Szeretném elmesélni miért hívnak mostanság "The SAS"-nak, vagy Sas kisasszonynak :)
Történt valaha, hogy középiskola 1. féléve környékén fizika órán a leghátsó sorban ülve kiszúrtam, h nem látom a táblát, és a tanár(nő)t (?) sem élesen. Úgyh szépen elcsattogtam a kedvenc unokanővéremmel (aki azóta már évtizedek óta Kaliforniában él), és választottunk 1 jó nagy db-ot, m volt kb. feles mindkét szemem. A mai fejemmel biztos nem rohantam volna a szemüvegért, hanem inkább tornáztatom kicsit... de egy biztos... sosem szerettem vaktyúk lenni. Teltek múltak az évek, és 18 éves korom óta foglalkoztatott, h le kéne tenni a szemüveget. Évekig hordtam eszement módon lencsét (ma már korszerűek vannak, de akkoriban még elég szigorú volt a hordási idő pl., vagy az O2 áteresztő képességük, stb.), ennek következtétben a szemeimem csodás vastag vérerek keletkeztek, úgyh a lencséről back to basics alapon újra szemüvegre váltottam. Persze félévente növekvő dioptriával... később, amikor összeszedtem magam már képes voltam megállítani, sőt még faragni is belőle... De ha még eddig nem derült ki, akkor oroszlány-királylányból vagyok (Grófnő szerint mindenképp), a kényelem bajnoka... heverek a szavannán, és történjenek úgy a dolgok, ahogy nekem tessék :). Az élet persze nem mindig ilyen. Írtó makacs tudok lenni, ha vki azt mondja, h nem vagyok képes vmire... mert igenis az vagyok. Majd én megmutatom. Így volt ez egy szemorvos esetében is, aki kvázi kiröhögött, amikor közöltem, h tornáztatom és programozom a szemeimet az élesebb látásra.
Voltam Leo Angart tréningjén is, aki a -4,5-es szemüvegét dobta el szinte 1 hónap alatt, voltam 1 doktornőnél, aki akupunktúrás pontokkal machinálva képes dioptriát faragni... háááttt a csinálás nem mindig az én asztalom... SVT-vel, SpÚ-val dolgoztam rajta. Elutaztam Braziliáig, h Joao megműtse (én nem a konyhakéses éberen falhoz állítva lekaparom a szemedről a szaruhártyát típusú műtétet választottam... ehhez sem merszem, sem hitem nem volt elég... attól függetlenül, h velünk volt olyan néni, aki hajlott háttal és bottal jött... és eldobta azt nem egészen 2 hét alatt (és szó szerint)... ). Valahogy semmi nem hozott igazi áttörést. Nézegettem a hiperszuper műtéteket, érdeklődtem, mindenhonnan anyagot kértem... már a mai világban még kupon is kapható, úgyh az ára sem az eget verdeső kategória, ill. óriási kedvezményeket nyújtanak maguk a cégek is... de telt múlt az idő, és ugye a szem "öregszik", és 40 után minden megfordul... és persze a babszem szerint erre a kis időre minek ez a hűhó alapon, vmi más megoldás kell... Én mindig igyekszem jól felkészült lenni. Az összes aggályomat megkérdeztem, minden ami természtesen nem aktuális, de bármelyik pillanatban azzá válhat...
Aztán drága barátnőm 1x csak küldött 1 emailt, h éleslátás műtét nélkül azonnal... hát semmi nem derült ki természetesen a honlapról, így telefonáltam és bejelentkeztem. Épp a szülinapomra kaptam időpontot. Végtelenül csalódott voltam, amikor kiderült, h az én pici méretemre és pici diopritára nincs épp lencse, ezért meg kell rendelni amerikából, úgyh újabb 1 hónapot kellett várni, h a csoda megtörténhessen.
Próbáltak elriasztani, h hát ez nagyon drága, és h ez nem hoz tartós eredményt, és amilyen pici a dioptriám lehet, h hetek kellenek mire beáll a szemem. Én mosolyogtam, megköszöntem az intelmeket, és mivel nem rövid ideje imádkoztunk érte, tudtam, h tökéletes és azonnali megoldás lesz.
Eljött a nagy nap, amikor is végre megérkezett a lencse a jueszéjből, és feltették. Rögtön láttam vele tisztán eleve. Ez egy éjszakai kemény lencse, ami gázáteresztős elven működik. Fogalmam sincs hogy... de nappalra nem jó, mert szúr és kényelmetlen, olyan, mintha ki akarna esni a szemedből... és folyik a könny, mint a patak... 24 óráig bent kellett tartani, úgyh ez azt jelentette, h úgy kellett egész nap dolgoznom. Tiszta kába voltam, szúrt, fájt, vörösek voltak a szemeim, mint a bagzó macskának... és alig vártam, h leteljen a 24 óra, felkeljek és ismét a doktornő székében üljek... Menthetetlenül eljött a pillanat és láss csodát... tökéletesen láttam... Ez 1 "látó" (I mean éleslátó) embernek nem kunszt... de nekem... hát maga volt a csoda... sírva vezettem az autóba (persze ezek szigorúan örömkönnyek voltak), és közben fülig ért a szám... ha vki látott biztos azt gondolta, h ez a liba meghibbant... ja, mert a lényeget kifelejtettem. A lencse trükkje, h lefekvés előtt beteszed, szem becsuk, alszik, felkel, kivesz és lát, mint a sas :D Azóta 1x sem vettem vissza a szemüvegemet (ami addig is szigorúan keret nélküli volt az utóbbi években, h ne látszódjon... egyetlen előnyét sírom vissza... eltakarta a karikás szememet - azóta gyakran kérdezik, h mi a baj, fáradt vagyok :D, de 1xűen ilyen alkat... ezen még mojolok... h jobb leszen az ábrázatom). Természetesen hetekig féltem még, h hipp hopp 1xcsak azon kapom magam, h nem látok, és cipeltem magammal a szemüvegemet. Most már úgy elástam a lakás vmelyik zugába, h azt sem tudom, h pontosan hova tettem...) Az élmény leírhatatlan. Sokáig sírdogáltam 1-1 helyzetben örülve magamnak... pl. 20 év után újra látom, h mit művel velem a fodrász :D tűélesen... hd-re váltottam én is :D, a strandélmény azóta elmaradt, de uszodában már jártam...
Persze sok olyan "attrocitás" is ért azóta, amit nem volt 1xű kezelni... pl. HÓESÉS... amikor vízszintenesen esik, és nem tudod már lejjebb hajtani a fejed, v. a kapucni sem elég nagy... Vagy pl. nagyriktán megfordulok a konyhámba, és vmi belecsöppen a szemembe... :D Vagy amikor ingáznak körülöttem... volt, h szóltam, nehogy már kiüsse a szemem :D jót röhögtünk, azon, h másképp érzékelem a szemem közelében a dolgokat, és tényleg fura, hisz nincs előttem a "védőfal", amit eddig...
Szoktam kísérletezni is, ui. a lencse hatása akár 48 óra is lehet... hát volt már, h próbálgattam a határaimat, de inkább maradok a napi szintű használatnál.
De azóta élvezem, h SAS vagyok :D ez teljesen más minőséget ad az életemnek. Néha van kaland, hiszen aki ismer az tudja, h én bagoly vagyok és nem pacsirta... reggel annyira kómában vagyok, h félek, h elpattan a lencse, múltkor megdörzsöltem a szemem és kiesett... és 1 rossz lépés az 1 kisebbfajta bankrobbantással ért volna fel, úgyh tiszta pánikban voltam... de végül megtaláltam. Ahogy a többi cuccom is, úgy tűnik a lencsék is hozzám edződnek... párszor már elejtettem, v. véletlenül, ahogy lendült a teteje kiejettem a kezemből az egészet... úgyh a reggeli kóma az eléggé érdekes szokott lenni.
És elérkezett a féléves ellenőrzés ideje... úgyh ez a legjobb rész... és jön a napszemüveges időszak :) ezt már előre élvezem, mert eddig ez kevésbé volt adott... úgyh, azóta SASként szárnyalok :D
Voltam Leo Angart tréningjén is, aki a -4,5-es szemüvegét dobta el szinte 1 hónap alatt, voltam 1 doktornőnél, aki akupunktúrás pontokkal machinálva képes dioptriát faragni... háááttt a csinálás nem mindig az én asztalom... SVT-vel, SpÚ-val dolgoztam rajta. Elutaztam Braziliáig, h Joao megműtse (én nem a konyhakéses éberen falhoz állítva lekaparom a szemedről a szaruhártyát típusú műtétet választottam... ehhez sem merszem, sem hitem nem volt elég... attól függetlenül, h velünk volt olyan néni, aki hajlott háttal és bottal jött... és eldobta azt nem egészen 2 hét alatt (és szó szerint)... ). Valahogy semmi nem hozott igazi áttörést. Nézegettem a hiperszuper műtéteket, érdeklődtem, mindenhonnan anyagot kértem... már a mai világban még kupon is kapható, úgyh az ára sem az eget verdeső kategória, ill. óriási kedvezményeket nyújtanak maguk a cégek is... de telt múlt az idő, és ugye a szem "öregszik", és 40 után minden megfordul... és persze a babszem szerint erre a kis időre minek ez a hűhó alapon, vmi más megoldás kell... Én mindig igyekszem jól felkészült lenni. Az összes aggályomat megkérdeztem, minden ami természtesen nem aktuális, de bármelyik pillanatban azzá válhat...
Aztán drága barátnőm 1x csak küldött 1 emailt, h éleslátás műtét nélkül azonnal... hát semmi nem derült ki természetesen a honlapról, így telefonáltam és bejelentkeztem. Épp a szülinapomra kaptam időpontot. Végtelenül csalódott voltam, amikor kiderült, h az én pici méretemre és pici diopritára nincs épp lencse, ezért meg kell rendelni amerikából, úgyh újabb 1 hónapot kellett várni, h a csoda megtörténhessen.
Próbáltak elriasztani, h hát ez nagyon drága, és h ez nem hoz tartós eredményt, és amilyen pici a dioptriám lehet, h hetek kellenek mire beáll a szemem. Én mosolyogtam, megköszöntem az intelmeket, és mivel nem rövid ideje imádkoztunk érte, tudtam, h tökéletes és azonnali megoldás lesz.
Eljött a nagy nap, amikor is végre megérkezett a lencse a jueszéjből, és feltették. Rögtön láttam vele tisztán eleve. Ez egy éjszakai kemény lencse, ami gázáteresztős elven működik. Fogalmam sincs hogy... de nappalra nem jó, mert szúr és kényelmetlen, olyan, mintha ki akarna esni a szemedből... és folyik a könny, mint a patak... 24 óráig bent kellett tartani, úgyh ez azt jelentette, h úgy kellett egész nap dolgoznom. Tiszta kába voltam, szúrt, fájt, vörösek voltak a szemeim, mint a bagzó macskának... és alig vártam, h leteljen a 24 óra, felkeljek és ismét a doktornő székében üljek... Menthetetlenül eljött a pillanat és láss csodát... tökéletesen láttam... Ez 1 "látó" (I mean éleslátó) embernek nem kunszt... de nekem... hát maga volt a csoda... sírva vezettem az autóba (persze ezek szigorúan örömkönnyek voltak), és közben fülig ért a szám... ha vki látott biztos azt gondolta, h ez a liba meghibbant... ja, mert a lényeget kifelejtettem. A lencse trükkje, h lefekvés előtt beteszed, szem becsuk, alszik, felkel, kivesz és lát, mint a sas :D Azóta 1x sem vettem vissza a szemüvegemet (ami addig is szigorúan keret nélküli volt az utóbbi években, h ne látszódjon... egyetlen előnyét sírom vissza... eltakarta a karikás szememet - azóta gyakran kérdezik, h mi a baj, fáradt vagyok :D, de 1xűen ilyen alkat... ezen még mojolok... h jobb leszen az ábrázatom). Természetesen hetekig féltem még, h hipp hopp 1xcsak azon kapom magam, h nem látok, és cipeltem magammal a szemüvegemet. Most már úgy elástam a lakás vmelyik zugába, h azt sem tudom, h pontosan hova tettem...) Az élmény leírhatatlan. Sokáig sírdogáltam 1-1 helyzetben örülve magamnak... pl. 20 év után újra látom, h mit művel velem a fodrász :D tűélesen... hd-re váltottam én is :D, a strandélmény azóta elmaradt, de uszodában már jártam...
Persze sok olyan "attrocitás" is ért azóta, amit nem volt 1xű kezelni... pl. HÓESÉS... amikor vízszintenesen esik, és nem tudod már lejjebb hajtani a fejed, v. a kapucni sem elég nagy... Vagy pl. nagyriktán megfordulok a konyhámba, és vmi belecsöppen a szemembe... :D Vagy amikor ingáznak körülöttem... volt, h szóltam, nehogy már kiüsse a szemem :D jót röhögtünk, azon, h másképp érzékelem a szemem közelében a dolgokat, és tényleg fura, hisz nincs előttem a "védőfal", amit eddig...
Szoktam kísérletezni is, ui. a lencse hatása akár 48 óra is lehet... hát volt már, h próbálgattam a határaimat, de inkább maradok a napi szintű használatnál.
De azóta élvezem, h SAS vagyok :D ez teljesen más minőséget ad az életemnek. Néha van kaland, hiszen aki ismer az tudja, h én bagoly vagyok és nem pacsirta... reggel annyira kómában vagyok, h félek, h elpattan a lencse, múltkor megdörzsöltem a szemem és kiesett... és 1 rossz lépés az 1 kisebbfajta bankrobbantással ért volna fel, úgyh tiszta pánikban voltam... de végül megtaláltam. Ahogy a többi cuccom is, úgy tűnik a lencsék is hozzám edződnek... párszor már elejtettem, v. véletlenül, ahogy lendült a teteje kiejettem a kezemből az egészet... úgyh a reggeli kóma az eléggé érdekes szokott lenni.
És elérkezett a féléves ellenőrzés ideje... úgyh ez a legjobb rész... és jön a napszemüveges időszak :) ezt már előre élvezem, mert eddig ez kevésbé volt adott... úgyh, azóta SASként szárnyalok :D
