyan látó, aki január közepe után több embernél nem látott semmit... (hozzáteszem az enyémek láttak...)
Nyilván az én korlátom az, h olyan szinten kihoz a békatűrésemből ez a hülyeség, h belül ordítok... fizikailag meg elfordulok... Csak annyit tudtam mondani a számomra amúgy roppant kedves embernek, h ha ez megtörténik, akkor az az isten, akiben én hiszek nem létezik többé... és ez nem történhet meg, ha napi szinten amúgy meg tudja működteni a csodákat. Könyörgöm alig kezdtem el az életemet, a legjobb részek még simán hátra vannak... pont nem érek rá arra, h világvége legyen... 
És szeretem azt az építő hozzászólást is, h mindjárt kitör a 3. világháború is... kb. ugyanez a reakcióm, csak azt még drasztikusabban látom... én csodálom az összes felmenőmet, aki képes volt átélni/túlélni 1 borzalmat, de én már jóelőre szóltam otthon, h ha bármi gebasz lesz én leszek az első, aki leköszön, mert félelemben nem vagyok hajlandó élni... ez nem újkeletű hóbort... egész picúr korom óta ezt vallom. Én nem tudom, h miféle személyiségem van... de amennyire látszik a változás/fejlődés, annyira nem változik szinte semmi. A nagy dolgokban semmiképp. Számtalan mérföldkőnek vélt dolgot ugyanúgy látok ma is, mint x évvel ezelőtt. 
Többféle asztrológiai portált olvasok, és vannak köztük eléggé racionálisak és közérthetőek is. A bulvár asztrológiát kerülöm. Az egyik szerző mondta, h 2012.12.21 után eléggé növekedni fog az ezotériában csalódók száma... Nem baj... ők várják a világvégét... és az érdeklődés hiányában elmarad. 
Persze van bennem olyan érzés, mint amikor elkeztem hinni... h mi van, ha amit elhiszek az kiderül a végén, h oltári nagy baromság? :D És most is van bennem 1 pici félsz... de ha bármi lesz remélem átalszom... amúgy meg január elején elutazom... 1-2 hétre kipihenni az elmúlt időszakomat... mert kalandban nem volt hiány... de azt majd máskor írom le, mert eléggé tele van csavarral... 

2012. december 17., hétfő

Csend és béke honol... íródott valaha február vége felé...

Rég nem éreztem így.
Írnom kéne sokat... sokszor. 
Van, h bezárkózom, van, h kitárulkozni vágyom, van, h alig létezem, van, h kicsattanok az életörömtől.
Mi késztetett írásra? Nem tudom, megláttam 1 volt szerelmem (aki mellett 10+éve elkaptam a csokrot) tesójánál, h családot alapított és babája született. Kiffiú. 
Azonkívül, h gyönyörű az 1 fél fotó mi jutott eszembe??? TE IS FIAM BRUTUSZ? V. blútúsz? :D 
És átvillant az agyamon, h milyen girbegurba utat is választottam, aminek még közel sem látom FIZIKAILAG a végét... h tényleg végig kell nézni, h mindenki gyerekgyár lesz - 1-2 kivételtől eltekintve. (Van még 1, akit biztos még nem tudnék szívbéli örömmel kezelni, de alakítom az érzelmi energiáimat.) 
Volt 1x 1 kisadli, akinek volt 1 párja "butakutya" úgy volt, h holtomiglan, holtáiglan a tervben, aztán úgy hozta az élet, h nothanku, és majd 12 éve mindenki ment a saját irányába... Aztán most kutyának kiskutyája lett (amúgy tényleg a szegény malamutlányunk nevét viseli), és eleredt a nyelve, úgyh az elmúlt időszakban feltűnt, h "beszélgetünk", ami igaz 3-4 alkalmat jelent az elmúlt hónapban, de az elmúlt 12 év csendhez képest ez bődületesen sűrű... és én ezt nem értem. A gyerek 1 tündéri kizslány, olyan szíves takarója van, ami fluffy mint 1 álom (igaz ne panaszkodjak a 30. szülinapomra én is kaptam királylányos szettet a csajoktól - úgyh 1x remélem a belevaló királylány is tiszteletét teszi), anyut én csak "újadri"nak (m tényleg az) hívom helyes lány. Mondtam kutyának remélem, h a 2. frigy már tartós lesz... utána elég vicces lehet már oltár elé állni, és aszondani teljes magabiztossággal, h holtomiglan-holtodiglan tugedörforevör... 
Na mindegy... nem értettem a dolgot, de aztán felvilágosítottak, h otthon vszínű nyilván most nem ő a figyelem középpontja, úgyh így próbál energiához jutni. Mindent el tudok képzelni. 
De nyilván én nőből vagyok... nem is értem ezt. Szoktam neki javasolni, h nyugodtan merüljön  bele a kis csodájába, ott van anyu mellette... hát kerek az élete... akkor szépen fókuszáljon oda. 

Vmilyen módon "megvilágosodtam" az életemre nézve. Volt 1 kapcsolatom, ami annyira szépen indult, persze nem volt elég magas a fiatalember - és felszínes v. nem, nekem ez FONTOS -, de sok más akár stimmelhetett is volna, ha nem érezte volna, h a jó kezdetet agyon kell azzal vágni, h "nem mi vagyunk egymásnak a végállomás", ami nem baj, mert szerelem nem lett, viszont megfelelő módon töltekezett mindenki, ideig óráig. Kissé furcsa-kurta módon vége is lett a mesés kezdetű románcnak, amit azt gondolom senki nem bánt, és vhogy csak a feladataimra fókuszáltam.
A varázsló-barátnőm mondta, h amikor azt akarják, h ne foglalkozz egy területtel adnak annyi feladatot, h időd nem lesz rá... és akkor 1xiben felgyúlt a villany a kis agyamban. Hát persze... az, h nem nyüszögök, és boldogabb vagyok all alone, mint mások kapcsolatban az pont annak is köszönhető, h olyan szinten pörgök, h fizikailag időm sem lenne belekezdeni semmibe. A február úgy múlik el, h 1 hétvégém volt "szabad", amiben 3 kötelező program volt... legközelebb márc. 1. hétvégéje szabad, de akkor azt tervezem, h ki sem kelek az ágyból, csak pihenek végre, és nem kelek 6kor. Nincs panasz... boldog az életem. Befejeztem 1 óriási munkát, a tanítást egyre jobban élvezem, és már nem ver le a víz, ha kérdeznek, mert tatatatam merek válaszolni, és édesek, ahogy ők izegnek mozognak és nyüzsizteti őket az újtól való félelem... én belül mindig röhögök magamon úr isten, ha tudnák, ha ismernének, h milyen vagyok, és mennyire hebrencs, és 1 bohém nő, aki alig várja, h nevessen (m néha ott szigorúnak is kell lenni és komolynak), és h én jobban bírok félni tőlük :D, mint ők tőlem, ha kérdezek és válaszolni kéne... de ez már annyira jó móka... persze du-ra elfáradok, m lemerül a duracell, de ez így harmóniában van. Kell az embernek hely, ahol töltekezik, és nekem ott van az egyik forrásom.