Szeszilitől kaptam... ő elmondta a kedvenc részét :) h fel kell hagynia a tervezgetéssel... én meg itt topogok, mert hallgatva az Abraham-Hicks anyagokat a mindennapokban elbizonytalanodtam. Persze ott is el kell engedni a dolgot psb. át kell engedni az Univerzum Tündéreinek, majd ha kívántál befogadni... I know I know... és igen a hiten is van mit dolgozni... Szeszili megkapta a szerelmet, és vannak benne még kérdőjelek, bár nagyon rövid alatt összehangolódtak, mintha ezer éve ismernék egymást, sőt mi több még a pálmalevelében is szerepel a fiatalember. Sajnálom a saját szkepticizmusomat, de mivel n+1x már megéltem ezt a hirtelen óriási rohanjunk bele az életbe és együtt és igazán és mindent, majd épp akkora lendülettel ki is fújt az egész, de mivel ez az én "félelmem" v. keserű tapasztalatom, így most nagyon visszafogottan ugyan, de drukkolok, és nem károgok :) minden szerettem boldogságéért imádkozunk non-stop.
Időről időre felbukkan a múltam 1-1 régi db-ja. Volt, aki épp vmiféle jól-létét mindenképp velem akarta közölni, mert utoljára velem érezte magát jól a bőrében... persze az már ijesztően messze van. És meghallgatom pár sor váltás erejééig, majd közli, h mennyire szeret beszélgetni velem, és feltöltődik...
Tegnap 1 másik "bútordb" bukkant fel, aki olyannyira kiborított anno az önzőségével, h utána fél évig randi-elvonóra ítéltem magam, amiből másfél év lett. Néha méltatlankodik, h nem gyógyítottam meg a lábát, de ha meghúzza és varázsütést akar épp akkora terhelés mellett, azzal nem tudok/akarok mit kezdeni. Azt hiszem nem kötelező minden williet megmenteni. Ezt muszáj volt megtanulnom az évek folyamán. Azért mindig megpróbál érdeklődni, h mi az az svt, de a válasz már nem szok tetszeni neki. Elmondom, h még mindig az, ami miatt kiröhögtél és hülyének néztél, úgyh nem mennék bele a részletekbe most sem... majd közölte, h nem nézett hülyének, csak lehet, h akkor nem figyelt és hallgatott végig... ÓÓÓ tényleg??? És még bocsánatot is kért, ha megbántott... De ki dédelget már 5 éves lényegtelen dolgokat? Persze nincs ezzel baj, mert bár elengedésből 10ből 9,5x megbukom, de ha netántán mégis úgy esik, h egy fél pirospontot gyűjtük, utána király vagyok, és vissza már nem fordulok.
Elmondta, h szeretik és ő is szeret, de még sincs jól... javasoltam pár "szakirodalmat", ill. adtam egy kis ízelítőt a teremtésből... igazából egy dolog miatt szeretek erre energiát forúltdítani... na nem több miatt... egyrészt, mert ebben jó vagyok, és amíg van erre energiám, h a másikat felemeljem és lökjek rajta 1 nagyot miért ne?, másrészt ezt ugye mindig magamnak is mondom, h az ingadozó hitem stabilizálódjon.
Az első randis helyszínnel álmodással, meg az úgy meghallgatnám az svt-t szöveggel találkozó lehetőségével úgy vagyok, mintha le sem írta volna, nem vagyok nyitott semmi ilyesmire. Főleg a "múltunk" miatt sem. Pár évvel felettem járt a középiskolába, de totál alkalmatlan volt párkapcsolatra, amikor még velem próbált kapcsolódni... nem tudtam felvenni a ritmust a folytogatós, ellenőrzős, önálótlan barátnő imidzsével, ami a fejében létezett, és nem volt pálya az esténként dvd-t nézünk és sört vedel forma sem...
Sokszor belefutok abba, bár akkor még 30 alatt voltam, h egyre nehezebben megy az alkalmazkodás, holott én még 1 jól alkalmazkodó személynek gondolom magam - legalábbis a munkahelyemen mindenképp. Csípős nyelvem, irónikus humorom és nyíltan csipkelődős szám van, és néha már már én is úgy érzem, h elgurítottam a pöttyöst, de így fogadnak el.
Nem sajnálom a múltam irányába a lelkesedés hiányát, mert adok-kapok van. És amikor úgy igazán lényeges történik az életemben, néha 1 kósza pillanatra előtör bennem az emlék, amikor még megosztottam a számomra fontos emberrel, de aztán gyorsan felmérem, h amennyire nem érdekel engem ezeknek a srácoknak a nyűge, bár sosem szerettem őket, úgy épp oly annyira nem érdekelné azt a valakit. Ez nem jó, nem rossz... tény. 1x fordultam hozzá miután elváltak útjaink, "sarokba szorítottam" Istent, türelmetlen voltam és azonnali választ akartam... a legrosszabb reakciót kaptam, ami kijózanított, egy évre rá ő szólt hozzám, és kérdezett több körben. Nem is értettem, de úgy rendeztem el magamban, h így kért bocsánatot, ezzel kvittek vagyunk. Kértem a jóistent, h vigyen el minden energiát, ami még függőben lehet, és enough is enough. Pl. ott semmilyen személyes dologról nem volt szó. Nem akarta tudni, h mi van velem, én sem akartam kérdezni semmit, amire nem akartam választ kapni, vagy megadni az esélyt, h nem lenne jó hallani, és szépen beköszöntött az új év...
Vmi átkattant bennem... ami 1 szimpla cheerios vásárlással kezdődött, és otthonteremtésbe csapott át, és az elmúlt hetekben többször jártam barkács/bútoráruházakba, mint egész eddigi inkarnációm alatt, és már az sem volt túl funky, amikor a Legkedvencebbem lakberendezett, és kávézó előtt/helyett a tiplik és kábelrengetegek között kóvályogtunk... és mostanság, ha nem tanultam/tanítottam, akkor pakoltam... végülis 1 lécen túl vagyok... a fekvőfotelemben ücsörgök, és onnan fejezem már be ezt a posztot... de most el... but I shall return.
